 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| lulu |
2005.03.31. 18:03 [#262] |
kedves gem,
sajnos nem szakmazunk a hatterben, mert Semmitmondo azota sem jelentkezett.
Vizsont hozzaszolasa reven elgondolkodtam valamin: azt hiszem hatarozottabban kell kijelentenunk, hogy az ilyen forum-tanacsadas soran mire vallalkozunk, vallalkozhatunk. Tegnap vegignezegettem a magyar site-okat, es sehol nem talaltam ra utalast. Pedig egyes kulfoldi oldalakon valami ilyesmit szoktak kiirni:
"A szakemerek altal leirtak csupan tajekozodo jelleguek, és nem helyettesithetik a terapias kapcsolatot. Amennyiben problemaja fennall, forduljon orvoshoz/pszichologushoz/szakemberhez."
Ezt es meg nehany dolgot a moderalasi alapelvekben szabalyozni fogjuk.
Latod, ez az intermezzo is a pszichologiai kulturat novelte!:)) |
| | Előzmény: [#258 | gem | 2005.03.31. 09:14] |
|
|
| manka |
2005.03.31. 16:22 [#261] |
kedves ogb,
igazad is van, és nincs is - szerintem:)
az elmúlt néhány évem szinte csak a betegségekről szólt és nem influenza típusúak voltak:)volt köztük "halálos" is.
engem mindig az vitt előre, ha szembesülhettem azzal, ami van és úgy, ahogy van. tudnom kellett, hol tartok és meddig tart(ok) és rá kellett jönnöm, hogy valójában sosem a betegség "halálos", nem a betegségben halunk meg (persze idővel a test is elkopik), hanem mert képtelenek vagyunk a változásra. A betegség testi tünet, egy jelzés, hogy a tudatunk nem jól működik.egy sima karcolástól is haltak meg és egy dupla áttétes rákból is gyógyultak már fel...nem a betegség súlyossága fontos, hanem az, hogyan állunk hozzá, pontosabban magunkhoz.
lehet, hogy valakinek nem mondják el, hogy milyen beteg, mégis felépül.de nem azért gyógyul meg, mert hülyén hagyták, hanem mert rengeteg szeretetet, figyelmet, törődést kapott, és a sok energiától megindult benne a változás, elkezdte lebontani a korlátait, ami miatt beteg lett a teste.
a legjobb barátnőm 31 évesen rákos lett. külföldön nagy erőkkel kezdték el gyógyítani.miközben csontsoványra fogyott,a daganat egyre csak nőtt,semmi ereje nem volt már. mindennap beszéltünk telefonon, de sem a férje, sem én nem tudtunk hathatósan segíteni.
szinte csak az utolsó pillanatban derült ki,hogy nem őszinte magához:soha egyetlen pillantást nem vetett a leleteire, jó mélyen elrejtette őket a szekrény mögé. de miután meg merte nézni őket és elfogadta, hogy igenis fél a haláltól, vagyis őszinte mert lenni magához - látványosan gyógyulni kezdett és mára makkegészséges.
többek szájából hallottam már: "Nem baj, ha megcsalnak, csak soha ne tudjam meg!" :))
hát igen, bármilyen illúziót megteremthetünk, de mindig az őszinteség visz előre. |
| |
|
|
| wufwuf |
2005.03.31. 11:50 [#260] |
kedves Szándékosan Semmitmondó!
Az elménk sokszor rabul ejt és túlpörög.Talán segítene Neked kibillenni önmagadból, ha egy jó nagyot sportolnál, esetleg kimennél a természetbe és megmásznál egy hegyet vagy olyasmit csinálnál, ami jól megizzaszt...:) Mert akkor Te is érezhetnéd, hogy semmi baj sincs az internetes tanácsadással,hiszen működik.
Esetleg ha úgy tekintenél egy terápiára, hogy nincs érő, de meg nem érett téma (persze, ha akarom van: ha egy-egy pillanatot kiragadok és elmélkedek rajta közben az a pillanat már rég mincs sehol :))) vagyis csak állapotok vannak egy folyamatban, és ezek változnak, rájönnél, nincs miért görcsölni rajtuk.
