 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| ogb |
2005.04.01. 12:12 [#272] |
kedves lulu,
ha egy pszichológus nem akarja megosztani egy másik pszichológussal a gondjait, akkor az azt jelenti, hogy nem bízik meg a másik pszichológusban? Esetleg a másik pszichológus tudásában vagy titoktartásában?
Hogy várhatja ezek után, hogy benne megbízzanak azok akik hozzá fordulnak segítségért?
Ez ilyen hierarchikusnak tűnik nekem, hogy mondjuk van 1000 pszichológus, akik nem bíznak egymásban tehát nem kérnek segítséget, tehát nem kapnak, tehát ha bajuk van egyre nagyobb bajuk lesz, ami lehet hogy kihat a személyiségükre, amivel aztán dolgoznának, és vannak a tudatlan nem-pszichológusok, akik azokhoz a pszichológusokhoz fordulnak, akik egyre betegebbek és reménytelenebbek, hiszen nincs segítség. Kicsit ördögi kör érzésem van, lehet, hogy néhány pszichológusnak jobb lenne néha-néha segítéséget kérnie a többitől? (Lehet, hogy akkor az 1000 pszichológus kisisten között már csak 999 lenne, de legalább az az 1, aki esetleg meggyógyul tudna segíteni a nem pszichológusoknak ...)
Szia,
ogb |
| | Előzmény: [#263 | lulu | 2005.03.31. 18:09] |
|
|
| gem |
2005.04.01. 12:08 [#271] |
| Szerintem ha kimondtuk akkor ki is próbáltuk valamilyen szinten......és még az is kiderülhet, hogy mégsem tudunk azonosulni azzal a személlyel akivé a kimondás által váltunk,de akkor sem toporgunk egyhelyben. Az a helyzet, hogy nekem egy fojtogató, 15 éves problémámra tett pontot az internetes fórumozás (nem itt és nem most)....nem akarom elmondani a szorongásom jellegét, de lehet, hogy ha ez nem jön ,már romokban lennék. |
| |
| lulu |
2005.04.01. 11:33 [#270] |
miauuuu ping,
csak az utolso szakaszra reagalok, bocs, sietek,
a pszichologiusok tenyleg sok kepzesen kell, hogy resztvegyenek az onallo terapia elott, de az nem haszontalan. Ez is egy mesterseg, amelynek megvannak a maga szabalyai (mindig kicsit valtozoban) es fortelyai.
Ettol meg a szemeyliseg oldal sem elhanyagolhato sot! |
| |
| lulu |
2005.04.01. 11:29 [#269] |
igen ogb es gem,
igazatok van. Jo gondolat, mert eddig inkabb azt hangsulyoztuk, hogy az anonimitas leple alatt KIMONDHATJUK azokat, amelyeket eddig nem mertunk (pozitiv), pedig van egy masik oldala is, hogy a ennek sorozatos "elkovetese" es az azt koveto esetleges szorongass spiral behuz egy olyan szerepbe, amelybol aztan nem tudsz ugyanazon identitassal kitorni. |
| |
|
|
| miauuuu ping |
2005.04.01. 09:48 [#268] |
Szia wufwuf!
Jó dolgokat mondasz, főleg ami az izzasztó dolgokat illeti! Főleg, ha nem egyedül csinálná, az tenne neki jót igazán, megjegyzem szerintem néha-néha mindenkire, ráfér egy kis izzadás! :)
Amit pedig a terápiáról mondasz szenzációs! Sosem értettem, hogy miért van az, hogy például egy orvos sem kezelheti a hozzátartozóját meg a számára fontos embereket, mert esetleg befolyásolja őt az, hogy mit érez a másik iránt.
Szerintem sincs min izgulni, végülis ha esetleg egy párkapcsolatban ketten ugyanazzal a problémával keresik meg a pszichológust külön külön, akkor a pszichológus - mint egy nagyon-nagyon jó mami - külön külön is tudja kezelni a problémát, és ha esetleg az egyiknek azt mondja, hogy igen, jogos az, hogy válásra gondol, a másiknak pedig azt, hogy igen, jogos, hogy meg akarja tartani a párját, végülis mindkettejüknek megfelelő választ adott, az már nem az ő dolga, hogy a tanácsait hogyan használják fel. Nem lehet elvárni emberektől, hogy korrektül elmondják kik ők és mi bajuk van és kivel, az emberek már csak ilyenek, de hát ez az ő bajuk, ők fizetnek a tanácsért, és hát senki sem isten. Biztos szükségük van erre az anonimitásra, meg a játszmáikra, mert enélkül nem is élhetnének, játszmanélküliség meg nincs is, így teljesednek ki legjobban személyiségükben.
