 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Internetes ismerkedés -- égi adomány vagy életveszély? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| Stellamaris |
2005.11.09. 14:03 [#30] |
| Őszirózsa, szerintem nemcsak a te korosztályod van szar helyzetben ismerkedési hely-szempontból. Ha az ember nem jár diszkóba (ahol amúgy sem hiszem, hogy a hosszútávú, komoly kapcsolatra hajtanának az emberek), vagy egyéb táncos szórakozóhelyre, akkor hol ismerkedik? Munkahelyen, legfeljebb. |
| | Előzmény: [#26 | "mégmindignő" | 2005.11.09. 12:27] |
|
|
|
|
|
|
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.09. 12:27 [#26] |
Ja és még hozzá kell tennem, hogy a szórakozási lehetőségeket és minden egyéb lehetőséget számba véve az én korosztályom azért sokkal nehezebb helyzetben van, főleg ha magányos nő, azaz félszingli. (a legtöbb elvált, csalódott, vannak gyerekei, de még nem szeretné úgy érezni, hogy vége az életnek)
Sokkal több a korosztályom olyan tagjaival szemben az előítélet, a sztereotíp vélemény mint a fiatalabbak esetében, ha bármi olyat produkál, ami szokatlan ("korához képest")vagy bármlyen formában egy kicsit másképp él és gondolkozik, mint a többség.
(csak egy igen egyszerű példa, a volt munkahelyemen évente kétszer voltak több napos (két vagy három) kirándulások egy már megszokott, szinte egy két kivétellel azonos gárdával. Én sosem szoktam alakoskodni, ilyenkor általában élveztem a kikapcsolódást, elengedtem magam. (nem kell semmi rendkívülire vagy "botrányosra" gondolni) Amikor még nem ismertek, hallottam vissza: "hihetetlen, hogy ez a nő mit bír, egész éjjel táncolni, mint egy fruska, én ugyan le nem másztam volna abba az árokba azért a tüskés vacakért," stb. kritizáltak a hátam mögött, (nem szembe) mert nem úgy viselkedtem, mint a korosztályom átlaga. Később megszoktak, megismertek az egyéniségem hozzátartozott az összejövetel összképéhez, később már az volt, "na, találj már ki valamit, dobd már kicsit fel a társaságot") |
| |
|
|
| loncka |
2005.11.09. 12:23 [#25] |
Na ezért remélem nem üttök agyon, de én azt mondom: azt életben egyszer érdemes mindent kipróbálni (ami nem ütközik büntetőjogba). A saját tapasztalat híve vagyok, minden téren.
Őszirózsa, mit ront el, aki komolyan keres a neten, és mégsem talál, szerinted? |
| | Előzmény: [#24 | "mégmindignő" | 2005.11.09. 12:13] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.09. 12:13 [#24] |
| Egyet értünk. Én egyébként azért próbálkoztam a neten, mert azt is ki akartam próbálni és mikor elkezdtem, akkor egy új esélynek tartottam, mert akkor már kb. 3 éve a munkahelyi kollégákon kívül, a hétvégeken három hasonló státuszú barátnőre korlátozódva nem volt más szórakozási, ismerkedési lehetőségem. (ja és úgy mellékesen, volt egy nős barátom, akivel a kapcsolat gyors lopott, óranézős (az ő részéről) találkozásokra korlátozódott és bár szerettem (nálam nincs érzelem nélküli kapcsolat) mégis megalázónak éreztem a helyzetemet mellette, mert nem voltam neki igazán fontos) A barátnőimtől is csak azt halottam, hogy miért és miért pont nekünk nem stb. Ezt is untam. Akkor elhatároztam, hogy nem csak siránkozni, lépni is kell.Ők nem mertek lépni, uganúgy magányosak, gyötrődnek a nős pasijuk mellett. Én megpróbáltam és bár leszűrtem a rossz és elkeserítő tapasztalatokat, de megtaláltam a normális résztvevők közül a páromat és ha az egészbe a hátrányai miatt nem mertem volna belevágni, akkor nem változott volna meg gyökeresen az életem és nem lennék boldog. |
| | Előzmény: [#23 | loncka | 2005.11.09. 11:23] |
|
|
| loncka |
2005.11.09. 11:23 [#23] |
Akkor vedd úgy, hogy sokan vagyunk, akiknek a netes ismerkedésről a következő tapasztalatunk van: normális, emberi léptékű kapcsolatteremtést gátló ostoba sztereotípiákkal és státusszimbólumokkal találkoztunk.
Na.