És ha kettős kapcsolat alakulna ki a páciens és terapeuta között, akkor a páciensnek erre az anonimitásra is szüksége volt,ezzel együtt tudta teljesebben megélni a személyiségét, mert ha nem, akkor eszébe sem jutott volna egy ilyen fórumot igénybe venni.
És ha az elsődleges cél a kezelt gyógyulása, akkor nem lehet baj egy párhuzamos terápia - a pszichológusok, pszichiáterek között nincs szükség versenyre, hiszen nem is róluk szól. Ők feltétel nélküli eszközei a páciens gyógyulásának, a szó legnemesebb értelmében.
A pszichológus is ember a maga problémáival, ő is egy személyiség, aki egy másik személyiségen segít.
Nem ismerem Lulut, de az olvasottak alapján nemcsak a szakmai felkészültsége van meg ahhoz, h a fórumot vezesse, hanem a szíve is a helyén van...és ez a lényeg. itt is és bárhol. |
| |
|
|
| wawabagus |
2005.03.31. 10:16 [#259] |
Kedves Ritter Andrea!
Azt szeretném tőled megkérdezni, hogy kihez forduljon egy pszichológus, akinek (ki gondolná :o) mint akárki másnak problémája van és nem tudja az megoldani?
Köszönöm a segítséget!
V. |
| |
| gem |
2005.03.31. 09:14 [#258] |
| Na puf, most a háttérben szakmáztok....mi lesz akkor a "figyelemfelkeltő hatással a pszichológiai kultúra iránt"????Én tiszta figyelem vagyok és abszolúte kultúracentrikus :)))) |
| |
| gem |
2005.03.30. 10:32 [#257] |
Hogy milyen sokatmondó nevek vannak :))Azért ez is megérne egy pszichológiai tanulmányt!
|
| |
|
|
| lulu |
2005.03.29. 15:20 [#256] |
kedves Szándékosan Semmitmondó!
hmm.
Az internetes tanácsadásról nem tudom megmondani, mennyire divatos műfaj. Szerintem nem eléggé, de kétségtelen, hogy elterjedőben van. Sok közvetlen pozitiv és negatív hatása lehetséges, úgy, ahogy általában a terápiás módszereknek. Erről nem nagyon készült még felmérés néhány külföldi tanulmányt kivéve. Jómagam a 2001-ben az indexen működö sos.index.hu tanácsadó site-ot szerveztem meg és vezettem amig működött, amiről aztán számot is adtunk az azévi pszichiátriai kongresszuson, nagy sikerrel. Ezen projekt kapcsán gondolkodtunk el az Ön által felvetett kérdésekről is.
Több dolog azonban biztos ezzel a módszerrel kapcsolatban: az ilyen fórumoknak van egy figyelemfelkeltő hatása a pszichológiai kultúra iránt. Lehet egy preventív oldala is, ezt inkább gyereknevelési kérdésekben látom.
Ha valóban végigolvassa az itt leírtakat, láthatja, hogy "beszélgetéseink" inkább leíró, általánosító jellegűek, nem pedig konkrétak. Annyi azonban teljesen biztos, hogy semmiképp nem vetekedhetnek (vagy nem szabad vetekedniük) egy rendszeres, áttételen alapuló terápiás kapcsolattal...
Még egy nagyon fontosnak tartott dolgot említenék: minden ilyen próbálkozásnál alapvető jelentőségűnek tartottam, hogy névvel/fényképpel jelenjek meg, felvállalva azt, hogy bár egyáltalán nem tudom, ki van a másik oldalon, és azt, hogy ez egy kezdődő műfaj, ahol a módszereket "real time" alakítjuk ki, szakemberként vállalom magam, kitéve így magam annak, hogy másvalaki (akár szakmabeli) pedig anonim módon szól a fórumhoz. Ez egy ilyen műfaj.