Ha meg nem fizetnek érte, hanem csak úgy kérik és kapják, akkor meg arra volt szükségük....
Abban is egyetértek, hogy a pszichológusok és pszichiáterek között nincs szükség versenyre, feltétel nélkül, ez olyan szép, mindig viszonzást nem várva, szerintem is így lenne ez jó, mannával táplálkozni, fénnyel élni, örömöt adni és örömöt kapni. Ez tényleg nem róluk szól.
Amiben egy kicsit kételkedem, hogy viszont akkor ha személyiség gyógyít személyiséget, miért kell vajon annyi időt eltölteniük tanulással, egy pszichológus ismerősöm elmondta, hogy mire egyedül is pacienst vállalhat, az az egyetem után kb. 6-8 év és folyamatosan kell még akkor is továbbképzésre járnia, meg szupervízióba meg még ki tudja hová. Ha személyiség segít személyigésen, akkor pl. én is csinálhatnám nem? Vagy esetleg te is ha érzel ehhez magadban erőt és elhivatottságot.
Szia,
miauuuu ping
|
| | Előzmény: [#260 | wufwuf | 2005.03.31. 11:50] |
|
|
| ogb |
2005.04.01. 08:17 [#267] |
Kedves gem,
rosszabb esetben pedig, miután arctalanul tettük ezt egy arctalan tömeg előtt esetleg a kimondás után szégyellni kezdjük magunkat, majd a szégyen pedig további szorongást okoz, ami miatt esetleg még kevésbé merjük arcos ember előtt felvállalni magunkat, olyan arcos előtt, aki esetleg, talán real time kapcsolatainkban, tehát a saját életünkben tölt be fontos szerepet, s így örökre megmaradhatunk abban, hogy arctalanul (személytelenül) nyilatkozunk egy arctalan (személytelen) valaki(k) előtt.
Talán. Nem biztos, talán.
Szia,
ogb |
| | Előzmény: [#266 | gem | 2005.04.01. 06:41] |
|
|
| gem |
2005.04.01. 06:41 [#266] |
Sajnálom, hogy Semmitmondó, (aki úgy tünik profi lélekgyógyász )nem veszi észre, hogy a fórumozás akármnnyire új jelenség mégis mennyire nagy hatású tud lenni.Kicsit körülnézve egyéb helyeken is, azt látom, hogy sokan az álnév és az arctalanság mögé bújva lemernek olyan dolgokat is irni amit esetleg a legjobb barátjuknak sem mondanának el.Elfojtott érzelmek és gondolatok fogalmazódhatnak meg...... és ugye ha valamit kimondunk azzal teszünk egy lépést a megoldás fel:)
|
| |
|
|
| ogb |
2005.03.31. 20:19 [#265] |
Kedves manka,
nem látok ellentmondást. Bizonyára létezik az őszinte szembenézés gyógyító ereje is. (Az ist szeretném aláhúzni, de nem tudom.) Szinte mindenre van példa és ellenpélda is, nehezen tudom magammal azt elhitetni, hogy valaki pl. Down kórból gyógyuljék fel mindössze az őszinte szembenézés hatására.
Én mindösszesen a kategórikus kijelentések és a "pontok" természetére szerettem volna felhívni a figyelmet. Lehet, hogy sikerült. Szerintem. :)
Szia,
ogb |
| | Előzmény: [#261 | manka | 2005.03.31. 16:22] |
| lulu |
2005.03.31. 18:12 [#264] |
kedves wufwuf!
koszonom szavaidat. Es egyetertek azokkal, amiket irtal.
Mostmar a joisten sem mossa le rolunk, hogy nem ismerjuk egmast, pedig en nem tudom, ki vagy... Most sem. |
| | Előzmény: [#260 | wufwuf | 2005.03.31. 11:50] |
| lulu |
2005.03.31. 18:09 [#263] |
Kedves wawabagus!
Mondanam, hogy forduljon pszichologushoz, de (vicc nelkul!) a szakmabeli adott esetben sokkal nehezebben tud segitseget kerni. Egyreszt, mert mindenkit ismer, es talan nem akarja megosztani veluk gondjat, masreszt sajnos szinte elvart, hogy aki gyogyit, az ne szoruljon gyogyulasra. Sajnos.
Egyebkent ismered azt a konyvet, amelynek az a cime, hogy "Es rajta ki segit?" A szerzot elfelejtettem. Ha jol emlekszem, ez errol szol.
|
| | Előzmény: [#259 | wawabagus | 2005.03.31. 10:16] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
