 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
|
|
| hallohallo |
2005.08.31. 17:55 [#119] |
"a nagyikkal kapcsolatbancsak pusztán arra gondoltam, hogy valaki felfedezi, hogy végre megteheti azt, amire korábban nem volt lehetősége pl. az általd említett okokból, kicsit önző lesz, na és, jól teszi, és esetleg ezért nevezik szinglinek, mert egyáltalám mer élni az újonnan felfedezett lehetősegeivel... "
bocs, hogy most térek vissza ide (nem voltam netközelben).
nagyim nem kicsit önző, hanem alkatilag képtelen alkalmazkodni bárkihez. a gyerekeihez is. neki is, de anyámnak is jobb lett volna, ha nagyimnak lehetősége lett volna megválasztani a szingli létformát. ha valaki nem alkalmas párkapcsolatra, gyereknevelésre, másokkal együttélésre, hadd ne kelljen már neki.
világéletében azt csinált, amihez kedve volt, most is, ez számára nem újonnan felfedezett lehetőség. csak amíg másokkal együtt élt, addig azokat baromira terhelte, és ennek meglettek a következményei.
szóval szerintem a szingli létforma létjogosult kéne, hogy legyen, mert van, aki így szeretne és így tud élni. kortól függetlenül. |
| | Előzmény: [#102 | "mégmindignő" | 2005.08.31. 14:40] |
|
|
| torokmonika |
2005.08.31. 17:53 [#118] |
| tkp. én is erre vágyom. három nem lehet? egy a színházba, egy a hétköznap estékre, egy meg röhögni? |
| |
|
|
|
|
|
|
| torokmonika |
2005.08.31. 17:15 [#115] |
van egy gyönyörűséges történetem a számotokra, ha nem baj, hogy a végére mindenki öreg lesz és meghal, így nem teljesíti a szinglilét feltételeit :)
idős barátnőm szülei kábé ezer évig éltek házasságban, három gyerek, második világháború, aztán ötvenhat, ami kell a történelemből, később egzisztenciális nyugi, gyerekek el, házasságok, unokák, csendben egymás mellett megöregedés, fogsorok közös pohárban áztatása, ahogy kell.
nos, amikor a bácsi hetven éves volt, már nem volt annyira a topon szellemileg, lényeg, ami lényeg: kiderült, hogy éppen negyven (40!!!) éve van párhuzamos barátnője - tudom, nem szingli, hiszen kiöregedett a definicióból :)
kiderült, hogy mint bacher ivánnál a zsidó barát című novella hőse, szépen beállt az élete, minden szerdán és minden szombaton délelőtt a "csajánál" volt a pasi, ünnepeket szépen megfelezte, ajándékot mindig duplát vett (és persze egyformát, hogy ne legyen gond)- és ez így ment negyven évig.
nem sokkal később a barátnő megbetegedett, nem sokra rá meghalt. a feleség vitte neki az utolsó napokban a körtebefőttet, de azért hozzáfűzte, hogy baromira utálja az arcát, mert elvett tőle valamit, ráadásul ha tudta volna, neki is könnyebb lett volna döntenie, vállalja-e így a párkapcsolatát. a barátnő, valahai szingli, ette a befőttet és biztosította feleséget, hogy negyven éven át szívből gyűlölte, mert neki lehettek legális gyerekei, legális élete, az övé meg elszállt a várakozásban.
egy héttel a barátnő halála után a feleség is meghalt.
mindkét temetésen a pasi gyerekei mondták a búcsúbeszédet.
és esküszöm, hogy ez egy valódi sztori. ennél szebbet, kifejezőbbet, mélyebbet még nem hallottam.
sok mindenhez fűzöm a történetet, de legfőképpen ahhoz, hogy hol húzzuk meg a szingli korhatárát...
|
| |
|
|
| loncka |
2005.08.31. 17:15 [#114] |
| Bocs, folytatás. Több, ebből a szempontból nem nem-okos, szeretőnek felcsapott nő sorsát követtem nyomon: érzelmileg tönkrementek. Azért a férfi oldal sem volt semmi, amit produkált ilyen helyzetekben: elköltözöm, visszaköltözöm, elválok, nem válok, csinálok neked gyereket (csinált), de mégsem veszlek feleségül......... |
| | Előzmény: [#113 | loncka | 2005.08.31. 17:05] |
| loncka |
2005.08.31. 17:05 [#113] |
| Okos abból a szempontból, hogy tudja kezelni a helyzetet, az esetlegesen felmerülő botrányokat, a saját lelkiismeretét, össze tudja egyeztetni a helyzetet az érzelmeivel, céljaival, terveivel, tisztában van a kapcsolat "természet/társadalom-ellenességével", stb. Nem borul ki, nem könyörög, nem rendez jelenetet, nem megy tönkre bele, nem reménykedik feleslegesen, mert mindezzel magának is árt. Bár nem vagyok a téma szakértője, ezért... "felteszem...." |
| | Előzmény: [#111 | Laura | 2005.08.31. 16:32] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.31. 16:48 [#112] |
Nos, ez valóban így van. Ha egy kapcsolatból, házasságból bármelyik fél kifelé tekinget, akár csak szexet, akár érzelmet keres valahol máshol, ott alapvetően baj van, valami ok van és általában mindkét személyen múlik... A kifelé fordulás nem véletlen, nem játék... Az már más kérdés, hogy utána mit hogyan lehet rendbehozni, vagy nem lehet. A szeretők sem egyformák, van aki bizony el akarja szeretni a férjet, van aki nem és ennek is lehetnek különböző okai.
Közel 5 évig voltam ugyanannak a nős férfinek a kedvese, (hűségesek voltunk egymáshoz, ez itt ugye nevetségesen hangzik)szerettük is egymást és nem ártottunk senkinek, én tudtam, hogy soha nem fog elválni, de boldogtalan, ő megadta azt, ami nekem akkor hiányzott, nem voltam örökké magányos, ő tudta, hogy sosem fogok zűrt csinálni a házasságában és mindent megkapott, amiért kifelé menekült. Lehet, hogy olcsó, esetleg szánalmas, sokan nem értehetik. Egy darabig, mindenkinek jó volt. Tudom most jön a szokásos, "házasságból könnyebb, ez is kel, az is kell, itt is jó, ott is jó, stb" mi ezeket megbeszéltük, nem szégyellem, így történt. Tényleg nem szeret bele az ember szándékosan nős emberbe. (írhattam volna, hogy barátnőm, (ő is) ismerősöm, de én voltam egyszer ilyen helyzetben, sőt kétszer (azt hiszem a másikat már elmeséltem)ezt is megtapasztaltam, se le vie |
| | Előzmény: [#106 | Stellamaris | 2005.08.31. 14:59] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