Szerintem hogyha egyedül élünk, akkor fontosak, fontossá válhatnak a hobbik. A netes keresésbe is bele lehet fásulni és unni, és nem is nagyon érdemes görcsösen próbálkozni. A netre fordított időt klasszul el lehet "pocsékolni" máshol, ahol nagyobb az esély az ismerkedésre, emberi kapcsolatok kialakítására... legyen az felszínes csevegés, egy barátság kialakulása, egy szabadidő partner megtalálása. Aki szerencsés, az még párt is találhat e módon. |
| | Előzmény: [#22 | "mégmindignő" | 2005.11.09. 11:10] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.09. 11:10 [#22] |
Itt hajszál pontosan leírtál minden olyat, ami a normális, emberi léptékű kapcsolatteremtést gátló ostoba sztereotípia, státusszimbólum.
"mint bárhol a máshol a világon, itt is jócskán megjelenik a normális átlag mindkét részről, akik többnyire hosszútávú kapcsolatot keresnek" - biztosan nem úgy szántad, mert nem ilyennek gondollak, de ez sajnos úgy hangzik, mintha az a normális átlag egy észrevételre érdemtelen, szürke, reménytelen senki lenne, pedig én hozzá tenném, ők az emberek, akikben belül, láthatatlanul a külső paramétereken kívül és a hozzájuk tartozó mesterkélt külsőségeken kívül rejlik valami más is.
Sosem értettem sem azokat a nőket, akik az ügyeletes szépfiúkért rajonganak, sem azokat a férfiakat, akiknél egy nő a bombázónál kezdődik.
Kapcsolataimban legyen az barátság, barátnőség vagy szerelem mindig az embert kerestem, ami a külső mögött rejlik és belülről fakad. Természetesen ezt nem úgy értem, hogy a kifejezetten csúnya, visszataszító, különös embereket szeretem (itt sarkítottam)csak annyit, hogy nem minden a külső (írtad, hogy a korból, súlyból letagadnal és mennyire fontos a fénykép, a fénykép egy adott pillanat, egy kimerevített élettelen részlet, nincs mögötte tekintet, hang, hangsúly, mosoly, pillantás, csak egy póz és talán retusált is, az ügyes fotós sokmindenre képes)
A fiam tényleg nagyon sok szép, dekoratív nőt fényképez és sosem az úgynevezett szép nők fotóit tartja figyelemre méltónak. A fényképeket nézegetve a kiválasztott, a neki tetsző képekre csak ennyit szokott mondani, "van benne valami" és az nem a szépség.
Nem hiszem, hogy a való élet arról szól, hogy a világunkat csupa fess, fantasztikus férfi, oldalán gyönyörű, hibátlan szépségű nő, és cukorfalat édes gyermekek népesítik be.
Biztos mindenki járt már úgy, hogy társaságban találkozott olyan idegennel, akit unszimpatikusnak talált, aztán máskor is találkozott vele ugyanabban a társaságban, megszokta, felfigyelt rá, érdekesnek találta, majd egy idő után egész természetessé vált, hogy a baráti körének tagja.
Az emberek többnyire (vannak kivételek persze ebben is) többnyire az első benyomás - a neten egy fénykép - alapján ítélnek és nem hagynak időt a minden kötelezettség nélküli megismerésre sem.
Amikor megláttam a párom fényképét én pl. úgy gondoltam, ez a "tekintélyes" komoly megjelenésű férfi biztosan nem fogja megfelelőnek találni az én örökké vigyorgó, nevetgélő, olykor hebrencs, bohóc természetemet...de megpróbálom. És a tekintélyes, komoly férfi az életben, amikor éppen annak van az ideje pontosan olyan jókedvű bohóc, mint én. |
| | Előzmény: [#21 | loncka | 2005.11.09. 09:32] |
|
|
| loncka |
2005.11.09. 09:32 [#21] |
Nagyon leegyszerüsítve, néhány netes tapasztalat:
· a nők jócskán letagadnak a súlyukból és a korukból – utóbbiból férfiak is
· a férfiak jócskán letagadnak a családi állapotukból, alkalmi szexkalandot keresve
· általánosan jellemző a nyafogás: hű, itt mindenki ilyen bunkó??? (csak én nem)
· fénykép nélkül meg sem mozdulunk, ez az első és legfontosabb paraméter.. az első szelekció többnyire ez alapján történik, minden más csak rizsa
· a férfiaknál jellemző, hogy a fényképeiken feltűnik egy autó vagy motor is
· a nőknél jellemző, hogy a fényképeiken kiteszik, amijük van
· működik a névtelen gátlástalanság, elfojtott vágyak kiélése
· mint bárhol máshol a világon, itt is jócskán megjelenik a normális átlag mindkét nem részéről, akik többnyire hosszútávú kapcsolatot keresnek
· sokan a bőség zavarába esnek, és netfüggővé válnak – egyik oka, hogy bár normálisnak tűnő kapcsolat kezd kibontakozni, hamvába hal (hátha jön jobb)
· aki keres, az talál. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
