 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
| 7
|
8
|
9
| »
|
| zam |
2005.04.01. 19:17 [#23] |
| Barkimas, leendő lányaim nevében is köszönöm, hogy így neveled a fiaidat. |
| |
| zam |
2005.04.01. 19:17 [#22] |
| Jaj, de jó titeket olvasni:) Előre, szociális konstruktivizmus! |
| |
| mohika |
2005.04.01. 19:06 [#21] |
| gem: Volt olyan pszichológiai kísérlet (már nem emléxem, kik csinálták), amikor kisbabákat és felnőtteket eresztettek össze, és volt valami kavarás a rózsaszín és kék babaruhákkal (voltak rózsaszínbe öltöztetett fiúk és kék ruhás kislányok is). Azt figyelték, hogy a felnőttek mennyire viselkednek máshogy egy általuk fiúnak vagy lánynak tartott babával. Az jött ki, hogy markánsan máshogy bántak velük, már pici korban is; máshogy beszéltek hozzájuk, máshogy vigasztalták őket, ha sírtak, stb. Mindezt anélkül, hogy észrevették volna. Ezek után bármilyen viselkedési különbség van a férfiak és nők között, semmire nem lehet kapásból rámondani, hogy genetikai, Kíváncsi vagyok, milyen felnőtt lenne egy állandóan kékbe öltöztetett kislányból, akit mindenki fiúként kezel... |
| |
|
|
| Barkimas |
2005.04.01. 15:11 [#20] |
| Visszaterve arra az eszmefuttatasra, hogy a nok jobban ertenek-e a hazimunkahoz, mint a ferfiak, bolcs nagyanyam mondott egy nagyon jot. Amikor fejtegettem neki, hogy egyik hazimunka sem olyan nehez, hogy barki (akar egy gyakorlatlan ferfi) ne tudna elvegezni, akkor o erre csak annyit mondott, hogy "de a ferfiak nem ereszkednek le a hazi munkahoz". Egy feminista veszett el benne, tok igaza van, ez kizarolag hatalmi kerdes, pszichologia, humanetologia, szocialdarwinizmus vagy akarmi ide vagy oda: kokemeny hatalmi kerdes: szar munkat vegezze az, akinek nincs hatalma, a tobbi csak ideologia meg rizsa melle. |
| |
|
|
| Barkimas |
2005.04.01. 15:05 [#19] |
| Barbie baba meg mar annyira rozsaszin, hogy felek tole. Kulonben az kifejezett nehezseget okozott, amikor babat kerestunk a fiamnak, hogy olyan talaljunk, amiben a rozsaszin annyira nem teng tul, mert attol rosszul vagyok. Persze lehet, hogy a rozsaszin babatol sem lett volna semmi baja, de azt en nem birom. A legnagyobb fiamnak a rozsaszin es a lila a kedvenc ket szine. |
| |
| muzsa |
2005.04.01. 14:51 [#18] |
| erről eszembe jut a jóbarátok egy igen vicces része, ahol ross kiakad, hogy a kisfia (akit egyébként leszbikus ex-felesége nevel barátnőjével) barbie babával érkezik hozzá felvigyázásra. addig-addig ügyeskedik a csávó, míg rá tudja venni a gyerkőcöt, hogy cserélje le barbie-t egy dzsíájdzsóra:) a végén persze belátja, mekkora marha volt... |
| | Előzmény: [#17 | Barkimas | 2005.04.01. 14:23] |
|
|
| Barkimas |
2005.04.01. 14:23 [#17] |
Kicsit elkanyarodtunk, de ez sem kevesbe erdekes tema: A nemi szerepeket hogy lehet gyerekjatekokkal kondicionalni. Bolcsodei gondozok mondtak, hogy bolcsodes korban a gyerekek nemektol fuggetlenul ugyanazokkal szeretnek jatszani: fozni, mosogatni, gyongyot fuzni, epitokockazni, vonatozni a nagyobbak, a kicsik labdazni, hangotado jatekokakt tapogatni stb. Kesobb "tanuljak meg", hogy mosogatni es fozni lanyos jatek, lovoldozni es autozni meg fius. En kulonben probalok kevesbe nem-specifikus jatekokat a gyerekeim kezebe adni, de foleg az egyeni erdeklodesuket figyelembe venni. Harom fiam van, a kozepso (2 eves) szereti a babakat, igy o mar kapott tobb babat. Nagyobbat nem erdekli a baba, neki nem eroltetem, csak azert, hogy ne legyen olyan fius.
