 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Posztmodern identitások - Mi a nőies, mi a férfias? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| selkt-sa |
2008.11.20. 13:41 [#543] |
| egyébként az még tök jó, ha apuka "csak" elhagyja anyát és gyerekét, és nem fizet nekik egy fillért sem, a rosszabb az, amikor még apuka meg is zsarolja a vagyonmegosztással, meg a tartásdíjjal anyukát, hogy ha nem írja alá a papírokat, akkor majd ezt meg azt fogja csinálni a gyerekkel... ugye a gyerekhez van láthatási joga, bármit megcsinálhat vele, mert ha anyuka fel meri jelenteni apukát, akkor apuka élhet azzal, hogy csak a gyereket akarja anyuka elvadítani tőle, meg elnevelni, meg anyuka egyébként is csak bosszút akar állni azért, mert elhagyták. |
| |
| almonda |
2008.11.20. 13:19 [#542] |
Ha már nem engem szeret, nem azt gondolja, hogy én vagyok a legjobb nő, akkor húzzon is a picsába, ha gyerekünk van, akkor is. Nem akarnék olyannal élni, akit a "tisztesség" tart mellettem, amúgy meg másra csorgatja a nyálát.
- - - - én ezt nevezem házasságon belüli prostituálódásnak. Elég gyakori, nem? :( |
| | Előzmény: [#535 | subculturalgirl | 2008.11.20. 10:38] |
| selkt-sa |
2008.11.20. 13:17 [#540] |
| mi az hogy nem tartozik bele? bármikor felcserélhető? kihagyható? annyira csakis és mindig a saját példádból indulsz ki... (na nem mintha én nem tenném...) de komolyan, szerinted hány nő citál rögtön arra, hogy jól van, ha nem szuperál remekül, akkor majd jól lecserélem, meg a pofájába vágom, ha ott lesz az ideje, amikor gyereket szül? |
| | Előzmény: [#534 | virgo | 2008.11.20. 09:28] |
|
|
| "mégmindignő" |
2008.11.20. 13:03 [#539] |
Egy kapcsolat megromlása, később az elválás egyik félnek sem jó. Nyilván okkal történik, de hogy hogyan tovább az kizárólag emberség kérdése és nem akarok itt megint Aranyt idézni.
Tapasztalatom az van. Kizárólag rajtunk múlik, hogy milyen lesz a széthullott család későbbi egymáshoz való viszona. Valamikor a kapcsolat szép volt, mert valamiért megköttetett a házasság. Ezt tagadni és lerombolni kár, a szépre lehet emlékezni. A gyerek közös akarat és szerelem eredménye, a gyereket mindkét fél szereti. Az egymás iránti érzések elmúlnak, a gyerek irántiak nem, ezt kell normálisan működtetni. Mindkét volt férjemmel a fiúk érdekében tartottuk a kapcsolatot a gyerekek ügyeivel foglalkozva, megbeszélve, együtt döntve. (lett volna mit)de a volt férjekre és volt anyósokra, akik ugye nagymamák a fiúknak soha egy rosszízű szót sem mondtam, a gyerekek nagyon érzékeny és igazságos lények és saját maguktól és nagyon gyorsan rájönnek az igazságra. Nem mindig könnyű dolog, elimerem, de ez a tiszta helyzet. Ha hagytam volna, valószínüleg az én volt férjeim is maguktól sokkal kevesebbet törődnének a fiaimmal.
Az is csak sztereotípia, hogy mit tesz és mit nem tesz a szerelem és meddig tart és miért. Lehet, hogy a kor teszi, de a mi szerelmünk a párommal (csak saját tapasztalatból beszélhetek)az idő múlásával nem múlik, hanem mélyül és én tudom és érzem a különbséget, vagyis azt, hogy nem a megszelidült szeretet, hanem szerelem. Ez persze azon is múlik, hogy az ember mennyire találta meg az igazit, mert olykor magába az érzésbe, a szerelembe vagyunk szerelmesek, vagy csak a saját szerelmünk tükröződik vissza és nem szeretnek viszont igazán, és ezek sajnos mindig később derülnek ki. Nem vagyunk egyformák.
Praktikus okból pedig engem ne szeressen senki. |
| |
|
|
| virgo |
2008.11.20. 12:08 [#538] |
Nos, nem vagy idealista, ha a kapcsolat első szakaszára fokuszálunk.
Igen, idealista vagy, ha azt hiszed,x év házasság után is ugyanaz a helyzet. De majd meglátod, hogy nálad sem ugyanaz, nem csak a férfinél.
Pontosan, a házasságokat nem a szexuális vágy, hanem a közös felelősség,és egymás iránt érzett tisztelet (NEM szerelem!) tudja összetartani. A szerelem arra jó, hogy létrejöjjön a kapcsolat egyáltalán, hogy tervezz egyáltalán közös jövőt.
mit gondolsz, miért szeretőznek annyian? Elárulom, praktikus okokból, szétválasztják a szerepeket. |
| | Előzmény: [#535 | subculturalgirl | 2008.11.20. 10:38] |
|
|
|
|
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.20. 10:38 [#535] |
Ha már nem engem szeret, nem azt gondolja, hogy én vagyok a legjobb nő, akkor húzzon is a picsába, ha gyerekünk van, akkor is. Nem akarnék olyannal élni, akit a "tisztesség" tart mellettem, amúgy meg másra csorgatja a nyálát. Én így vagyok vele.
Viszont: az ilyen lelépő férfinak kutya kötelessége anyaligag és érzelmileg támogatnia a hátrahagyott gyerekét. Én pl. ezt rohadtul nem kaptam meg drágalátos "apám" részéről, eltűnt, mint szürke szamár a ködben (megegyezéses válás volt, nem elhagyás - de enyhán szólva megvolt az oka, hogy Anyukám meghozta ezt a bölcs döntést). Gyerekkoromban a jelenléte hiányzott, később már csak azért haragudtam rá, hogy basszus, másnak legalább pénzt küld az apja, nekem meg azt se.
Ahogy Natte fogalmazta, a volt feleségével együtt a gyerekét a "volt gyerekének" tekinti az ilyen férfi.
De miért, Virgo, szerinted miért lépnek le?
Ha a házasságkötéskor nem úgy gondolták, hogy a feleségük a legjobb nő, miért mentek bele az egészbe?
Idealista lennék, ha azt várom, hogy a pasim akkor is engem kívánjon, ha egy luxuskupleráj közepén ülnénk egy rakás meztelen, felkínálkozó nővel?
Vagy a párokat mindig csak a tisztesség tartja össze - ha valami egyáltalán-, amúgy meg másra csorgatják a nyálukat, mint Al Bundy? |
| | Előzmény: [#532 | virgo | 2008.11.20. 09:14] |
|
|
| virgo |
2008.11.20. 09:28 [#534] |
" azt akarom, hogy a gyerekemnek szerető és felelősségteljes családja legyen, és ebbe kőkeményen beletartozik az apa is"
Nem tartozik már bele. Bármikor felcserélhető, akár ki is hagyható, és ez kőkeményen a pofájába is lesz vágva a megfelelő pillanatban. |
| | Előzmény: [#533 | selkt-sa | 2008.11.20. 09:25] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
