 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Internetes ismerkedés -- égi adomány vagy életveszély? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.09. 08:22 [#20] |
Tulajdonképpen egy idő után már csak "játszadoztam", mert a konkrét párra találást teljesen reménytelennek találtam. Azért "játszadoztam", mert írni szerettem volna a témáról és elemezgettem a "mezőnyt". Próbáltam megfejteni a miérteket. Volt többféle stílusban írt levelem, előre kialakított kérdéseim és mindig azt használtam, amit a pasi soraiból kiderítve alkalmasnak találtam, hogy megnyíljon.
Egyszercsak teljesen eluntam, pont amúgy rossz passzban is voltam, fáradt, hajszolt, rosszkedvű és azt mondtam magamnak, ma ülök le utoljára ez ügyben a számítógép elé. Akkor írt a párom és ő volt az utolsó, akinek válaszoltam és csak kizárólag azért, mert az volt a bemutatkozó jeligéje, hogy "kizárólag komolyan és hosszútávra" és egy olyan igazi nyilt tekintetű, nem ravaszkodó, férfi nézett rám a fényképről. Az első levél amit írtam Neki itt függ az ágyunk felett a falon bekeretezve.
Teljesen véletlennek találom, hogy végül is rátaláltunk egymásra.
A kérdésre, hogy égi adomány vagy életveszély-e az internetes társkeresés igazán nem tudok válaszolni. Mindenesetre a mai világhoz, a modern életvitelhez a számítógéphasználata természetes módon hozzátartozik és miért ne lehetne ezen kersztül barátkozni, ismerkedni. Sokan elvetik, akad aki csinálja, de titkolja, szerintem egy alternatíva, eggyel több lehetőség és nincs benne semmi elvetendő. Mellette szól, hogy aki rengeteget dolgozik, aki gyereket nevel egyedül és mindenféle okból kevés ideje van szórakozni, eljárni, ismeretségi lehetőséget teremteni magának, annak ideális. Én például éjjel csináltam néhány órát, amennyi jól esett.Sokan azt mondják, hogy idegenekkel levelezget az ember, ráadásul látatlanban. Ez sem rossz, sőt az inkognító eleinte kifejezetten jól esik, ha nagyon érdekes kezd lenni, úgyis találkoznak a levelezgetők. Az utolsó érvem annyi, hogy egy adott pillanatban, a kezdet kezdetén mindenki idegen, a kedvesünkkel, a párunkkal a legtöbb esetben idegenként pillantjuk meg egymást. Akkor miért lenne rossz az internet. |
| |
|
|
| BaBe |
2005.11.08. 22:56 [#19] |
| Az én nickem valóságos sorscsapás lenne, ha úgy élném meg. Nem tudok úgy felmenni a messengerre vagy az icq-ra, hogy 15 percen belül ne találna meg valami tökidegen pasi. És tényleg, mind-mind egyformán próbálkozik, Hi baby, Pussy Babe, hávárjúbéjbe... :))) Persze más kérdés, hogy én nem akarok ismerkedni, ezért habozás nélkül dilitelem őket. Ha viszont komolyan ismerkednem kéne, nem igazán tudom, hogy mit tehetnék, mert nem bízom túlságosan az ilyen "vak dícsér világtalant" szitukban, akármennyire is netfüggő vagyok. |
| |
| freesleep |
2005.11.08. 22:46 [#18] |
én is a neten találkoztam a féjemel, 5 éve élünk együtt. Előtte is próbálkoztam már kereséssel, akkor is összejött egy hosszabb kapcsolatom.
Viszont tény, hogy kora harmincasként pl azt mondta nekem egy feketére festett hajú ötvenes, h magácska milyen fiatalos:)
na, úgy nem röhögtem még pasit szembe:) |
| | Előzmény: [#17 | "mégmindignő" | 2005.11.08. 16:09] |
| "mégmindignő" |
2005.11.08. 16:09 [#17] |
Ja, az én tapasztalataim az 50 és 55 közötti pasikról szólnak. Egy jellemző van még, de azokkal nem is foglalkoztam, aki 60 éves létére 20, 30 közötti batátnőt keres.
Az egyik, kérdésemre ezt válaszolta, "hát azért könnyebben áll a zászló egy huszonéves bombázó miatt, mint egy akármilyen csinos középkorú miatt" A lelkem azóta is keresi a bombázóját. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.08. 16:04 [#16] |
Az igazi érdekesség és tapasztalat, hogy utólagos elemzésem szerint találkoztam igazi szélhámossal is. Külföldi volt, nagyon gazdag és rettenetesen féltette a pénzét. Érdekes történet volt. A vége az lett, hogy "bosszúból", kizárólag a csalásokért, hazugságokért, kétszínűsködésért elzavartam az összes társkeresőről, nehogy mások is úgy járjanak.
A társkeresőkön található legtöbb pasi, a társkeresést csak amolyan fedőszónak használja. Szexpartnert keresnek, kiégett, frusztrált emberek, másra nem futja nekik, csak az alkalmi vigasztalódásokra, ez nem tudom igazán, hogy hogyan derül ki, de kiderül, a levelekből, a szavakból, az apró kis mozzanatokból...
(Természezesen egyetlen férfit sem akarok megsérteni, senki ne vegyen semmit magára, aki ezt olvassa, de muszáj egy kicsit általánosítani, hiszen nem használhatok neveket...)