Egyszer anyukam hivta fel a figyelmemet, hogy altalaban az apak szolnak ra a fiaikra, hogy ezt vagy azt ne jatszak, mert az lanyos. Persze ez nem kizarolagos. Egy regebbi franciatanarnom szerint pedig a fiuk anyukai, akik az antifeminizmusert a leginkabb hibaztathatok, ok az igazi onantifeministak. Anyakent nagyon sokat tehetunk, de azert nem mindent. Lattam mar olyan fiut is, aki kokonzervetiv patriarchalis csaladbol jott, de azert szepen lassan tudott a feminizmus gyakorlati megvalosulasaval egyutt elni. |
| |
|
|
| zam |
2005.04.01. 13:30 [#16] |
Nekem meg túl késő volt, megpróbálom érthetőbben...
Kulturálisan meghatározott, hogy mivel játszanak a fiúk és a lányok. Ha egy labdára kísérleti helyzetben azt mondjuk, fiús, akkor a fiúk játszanak vele, ha azt mondjuk, lányos, akkor a lányok. Ez egy tény.
A lányos játékok és tevékenységek a "női" feladatokra készítenek fel, így aztán a lányoknak az ehhez kapcsolódó képességei fejlődnek (pl. a babázás a gondoskodással, a gyöngyfűzés az aprólékos házimunkával összefüggő lelki és testi gyakorlottságot ad). A fiúk játékai viszont a "férfias" tevékenységekhez szükséges készségeket fejlesztik (pl. a focihoz csapatmunka és jó térérzékelés szükséges, a játékpuska pedig egyértelműen a szó szerinti és metaforikus harcra készít fel). Azt mindenki tudja, hogy a gyakorlás jobb képességekhez vezet, és ez még az IQ teszt esetében is így van.
De a játék csak egyetlen megnyilvánulása annak a nemenként jelentősen eltérő környezetnek, amiben a gyerekek felnőnek, és aminek talán legfontosabb elemei a szerepmodellek (szülők, tanárok, mesehősök, reklámszereplők, stb.) A gyerekek rögtön "leveszik" ki azonos nemű velük, és megpróbálnak minél tökéletesebb nők és férfiak lenni, abban jeleskedni, amiről úgy látják, hogy fontos a nemük szempontjából, főleg, ha a környezet állandóan tudatosítja bennük nemi hovatartozásukat és annak fontosságát (ami szerintem szexuálisan éretlen lurkók esetében kifejezetten visszataszító tud lenni).
A lényeg az, hogy az eltérő környezet eltérő képességeket eredményez, és ez nem csak evolúciós léptékben érvényes, hanem sokkal egyszerűbb, ha a férfiakat és nőket itt és most körülvevő, eltérő feltételeket vizsgáljuk meg. Azért is akadok ki az ilyen biológiai esszencializmustól, mert tökéletesen alkalmas arra, hogy bizonytalan, apró nemi különbségeket arra használjon, hogy igazolja a fennálló, egyenlőtlen helyzetet. |
| |
|
|
| gem |
2005.04.01. 06:16 [#15] |
| Zam.....lehet, hogy túl korán van, de nem értelek :( A gyerekjátékokkal mire utaltál? Hogy befolyásoljuk a gyerekeket azzal, hogy mit adunk a kezükbe vagy, hogy a gyerek a nemétől függően választ játékot (babát vagy puskát)? |
| |
|
|
| zam |
2005.04.01. 00:27 [#14] |
| Mohika, szívemből és eszemből szóltál. Nekem nagy kedvencem még a nemek eltérő párválasztási stratégiáinak szociobiológiai magyarázata. Szerintem az ilyesmi, hívják bár humánetológiának, evolúciós pszichológiának, vagy bárminek, ami éppen divatosan és tudományosan hangzik, sokszor eredeti kontextusában is meglehetősen nagy faszság. Elég, ha arra gondolunk, hogy azok a "tények" (pl. a férfiaknak jó a mentális forgatási képességük, a nőknek jó a helymemóriájuk), amiket ezek az elméletek magyaráznak, könnyedén megmagyarázhatóak anélkül is, hogy lila ködös elméleteket szőnénk mammutokról és bogyókról. Ajánlom például a szakemberek szíves figyelmébe a gyermekjátékok megfigyelését, és a megfelelő következtetések levonását az ember hím és nőstény egyedeinek ebből bejósolható eltérő képességfejlődésének okaira vonatkozóan, ahelyett, hogy úgy csinálnának, mintha az embert mint fajt és evolúciós örökségét tisztán le lehetne írni a mai társadalmi környezetben élő egyedei viselkedése alapján. Azt hiszem, a parszimónia (takarékosság) elve is azt követeli, hogy ha van kézenfekvő és jelenlevő magyarázatunk egy jelenségre, akkor ne menjünk vissza az őskorba, és ne nyúljunk a természettudomány nagy presztízsű eszközeihez hogy találjunk helyette egy bizonytalanabbat, bár roppant hatásosan hangzót. |
| |
|
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
| 7
|
8
|
9
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
