 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| loncka |
2005.09.02. 11:38 [#171] |
| Ha a gyerekszülés/család nem lenne társadalmi elvárás egy nőtől, az igény akkor is jelentkezhet egy nő részéről, jó eséllyel. Én általában - gyakorlatias természetemnél fogva - egy problémára a megoldást keresem, és hajlamos vagyok az elméletet hátrébb tolni. Számomra a probléma: egy nő akar gyereket/családot, de nem bírja egyedül összehozni. A kényszerszingliknek a megoldás a társkeresés/találás. Aki pedig szingli akar lenni, ott megoldandó probléma nincs, ellenben van egy jókora társadalmi nyomás. De belátom, a topik inkább az elméletről szól, ahogy a neve is jelzi. |
| | Előzmény: [#170 | mirabel | 2005.09.02. 11:25] |
| mirabel |
2005.09.02. 11:25 [#170] |
loncka
a tarsadalmi elvaras elobb volt
torokmonika
nem igazan ertem a ket kategoriadat. igy inkabb nem reagalok ra. |
| |
| torokmonika |
2005.09.02. 11:19 [#169] |
| sztem ez tiszta: kétfajta szingli van, az egyiket messzemenőkig respektálom, tisztelem stb., a másik ideológiát farag az egyedüllétéből és minden idejében megszüntetné azt, miközben minden adandó alkalommal saját emberi nagyságát magasztalja és a választás nagyszerűségét (és órákig áll a tükör előtt, hogy bármely szembejövő pasi végre ránézzen). hála a teremtőnek, azért ezen a fórumon utóbbival nem találkoztam - azt viszont sajnálom, hogy sokan azt hitték, ezt látom beléjük. holott csak a hjelenségről magáról próbáltunk eszmét és ütést váltani. |
| |
| loncka |
2005.09.02. 11:15 [#168] |
| Az könnyen előfordulhat, hogy én keverek valamit, bocs. Szóval épp elég baj az egy kényszerszinglinek, hogy nem talál társat, pedig belülről fakadó vágyából igenis szeretne, hogy még a társadalom is nyomassza az elvárásaival. |
| | Előzmény: [#167 | mirabel | 2005.09.02. 10:56] |
| mirabel |
2005.09.02. 10:56 [#167] |
loncka torokmonika
keveritek a szegeny hetero lanykak tarskeresesi es a tarsadalmi elvarasok hatasara ujabb megbelyegzest szolgalo kategoria temakat
elobbinel a tkereses megoldas lehet.
az utobbi viszont sulyosabb. |
| |
| loncka |
2005.09.02. 10:53 [#166] |
| hát, ehhez a ma reggeli beírásomhoz én is nyeltem egy jó nagyot :) reggelente még nekem se mindig kerek a világ :) |
| |
| torokmonika |
2005.09.02. 10:39 [#165] |
| hát, loncka, tök igazad van. csak már nem mertem volna ilyet írni a szinglis topicba :) |
| |
| loncka |
2005.09.02. 10:13 [#164] |
| Esetleg a Tűsarok szervezhetne kényszerszingliknek társkereső programokat. Ma már nem ciki az ilyesmi, szerintem. |
| |
|
|
| loncka |
2005.09.02. 10:06 [#163] |
Szerintem a társaldalmi elvárásokat és nyomást (a rokonokéval együtt) le lehet kakálni. Ennél sokkal durvább nyomás, amikor egy szingli belülről emészti magát, mert már nagyon nem akar szingli lenni, de nem talál társat. Talán a társkeresési lehetőségekkel érdemesebb foglalkozni, mint a szingliség definiálával (gyerektelen, de még szülő/nemző képes, tartósan egyedül élő), de legalábbis előbbre mutató lenne. Mint egy megoldási lehetőség a kényszerszingliknek (hol keressünk, hogyan, mik a buktatók, hol csesszük el, mi a gond velünk vagy a másikkal - mi zajlik a alkalmazkodási képtelenség hátterében, satöbbi, több nem jut eszembe).
A háromszereplős, 40 éves történetről még az jutott az szembe, hogy itt igazán a szerető járt jól. Az csak szépirodalmi túlzás, hogy ő 40 évig várt valamire. Kb. 5 év után be kellett volna látnia, hogy hiába vár. Tehát. A nőci megspórolta a gyerekszülés és nevelős felelősségét, a többlet házimunkát, a kríziseket, a megunt szexet, a megcsalatást (ez már eleve adott), stb. Szóval ez a nő szerintem egyáltalán nem akart gyereket vagy családot. A pasi kiélvezte a helyzet előnyeit. A feleség pedig hatalmasat koppant, egyedül ő nem tudott a hármas felállásról. Meg a gyerekeik, de ők így legalább nem lettek elvált szülők gyerekei (hát nem tudom, melyik a jobb). |
| |
|
|
| sisso |
2005.09.01. 22:29 [#162] |
szóval vannak szingli pasik is igen
ezek, azok |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