Nincs bennük érzelem, érzelemre való hajlandóság, a külsőt kivéve szinte semmi érdeklődés a másik fél iránt. Szívesen beszélnek az autójukról, a munkahelyi sikereikről, a hobbyjukról, valahogy az értésetekre adják, hogy mennyire gazdagok és szinte semmi nem érdekli őket a szexen kívül. Aki egyáltalán nem érdeklődik a másik fél iránt, aki azonnal a szexre utaló kérdéseket tesz fel, ugyan rejtve, de mégis, az már eleve szóba sem jöhet, mint "normális partner". Akad közöttük rendes tag, de aki igazán normális az nagyon bátortalan és sebezhető, vagyis inkább nyerssességgel védekezik, mert fél. Mindegyik azt mondja társat keres, rettenetesen magányos, nincs kivel eltölteni a szabadidejét stb., de mikor megérez valami kedvességet, valami segítségfélét, azonnal megszökik, nem hagy időt a megismerésre, nem érdekli a másik fél egyénisége. Nem is értem, miért keres valaki társat, ha iszonyúan félti a szabadságát, még a kéthetenkénti egy délutánt is.
A másik, amit nem értek és nem is akarok érteni, miért számít a bizonyos körülményeket elért férfinek, csakis a pénz. Minél gazdagabb, annál smucigabb, némelyiken, mihelyt megérzi, hogy Te nem vagy olyan gazdag, mint ő vagy talán még gazdagabb máris kitör a pánik, szemmel láthatóan sajnál még egy szimpla feketét is. (azt hiszem, vagyis számomra egy kölcsönös érzelmi alapokon álló kapcsolat nem azon áll vagy bukik, ha szeretünk valakit, hogy ki hány ezer forintot tesz az esetleges közös kasszába, nem lehet forintokban, tételekben, kompenzálandó dolgokban számolni sem egy barátságot, sem egy kapcsolatot. A jelenlegi páromnak, amikor összeköltöztünk, azt mondtam, én nem tudok a kedvességemen és a szeretetemen, az asszonyi gondoskodáson és figyelmességen kívül semmi anyagi értéket vinni a kapcsolatba, a válasza csak egy csók volt, de Ő lett a kivétel.)Én természetesen mindig őszinte voltam, sosem csúsztattam, ferdítettem, leírtam, hogy egyszerű, szerény, hétköznapi, de biztos egzisztenciával rendelkezem és van egy kiskorú gyerekem, aki nagyon fontos nekem. Leszögeztem, hogy nem korlátlan a szabadidőm és hogy nem is mindig tőlem függ. Nem vagyok az "állok rendelkezésre cicus". Azt is elmondtam mindig, hogy kölcsönös érzelmeken alapuló hosszú távú kapcsolatra vágyom. Érthető persze, hogy a kalandor ilyenkor lepattant. A másik fajta lepattanó az volt, aki a gyerek szó hallatának kiejtésére azonnal "összeszarta" magát, ez nagyon feltűnő és nem érdemes más szót használni.
Egyenlőre ennyi majd még írok egyebet is, most dolgom van. |
| |
|
|
| loncka |
2005.11.08. 15:24 [#15] |
Aki szereti a meglepetéseket, az a neten jó helyen jár.
Egy belga férfi ismerősöm Belgiumban a neten (is) ismerkedik. Elvonatozott egy randira néhány levélváltás után, és felkészületlenül érte a meglepetés: egy törpe növésű (törpe) nővel találkozott. |
| |
| Gak |
2005.11.08. 14:31 [#14] |
Én is sokáig keresgéltem a neten, hosszabb - rövidebb kapcsolatok születtek. Nagyon fárasztónak találom. Rengeteg levél jött, igyekeztem udvariasan válaszolni, de képtelenség volt menedzselni a dolgot. A fiúk elég hamar a "lényegre" térnek: gyorsan telefonszámot kérnek, ha ez megvan, akkor talit, ha ez is, akkor minél hamarabb szexet.
Dög uncsi.
Sokan úgy állnak hozzá, ha egy nő megjelenik egy ilyen oldalon, akkor az már "eladó", felkínálja magát, ezért nem is gyötrik magukat az udvarlással. Elég sok bimbózó kapcsolatnak így vége szakadt.
Rá is untam a dologra.
|
| |
|
|
| loncka |
2005.11.08. 14:15 [#12] |
Hát igen. Az Emese írt valahol egy példát a faszok kezelésére: nyakbaakasztott fütyi. Egy-egy szituban működik az egyéni magatartás, de attól tartok, néha ez is kevés, illetve ezen a fórumon másról folyik a diskurzus.
Na de égi adomány, vagy életveszély??? :))) Inkább erről mesélj még, hátha okosodunk. Elő azokkal a tapasztalatokkal! |
| | Előzmény: [#11 | "mégmindignő" | 2005.11.08. 13:51] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.08. 13:51 [#11] |
| Azt hiszem az én huszas éveimben, de még később is sokminden más volt. Sokat változott azóta a világ és nem biztos, hogy csak jó irányban. Olvastam másik topicon, hogy a mai fiatal, képzett nők miket tapasztalnak, nőként, tanárként, munkaerőként stb. Voltam én is jobb és kevésbé jobb pozícióban, mozogtam elég "beképzelt" világban (bankvilág eléggé exponált emberek között) de sosem éreztem nőként azt az erős megkülönböztetést, ami most folyik. Talán mások már a férfiak is, agresszívebbek, türelmetlenebbek?, vagy szerencsém volt?, mindig úgy éreztem, hogy a magatartásommal, a viselkedésemmel, azzal amit fel tudok mutatni, ki tudom vívni magamnak a helyemet és a tiszteletet. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
