 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| mirabel |
2005.09.02. 12:30 [#181] |
szerinted van megoldas arra h egyenek mikor valasztanak part menniy idot toltenek keresessel stb
(amennyiben a problema szamodra az h vannak nok akik nem pasival elnek)
persze kerdezhetnem azt is neked miert problema az h masok h elnek (kenyszerbol v onkent) |
| | Előzmény: [#175 | Stellamaris | 2005.09.02. 12:14] |
| hallohallo |
2005.09.02. 12:25 [#180] |
az életkori behatárolással én sem értettem egyet, bocs.
de ha lehet, ne szóld le a 20 éves, magukat szinglinek valló embereket se. ha valaki szinglinek érzi és vallja magát, akkor talán az is. pl lehet, hogy 16 éves kora óta egyedül él, vagy egyedül küzd meg a fél világgal, erre is láttunk már példát. |
| | Előzmény: [#177 | torokmonika | 2005.09.02. 12:19] |
| mirabel |
2005.09.02. 12:25 [#179] |
igen, de akkor a megoldas az h gyorsan kihazasitod azt akinek igenye lenne ra? :)
olvastam a szeretoset. ezert gondolom h ennyi info alapjan leirni ezeket vkinek az inditekairol eleg meredek.
persze lehetseges, de |
| | Előzmény: [#174 | loncka | 2005.09.02. 12:05] |
| mirabel |
2005.09.02. 12:22 [#178] |
igen:)igy teljesen
(bevallom en ugy reagaltam volna h ha vkinek jo akkor ne szoljunk mar bele. jo h nem tettem:) ) |
| |
|
|
| torokmonika |
2005.09.02. 12:19 [#177] |
ebben igazad va, de hát ezért is kezdtük el a topic elején összeszedni, hogy mi a szingli. igaz, az már régen volt, én se lapoznék már vissza. szóval nem egyhelyben toporgunk, hanem időről időre megkérdezi valaki, hol tartunk, és akkor jön a kényszerem, hogy újból elmondjam, amire eddig jutottunk.
ráadásul még az is közfelkiáltással (egy tartózkodás: én) kijelentettük, hogy bizonyos életkornál meghúzzuk a szingliség létjogosultságát, ha jól értettem, 39 évesen még lehet valaki szingli, a születésnapja után már nem az, amit mondjuk nem értek, mert mi alapján... így született egy másik topic (csak a töerténelmi hiteléesség kedvéért)
én azé rugózom a definiciókon, mert létező fogalmakkal könnyebben le lehet írni jelenségeket és nem csúszunk át társfogalmakba. így születhetnek sztem megoldások is. amig keverjük, hogy valaki direkt csinálja vagy csak belekényszerült, nem jutunk megoldásra, mert különböző dologról van szó.
|
| | Előzmény: [#175 | Stellamaris | 2005.09.02. 12:14] |
|
|
| Stellamaris |
2005.09.02. 12:16 [#176] |
Baguette, 149#: "Magamat is szinglinek aposztrofálom, és nagyon ambivalensen állok ehhez az állapotomhoz. Mivel több éve tart, illetve mert a környezetmben vannak hasonlóan létező emberek (mindkét nembeliek) látom, hogy az állapot hordoz magában 'fejlődést'. S nem éppen a legjobbat. Azt gondolom, hogy igen, meg lehet szokni és lehet élvezni is. De a magam részéről jobban szeretnék párkapcsolatban élni, mert azt látom, hogy a párkapcsolat engem személy szerint fejleszt. Igenis meg szeretnék tanulni kompromisszumokat kötni, normálisan konfliktust kezelni, adni és kapni, stb. Minden olyan dolgot, amit szingliként nem tudok olyan intenzitással, mélységgel, intimitással megélni. Előnyként viszont olyat tudok felmutatni, hogy autonómabb lettem. Függetlenebb. Lelkileg. Ami a régi énemet tekintve nagyon nagy előrelépés."
