 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| hallohallo |
2006.06.06. 23:03 [#214] |
én azért választom az élettársi kapcsolatot, mert így is úgy érzem, hogy életem végéig együtt leszek a párommal - akkor meg minek a papír meg a ceremónia?
és különben is az esküvő az drága, meg sok szervezést igényel, meg beleszól a család, hogy milyen legyen az esküvő, meg kik legyenek ott... (az egyházi esküvőről nem is beszélve, én meg se vagyok keresztelve, a párom apja meg lelkész)
a mi kapcsolatunk csak ránk tartozik, bensőséges dolog, semmi köze egy intézményrendszerhez.
(egyébként tényleg soha nem kérdezik, hogy mi van velem, mik a terveim, milyen a munkám, csak azt, hogy mikor megyek férjhez és mikor lesz már gyerekem. érdekes, a páromtól hasonlókat sose.) |
| | Előzmény: [#212 | papprekky | 2006.06.06. 16:24] |
|
|
| VEE |
2006.06.06. 17:37 [#213] |
| Látszólag off, de mégsem, mert a témához eléég szorosan kapcsolódik, ha megjegyzem, hogy nem vagy irigylésre méltó helyzetben, és talán érettségi környékén sem így képzelted az együttélést, hogy nem a teljes bizalom és a holtomiglan, holtodiglan lesz a kapcsolatod alapja. |
| | Előzmény: [#212 | papprekky | 2006.06.06. 16:24] |
|
|
| papprekky |
2006.06.06. 16:24 [#212] |
off:
én azért választom az élettársi kapcsolatot és tiltakozom a házasság ellen, mert:
1: a mi együttélésünk nem egy intézmény, és nem is akarom h. az legyen
2: a házasság egy adásvételi szerződés (sztem), és én nem adom el magam
3: én nem vagyok benne biztos, hogym indig együtt akarunk majd élni (ez nem határozatlanság), és nincs szükségünk egy erőszakszervezet (állam, "igazság"szolgáltatás) segítségére ahhoz, hogy elrendezzük sorainkat, erre való a szerződés minden jelentős közös tulajdonról.
mert a házasságszerintem csak arra való, hogy mások belenyúlkálhassanak az életembe
on |
| | Előzmény: [#209 | VEE | 2006.06.06. 04:45] |
|
|
| THRaKaTTaK |
2006.06.06. 08:57 [#211] |
| Éva, férfi létemre egyetértek veled. Csak a közös felelősség lehet alapja a közös boldogságnak, a jelenlegi társadalmi elvárásrendszer sajnos sokkal több felelősséget ró a nőre és sokkal több lehetőséget a férfira. Ez kettős mérce, amely mérgezi közállapotainkat. Csak akkor szabad valójában a férfi is, ha a nő is ugyanúgy szabad. "... Lucystoners don't need boners, ain't no man could ever own her..." (Amy Ray) |
| |
| libertine (aka Kurcz Éva) |
2006.06.06. 08:14 [#210] |
"Az a fő probléma, hogy sokszor már az elején látszik (kívülről, de lehet, hogy belülről is), hogy nem lesz jó vége egy párválasztásnak, mégis belemennek az emberek"
Igen, a nőket sajnos társadalmilag hajlamosítják arra, hogy menjenek bele / maradjanak benne egy destruktív, romboló kapcsolatba(n). (Környezetem egyes tagjai engem is sokkal inkább arról kérdezgetnek, hogy mikor megyek férjhez, mint hogy mit csinálok. Valahogy ez egy nőnél kevésbé tűnik érdekesnek...:( |
| |
|
|
| VEE |
2006.06.06. 04:45 [#209] |
Természetesen igazad van, és a nevelésnek, a példamutatásnak óriási a szerepe, bár sajnos kivételek adódhatnak, amikor a szülő tehetetlen, a gyermek másként viselkedik, mint várható volt.
A mi harminc feletti három fiúnk (remélhetőleg később is így lesz) szerencsére nem tartozik a kivételek közé.
(A 207-es hsz-omban azt szerettem volna írni: "ha nem eléggé tájékozottak", csak éppen az ellenkezője került ki a világba. Elnézését kérek.)
Az a fő probléma, hogy sokszor már az elején látszik (kívülről, de lehet, hogy belülről is), hogy nem lesz jó vége egy párválasztásnak, mégis belemennek az emberek. Talán azárt mert már dönteni akarnak vagy kényszerülnek. Ám ha valaki az ideálist keresi, könnyen magára marad. Az egyik változat sem jó az utódok szempontjából, mert bár az leginkább az első változatnál szület(het)nek gyerekek, de az ő életük általában megsínyli szüleik választását.
Az élettársi kapcsolat pedig ugyan magánügy, de szerintem minden esetben a férfi határozatlanságát mutatja. Mert azt nem hiszem el, hogy egy nő azt jobbnak tartja a házasságnál. Vagy ha igen, akkor ő sem biztos abban, hogy a párja az igazi és a végleges. |
| | Előzmény: [#208 | libertine (aka Kurcz Éva) | 2006.06.05. 21:20] |
|
|
| libertine (aka Kurcz Éva) |
2006.06.05. 21:20 [#208] |
Én annak örülnék, ha a gyerekem - amennyiben fiú lesz - tudomásul venné, hogy a fogamzásgátlás az ő feladata (is)...
ha lány lesz, akkor pedig azt szeretném, hogy páros lábbal rúgja ki azt a férfit, akinek az önzése abortuszra kényszeríthetné... így senkinek nem kell rohannia sehova :) Túl optimista vagyok? |
| | Előzmény: [#207 | VEE | 2006.06.05. 10:08] |
|
|
| VEE |
2006.06.05. 10:08 [#207] |
Azt hiszem, hogy a tiltakozók úgy gondolják, mindenki más jónak tartja a korlátlan megengedést, márpedig ez nincs így, én sem örülnék, ha gyermekeim és kortársaik rohannának elvégeztetni.
Abban az irányba kellene menni, hogy elvileg legyen szabad a döntés, de párhuzamosan nagyméretű felvilágosítást kellene kezdeni a témával kapcsolatban, hogy a megengedés hatására ne legyen jelentős azok száma, akik fiatalon és gyerekek nélkül veszi ezt igénybe.
Ennek hiányában a 21 év sem sokkal jobb, mert felelőtlenek akkor is ugyannyian lennének, ha nem eléggé tájékozatlanok.
Biztos vagyok benne, ha az AB döntés után nem lett volna ekkora vita, nem emelkedne egyáltalán a műtétet kérők száma, mert az eddigi csaknem két évtizedes törvényről is alig tudott valaki, pedig nagyon sokan kérhették volna. Tőlük ezt meg sem lehetett volna tagadni, ha elmúltak 35 évesek vagy volt három gyerekük. Márpedig e körbe az utódképes lakosság több mint fele beletartozik. |
| | Előzmény: [#206 | Agi53 | 2006.06.05. 09:55] |
|
|
| Agi53 |
2006.06.05. 09:55 [#206] |
Mert a pénteki És hétfőnként kerül on-line-ra
Én is gratulálok. S mehetne tovább is, ui. azt tapasztaltam, hogy akik elég liberálisak, azok is a 18 éven vannak kiakadva, s nem értik ennek a jogi megfogalmazásnak a jelentőségét (vagyis ha minden 18-tól megy, akkor ez miért, mitől lenne másképp).De kíváncsi lennék, hogy az milyen indulatokat váltana ki, ha az egész nagykorúságot felemelnék 21-re, vagy akárhányra. Tudja valaki, hogy mitől és mióta 18 év a nagykorúság korhatára? |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