Kedves Sz. Semmitmondó! Remélem kielégítőek voltak válaszaim, ha nem, nagyon szívesen folytatom levelezésünket mail fomájában, vagy akár a személyes szakmai egyeztetés elől sem zárkózom el.
üdvözlettel
Ritter Andrea (lulu)
|
| |
|
|
| Szánédkosan Semmitmondó |
2005.03.29. 11:09 [#255] |
Kedves Ritter Andrea (lulu)!
Van néhány kérdésem amik a fórumot olvasgatva eszembe jutottak, konkrétan az internetes tanácsadásról, mely igencsak divatos és virágzó műfajnak tűnik.
Ön konkrétan milyen előnyeit látja? És milyen témá(k)ban?
És milyen hátrányai lehetnek?
Úgy értem el tudja-e képzelni, hogy valamely ügyfele, betege, paciense ilyen formában jelentkezik Önnél, hogy próbára tegye emberségét, esetleg transzparenciáját: olyan kérdést tesz fel Önnek, mely jelenleg folyó terápiájában érő, de még nem megérett és megbeszélt téma, majd a válasz függvényében az esetleg kínosnak érzett témát nem hozza fel, titkolja? Esetleg Önnel szemben kettős identitást alakít ki: egy folyó terápiás élő kapcsolatot és egy háttér, nicknéven alapuló internetes kapcsolatot, melyet utána gondosan titkol? El tudja képzelni, hogy az internetes tanácsadáson keresztül ú. n. kettős kapcsolat alakul ki – esetleg az Ön tudta nélkül?
Mit gondol, hogyan kerülhető el az a látszat, hogy szakmai kapcsolat alakult ki Ön és válaszainak címzettjei között?
Ön szerint ha ez megtörténik visszaveti egy terápia folyamatát? Milyen anyagi károk származnak ebből a paciensre nézve, aki esetleg így nem 2 évig fizeti az óradíjat, hanem mondjuk 4 évig? Ez teljes egészében az ő felelőssége?
Ha esetleg Önnek nincsen most folyamatban terápiás ügye vajon mi lenne a véleménye akkor, ha a saját betegei azzal keresnék fel, hogy az Ön tudta nélkül, fontos, folyamatban lévő terápiás kérdéseket nem Önnel beszéltek meg, hanem más szakembert bevonva "párhuzamos" terápiába kezdtek, mintegy megversenyeztetnek két "szakembert", "szakvéleményt"?
Bizonyára Ön is átgondolta ezeket a kérdéseket, érdeklődve várom Ön milyen gondolatokra, eredményekre jutott.
Üdvözlettel:
Szándékosan Semmitmondó
|
| |
|
|
| gem |
2005.03.29. 09:33 [#254] |
De jaj....ebben a végtelenben csak én ...én egyedül vagyok véges????
Na... költői voltam? Tisztára átmentünk filozofálásba. De hát a világ nem szeletelhető fel egymástól független részekre, igaz?Főleg, hogy éjjel nem tudtam aludni....hütlenül elhagytak az álmaim :)
Egyébként az álmaim vizióként, képi megfogalmazásként érdekelnek.Ha nem tudok aludni akkor felkelek és elkezdem fotózni a szobám ill. az ablakon és a függönyön beszürődő utcai,udvari látványt( nem mondom, hogy túl változatos).A kettő (az álom és az álmodás helye) valahol találkozik...persze hol máshol , mint bennem :) Na képzelheted, hogy érzem időnként magam:)))De ez most nagyon érdekel! Nem tehetek róla szeretek játszani....és ezt a játékot úgy hivom, hogy művészet:))) Szerencsés vagyok, nemdebár? |
| |
|
|
| gem |
2005.03.29. 05:12 [#253] |
| Igen, valami tényleg motoszkál bennem....nagyon tetszik amit irtál. Azt mondod, hogy a tudattalan végtelen......akármerre megyek, kivül is és belül is a végtelen vesz körül? |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
