 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
| 9
|
| gem |
2005.03.25. 08:37 [#3] |
Persze, ez egy időre igy is van...én nem is éreztem áldozatnak. De aztán elszalad pár év és a gyereked már kevésbé tart igényt rád. Saját önálló életet akar élni...teljes joggal.
Nem szabad feláldozni magunkat (olyan rossz ez az "áldozat" szó ebben az esetben) , inkább csak időben , energiában mellérendelni a családnak (és ne alá- és fölé), mert nem csak magunknak a gyerekeinknek is ártunk, ha ők lesznek az életünk egyetlen értelme. |
| |
| Simlis |
2005.03.24. 21:55 [#2] |
| Felteszik. Két gyerekem van. És sok tucatszor megkaptam ezt a kérdést. És a válasz: fel kell áldozni ezt-azt a férfinek is. Nem sajátíthatja ki a nő az áldozati-szerepet. Amikor gyerek születik, apuka és anyuka meghal, hogy megszülessen a gyerekkel együtt mármint kevésbé-önmaga. |
| |
|
|
| EMA |
2005.03.24. 21:40 [#1] |
Ezt találtam az egyik újságban:
Földvári Katalin
Beszélgetés Bayer Friderikával
Jó életre készülök mindennap
Fel kell-e áldozni a siker oltárán a családot? A mûvészvilágban általános tapasztalat, hogy más megoldás nem is létezik. Friderika számára megoldódott ez a kérdés, egyszerre tud énekesként és feleségként is sikeresen élni. Igaz, ez nem mindig volt így. Az életében bekövetkezett fordulatról, családról, sikerrõl beszélgettünk vele.
Az ilyen mondatok azért bosszantanak, mert ugyanezt egy férfitól sosem kérdezik meg. Még mindig ott van az emberek, és sajnos a nők kisagyában, hogy a gyereknevelés női kötelesség, és ha egy férfi többet vállal magára, mint szépen mosolyogni a családi albumokban, akkor elképedünk...
Fel kell lépnünk a Havasok ellen, de közben jó lenne, ha egyes nők is magukbaszállnának néha...
|
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
| 9
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
