 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Internetes ismerkedés -- égi adomány vagy életveszély? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| Stellamaris |
2005.11.10. 11:15 [#40] |
| Köszi, igazad van a csoportos interakciókkal kapcsolatban, csak sajnos van, hogy az ember a hobbiját (ha egyáltalán van neki - én pl. sokáig továbbtanulással töltöttem a szabad időmet) a már meglévő barátaival gyakorolja, esetleg az azok már unásig ismert baráti társaságával. Plusz nekem kutyám sincs. :) |
| | Előzmény: [#36 | tgyorgyi | 2005.11.09. 22:59] |
| Stellamaris |
2005.11.10. 11:11 [#38] |
| Barátnőm búcsúzási javaslata, amikor a másik megkérdezi: "És legközelebb...?" - Halálkomoly arccal: "Nem lesz legközelebb." :) |
| |
| loncka |
2005.11.10. 10:49 [#37] |
Szerintem is sokféle embert lehet megismerni a neten. Kár, hogy nem haverkodási vagy barátkozási céllal járunk oda, úgy sikeresebb lenne az esetek többségében, mint maga a pártalálás.
Egyetértek Veled, szisztematikus és komolyan vett és gondolt keresés eredményesebb lehet, mint a puszta részvétel (na, itt is voltam, ezt is kipróbáltam).
Első randi után a teázó vagy Dunapart vagy zebra előtt vennék búcsút az illetőtől. Sablonszövegek:
* akkor majd keressük egymást
* örülök, hogy megismertelek, remélem találkozunk még
* akkor folytatjuk az ismerkedést?
* részemről itt mi most befejeztük |
| | Előzmény: [#33 | freesleep | 2005.11.09. 19:53] |
|
|
| tgyorgyi |
2005.11.09. 22:59 [#36] |
| Kutyaiskolában, kiránduláson, stb. Szóval úgy tűnik, hogy a csoportos hobbigyakorlás is egy kiváló hely az ismerkedésre, plusz a másik embereket csoportos interakcióban ismerhetjük meg, ami lényegesen kevesebb teret enged a színlelésnek, mint egy szemtől-szembe helyzet. |
| | Előzmény: [#30 | Stellamaris | 2005.11.09. 14:03] |
| tgyorgyi |
2005.11.09. 22:57 [#35] |
"adjunk valamit, hadd kísérjen haza, vagy valami"
Én inkább a "vagy valamit" javasolnám. Egyedülálló nőnek első randiról hazakísértetni magát vagy az ő autójába szállni és hazavitetni magát egy gyakorlatilag még mindig vadidegen férfivel meglehetősen veszélyes lehet. Lehet, hogy csak ötszáz, vagy ezer esetből végződik ez támadással vagy zaklatással, de igazat adok az amerikai jótanács oldalaknak: "Ne váljon belőled statisztika!" és "Csak az gondolja, hogy mindenkit ki lehet ismerni egyből, akit még nem vert át egy igazi csaló." |
| | Előzmény: [#33 | freesleep | 2005.11.09. 19:53] |
|
|
|
|
| freesleep |
2005.11.09. 19:53 [#33] |
Most akkor szégyenkeznem kéne, hogy találtam partnert a neten? Nekem inkább az a tapasztalatom, hogy rengeteg érdekes emberrel lehet így találkozni.
Ha a sikeres netes társkeresés működését általánosítani akarnám, akkor azt tanácsolnám azoknak, akik ki akarják próbálni, hogy
1,legalább olyan gondosan keressenek partnert mint munkát, és hasznos, ha ezt is olyan rutineljárásnak is tekintjük a szelekciót, nem várunk kifejezett visszajelzést senkitől egy emilre, stb.., szóval nem találjuk ki magunknak a pasit, amíg nem láttuk, nem mértük föl, van-e értelme bárminek. Egy első randit is úgy kell kezelni, mint egy átlagos állásinterjút egy átlagosan érdekes cégnél, nem kellenek nagy várakozások..
2,vegyék föl a pasik tempóját- a kiválasztott pasikkal kevés levelezgetés után találkozzanak, nem érdemes egymás idejét pazarolni.
3,ha találkozáskor tetszik a pasi, de nem akarunk lefeküdni vele rögtön, akkor is adjunk valamit, hadd kísérjen haza, vagy valami, amiből megérti, h lehet a dologból valami.ne kelljen ezt kitalálnia, mert nem fogja - egyszer hallottam 1 felmérést, ami szerint ha egy pasi szexet akar a partnerével, 70%ban úgy jelzi, h leveszi a gatyáját , úgyhogy ehhez a kód-dekód stílushoz mérten kell szubtilisnek lenni...
|
| | Előzmény: [#23 | loncka | 2005.11.09. 11:23] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.09. 14:08 [#32] |
Nem, nem ront el semmit, nincs mit elrontani, csak nincs szerencséje. De úgy is lehet fogalmazni, hogy nem a megfelelő emberek találkoznak.
(azt is kipróbáltam, hogy nem éppen a legmegszokottabb versidézetet tettem fel mottónak. Ha valaki erre úgy reagált, hogy értette, akkor legalább annyit tudtam, hogy minimum az irodalmi érdeklődés közös. Persze ezt én is már csak akkor csináltam, amikor "a komoly szándékot már feladtam, reménytelennek láttam" és már csak érdeklődő kíváncsiként vettem részt benne. Talán akkor lazább voltam már, szkeptikus, mert már igazából feladtam. |
| | Előzmény: [#29 | loncka | 2005.11.09. 13:40] |
| Stellamaris |
2005.11.09. 14:05 [#31] |
| Ezt azért is írom, mert nálunk, barát(nő)i körben ez állandó téma volt (és asszem, az is maradt). |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
