 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| ButaTyuk |
2008.06.23. 16:44 [#150] |
Tehát akkor nem kell térdet rogyasztani, ok, ezt kérdeztem, kösz. Nem akarnék olyan látszatot kelteni senkiben, hogy én tisztelem az oltárt. Ugyanezért se fölállni, se leülni nem fogok. Ha ez így nekik belefér, akkor jó, ha nem, az sem baj, majd kint megvárom őket.
(amúgy nem intoleráns vagyok, hanem megveszekedett vallásgyűlölő) |
| | Előzmény: [#131 | juzsika | 2008.06.23. 10:23] |
| subculturalgirl |
2008.06.23. 16:12 [#148] |
| Más dolog mások elvárásainak úgy engedni, hogy kimondottan a te elveid ellen szól a dolog (pl. én megfogadom szemlesütve, hogy uram és parancsolóm - kiráz a hideg, még viccnek is rossz- hű segítőtársa leszek, ő meg a gondviselőm - na ezt semmi pénzért... És megint más egyeztetni a (szeretett és téged elfogadó) család plusz a saját igényeidet. (református szertartás női lelkésszel, egyenlőség alapján módosított szöveggel) |
| | Előzmény: [#147 | almonda | 2008.06.23. 15:40] |
| juzsika |
2008.06.23. 15:27 [#146] |
| Ebben maximálisan egyetértek veled. Ha valaha mégiscsak esküvőt tartanánk (ami azért fog megtörténni, ha jogilag egyszerűbb intézni valamit), akkor egészen biztos, hogy ragaszkodni fogok a kettőnk elképzeléseihez. Akinek meg nem tetszik, az fújja fel. Senki ne akarja rajtam a saját (esetleg elcseszett) esküvőjét vagy vágyálmait behajtani. |
| | Előzmény: [#145 | almonda | 2008.06.23. 15:20] |
| subculturalgirl |
2008.06.23. 14:26 [#143] |
| Hm én egész biztosan vöröset viselnék, és/vagy feketét. Ha fehéret, akkor sem mindennapit. Gothic wedding :) És nem ám valami átlagos helyen... Ha egyszer belemennék, ragaszkodnék hozzá, hogy adjuk meg a módját. Valahogy nekem nem menne a "farmerban ugorjunk el a békebíróhoz és aztán kettesben együnk egy hamburgert" -fíling... :))) |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.06.23. 14:17 [#142] |
Én azért nem ítélkeznék mindjárt ily módon, hogy "képmutatás". A külsőségek mellett vonzó lehet a szertartás felemelő jellege - pl. attól, hogy Istenben nem hisznek, a szeretetben még igen. És szerintem nem feltétlenül megvetendő ha valaki a családja iránti tiszteletből választja a család vallásának megfelelő szertartást. Főleg ha a család amúgy nem szól bele az illető életvitelébe (mint ahogy az én családom), tiszteli az ízlésemet, érdeklődésemet, személyiségemet, párválasztásomat (!); ennyit pláne megérdemel. Most nekem nem nagy dolog, és tudom, hogy pl. imádott nagyszüleimnek végtelen örömet szereznék egy református szertartással. Hogy az én személyiségemről is szóljon, lelkész barátnőmet kérném a ceremónia levezénylésére, a nemi sztereotípiák stb. kerülésében Rá számíthatok. :)
Szerintem ezek nem olyan dolgok, amit ne lehetne megoldani. És ha Isten ezért megharagszik, hát mit ne mondjak, ez igen jelentős kicsinyességre vall. |
| | Előzmény: [#132 | almonda | 2008.06.23. 10:43] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