Bocs, baguette, hogy ismétellek... :)) |
| |
|
|
| Stellamaris |
2005.09.02. 12:14 [#175] |
| Úgy érzem, kicsit egy helyben járunk, újra és újra valaki leírja azt, amit más már leírt (pl. próbálja a szinglit - kényszerszinglit, önkéntszinglit, sat. - definiálni). Én is, mint loncka, vagy baguette, inkább a megoldás-keresés híve vagyok. És törökmonika, sztem nem csak ez a kétféle szingli van, és a kényszerszingli nem feltétlenül egy Bridget jones, aki csak azt várja, hogy Hugh Gramt mini-weekendre vigye. Vannak olyan kényszerszinglik, akik alapvetően szeretnének párkapcsolatban élni, de éppen, vagy akár több éve nem élnek abban. És itt is lehet több ok: magas elvárások a jelöltek felé, vagy jelöltek jelentkezésének hiánya, ismerkedési lehetőségek hiánya (mint loncka írta), egyedülélés során kialakult szokásokhoz túlságos ragaszkodás, satöbbi. Hozzám baguette szemlélete áll legközelebb ebben a témában, mindjárt megkeresem, hol is írta... |
| |
|
|
| loncka |
2005.09.02. 12:05 [#174] |
Csakhogy a sok egyéni probléma összeadódik egy jó kis társadalmi problémává: kényszerszinglihegyek és jelenség. A megoldás javaslatokat pedig mindig többre értékeltem egy helyzet kielemzésénél (bár ez is fontos és kikerülhetetlen), különben csak egyhelyben topogunk.
Azért írtam azt, hogy egy nő részéről, mert ők tudnak gyereket szülni, és nem a férfiak. De igazad van, gondosabban is fogalmazhattam volna.
Az én alábbi kommentemnek előtörténete van, itt korábban a szerető státuszáról, szerepéről beszéltünk... és csak ma reggel jutott eszembe egy adalék. A történetben szereplő nő ugyanis állítólag arra várt, hogy a férj elhagyja a családot vagy hasonló. Erre fel írtam, hogy szerintem nem erre várt, hanem.... Részemről semmiféle elítélés vagy előítélet nincs senki felé: se szeretők felé, se szinglik, se feministák, se bal-jobboldali politizizálás, vallási hovatartozás, stb. Ha lenne, akkor magamat köpném szembe, már bocsánat. De előfordulhat, hogy ilyesmi olvasható ki az írásaimból, ha csak egy gondolattöredéket írok le, vagy próbálok bekapcsolódni egy beszélgetésbe. Vagy ha Te csak ennyit olvasol el a topikból. |
| | Előzmény: [#172 | mirabel | 2005.09.02. 11:52] |
|
|
| torokmonika |
2005.09.02. 11:58 [#173] |
elnézést, ha félreérthető voltam.
önkéntszingli: aki nem AKAR társkapcsolatban élni, mert így érzi jól magát, így egész, így klassz - ezeket respektálom nagyon
kényszerszingli: aki ezt mondja, de valójában kábé abban a pillanatban dobna félre minden elvet, amikor egy társjelölt végre felbukkanna.
én úgy látom, ott a vita valójában köztünk (ideértve a többieket is), hogy azt állítottam: ez az önkéntesség-kényszerség dolog egy picit hosszabb idő alatt dől el. nem gondolom, hogy egy húszéves lány teljesen megalapozottan mondja, hogy ő egy büszke önkéntszingli, hiszen életkorából adódóan a rosseb tudja, mi lesz. ma így gondolja, holnap úgy. vele az van, hogy ezen a héten nincs pasija, ezen a héten büszke az önállóságára (hja, az önállóság... sztem ezt is csak pár év valódi egyedüllét után lehet magabiztosan állítani: itt vagyok, egyedül vagyok, önálló vagyok).
tehát sztem nem tekinthetjük nagyon őszinte és büszke szingliségnek a húszéves lány életét, aki most esett ki az iskolapadból és most történetesen így él, még ha jól is érzi magát benne - vagy ha annak tekintjük, akkor nevezzük el ezt a hetemet is valahogy és alkossunk hozzá ideológiát:))).
viszont nagyra becsülöm azokat, akik valódi elhatározásból élnek így (ld. a nagymamás történeteket), ideértve a másság összes fajtáját is.
így érthetőbb, mire gondoltam? |
| | Előzmény: [#170 | mirabel | 2005.09.02. 11:25] |
|
|
| mirabel |
2005.09.02. 11:52 [#172] |
arrol is lehet persze beszelgetni h mennyire nehez mondjuk neked tarsat talalni
de az egyeni problema amit mas helyetted megoldani nagyon nem tud
az h a tarsadalom mit var el (ugy pl h hatasara belsonek erzed az elvarasat) egy masik tema
amit persze pont ezert nem lehet levalasztani a masikrol
miert azt irod h no reszerol? miert nem ember reszerol?
ferfi nem erezheti szerinted?
megoldando problema pl az abban az esetben h vakarja le magat mindneki arrol h o eloirja h mi a helyes
(pl ugy h ilyeneket ir: "A nőci megspórolta a gyerekszülés és nevelős felelősségét, a többlet házimunkát, a kríziseket, a megunt szexet, a megcsalatást (ez már eleve adott), stb. Szóval ez a nő szerintem egyáltalán nem akart gyereket vagy családot" |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
