 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| miomayo_44 |
2007.09.21. 16:29 [#842] |
El ne hidd hogy valaki is -ITT ezek közt- tudja azt hogy mirõl beszélsz. Ez a banda a Nõk Lapja szintjén olvas. Semmi több. Te sem fogsz már megbuggyanni egyébként. Ide jársz ebbe a ratty bandába. Majd megfejtem hogy miért.
Nálad se lehet minden a tengelyben. |
| | Előzmény: [#833 | Söröskereszt | 2007.09.18. 16:59] |
|
|
| miomayo_44 |
2007.09.20. 19:34 [#841] |
Borgos Anna olyan csontot talált, amin pont annyi a friss hús, mint tavalyi kutyaszarban a vitamin.
A témát már csak az utóbbi 60 évben kétszázan kilúgozták, abban ember már újta írni nem tud, és a régebben megírtakat csak átcsopoartosított gittrágással ismértelgetni lehet.
Borgos Anna pont jó helyen lenne itt köztetek, pont annyi benne az eredetiség, mint az itteni dugatlan, randa, kövér, sikertelen édes kis konyharuhaszagú társakban.
Elég ide ebbe a fórumba beleolvasni egyetlen hétig, hogy az ember ne csodálkozzon azon, hogy a valamikori nimbuszunk teljesen a lapos ugarra került, és a férfiak már inkább érdeklõdnek a motorkerékpárok, meg BÁRMI más iránt, mintsem a nõk felé fordulnának azzal a valamikor imponáló figyelemmel, ami mára a magatokszerü hülye baszatlanok miatt teljesen eltünt.
Legalább ne irkálnátok a sületlenségeiteket!
Sok maszturbáns, magárahagyott, visszataszító frusztrált lúd!
Tekintsetek a kis vacak életetekbe!
Ott a baj, ott a nyomor, ott a megposhadtság, -----nem a társadalomban!
|
| | Előzmény: [#835 | Praxol | 2007.09.20. 00:46] |
|
|
| Praxol |
2007.09.20. 11:26 [#839] |
Egy női bárd
Fabó Kinga: Fojtott intenzitással, fojtottan
NOL • Rapai Ágnes • 2007. szeptember 20.
http://nol.hu/cikk/464719 |
| |
|
|
| krumpliorr |
2007.09.20. 03:10 [#837] |
"Ott, ahol csak üres székek vannak, túl könnyű leülni."
Ez nagyon furcsa elképzelés, hogy ott vannak eleve kirakva a székek és csak le kéne ülni. Nincsenek ott székek készen senki számára. A kész székek elképzelése tiszta plantonizmus - abban vannak előre legyártva készen az ideák...
Az ülőalkalmatosságokat viszont még ki kell faragni. A helyet meg kell teremteni, minden szerzőnek, akár férfi akár nő. A maga székét, amire aztán leülhet, bár én inkább helyről, térről beszélnék, minden szerző maga teremti meg a saját terét, amely az övé. Azzal sem értek egyet, hogy íróanyákra lenne szükség, mint ahogy íróapákra sem, és szerintem nincsenek is ilyenek. Vannak íróbarátságok, lehetnek példaképek, mentorok, de ezek teljesen más tipusú kapcsolatok, mint az anya-gyerek kapcsolatok Anya-apa-segítő kapcsolatot inkább el tudok képzelni az irodalom szervezői és szerzők között, irodalmi lapok és könyvek szerkesztői esetében, akik mentorokként is funcionálhatnak.
Az íróság viszont egy magányos foglalkozás. Nem tudnék régebbi írónőkre anyaként tekinteni, én magam fontos szellemi társakként viszonyulok hozzájuk, de valahogy az anyaszerep ebből hiányzik.
Például Sylvia Plath, vagy Simone Beauvoire, Nagyezsda Mandelstam, ők lehetnek fontos szellemi társalkodópartnerek, mint ahogy azok is, de nem látom bennük az anyát.
Szerintem ez nem az adekvát leírás az "elődökre". Meg én nem tudnám szétválasztani a magyar és nem magyar szerzőkre a dolgot, nekem a szerző szerző és kész. |
| | Előzmény: [#834 | Praxol | 2007.09.20. 00:40] |
|
|
| SzT |
2007.09.20. 00:51 [#836] |
834-re
nőírónak talán
írónőnek nem feltétlenül (pl. TK, RZs, KO, LI)
asszem ott téved, hogy "A női kánon üres helyekkel van tele."
nem valószínű, hogy az ízlésirányok nemi jelleggel bírnak. vagy ki tudja.
galgóczit szerintem ma is sokan olvassák, nem esett ki az irodalomból, tőlünk legalábbis (könyvtárból) rendszeresen viszik.
jó cikk egyébként -- bár noémiből, író noémiből nálam inkább a szécsi:-) |
| |
|
|
| Praxol |
2007.09.20. 00:46 [#835] |
Az írófeleségeket rendszerint valami kimondatlan, néma szemrehányással övezi a magyar irodalmi emlékezet. Vagy azért, mert - úgymond - nem szerették eléggé a zseniális írót, és konyhapénzért, új ruháért meg új cselédért nyaggatták, miközben a férj vért izzadva komponálta a Nagy Művet; vagy azért, mert túlzottan is alárendelődő szerepet játszottak mellette, ergo nem is lehettek férjük megfelelő szellemi partnerei; vagy azért, mert maguk is írtak, ahelyett, hogy megmaradtak volna a férj korrektúráinak a javítgatásánál. Ráadásul a férj halála után szinte mindig ők kezelték az írói hagyatékot (és gyakran "képtelenek" voltak megérteni, miért kellene az életmű sikamlósabb részeit is publikálni), egy részük pedig még újra férjhez is ment (ahelyett, hogy haláláig ápolta volna az érzékeny lelkű poéta emlékét).
Horváth Györgyi Borgos Anna könyvéről
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15202 |
| |
|
|
|
|
| Söröskereszt |
2007.09.18. 16:59 [#833] |
Ma van a nagyszerü Oriana Fallaci halálának évfordulója.
Nagyon szerettem a könyveit már tizenéves korom végén.Ekkor olvastam az egyik könyvét, ami az amerikai ürhajósolról szólt. Nagyon bátor, nagyon szép, és nagyon merész nõ volt. Tizenévesen már az olasz partizánokkal harcolt, és húszéves korában már katonai kitüntetést kapott a részvételért.
Szerettem a könyveit, és szerettem a tartását,a magatartását.
Minden férfikapcsolata arra alapozódott, hogy csakis elkötelezett baloldalai aktív férfiakhoz kapcsolódott, és a kapcsolataiban is szabad maradt.
Hogy a boldogságát a kapcsolataiban végleg mégsem találta meg igazán, az lehetne egy külön tanulmány tárgya. Manapság ezt feszegetni nem lenne jólidõzített. De értelmének erejét, átfogó müveltségének nagyságát, összefüggéses láásmódját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Henry Kiessinger annakidején azt nyilatkozta, hogy életében soha senki még annyira nem izzasztotta meg, mint Oriana Fallaci az alatt a két óra alatt, amikor interjúvolta, és ami alatt állitólag 3 kilót fogyott.
Kár hogy nagy dohányos volt, bár életmódja és létének intenzitása ezt megmagyarázza. Az is vitte a sírba. Tüdõrák. Mindenesetre azt elmondhatjuk errõl a nagyszerü, és korszakosan híres ujságírónõrõl, hogy teljes életet élt, és ennél többet aligha élhet meg az ember. |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
