 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Internetes ismerkedés -- égi adomány vagy életveszély? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| freesleep |
2005.11.25. 15:41 [#179] |
Nem hiszem, h ez egy végigmenő folyamat, inkább csak az ember kommunikációs képességei kicsit ellanyhulhatnak, nehezebben érteti meg magát érzelmi stresszhelyzetben, meg erősebb is az a stressz, jobban zavarban van esetleg, aztán ebből adódhatnak soha ki nem derülő gubancok, amiért az ember magát (is) teszi felelőssé, stb.. De ez se törvényszerű
|
| | Előzmény: [#175 | letta | 2005.11.25. 15:23] |
|
|
| LilyW |
2005.11.25. 15:26 [#177] |
Mindenkit szeretni? Én sem vagyok képes rá, de nem gondolom, h ez hiba lenne. A lényeg számomra az elfogadáson van, h elfogadom a másikat _az embereket_ olyannak, amilyen(ek), nem akarom megváltoztani, amilyennek szerintem lennie kellene.
Aki mindenkit "szeret", vajon magát szereti-e, elfogadja-e? vagy csak azért "szeret" mindenkit, mert nem bízik abban, hogy őt a "hibáival" együtt is el lehet fogadni, szeretni? Azért "szeret" mindenkit, azért mosolyog mindenkire, mert azon keresztül ítéli meg magát, ahogyan a többiek visszajeleznek neki? (nem bántó szándékkal írom, Őszirózsa, csak elgondolkoztam ezen)
Megismerkedéskor pedig a fontos: előítéletek nélkül, nyitottan figyelni a másikra, mert így kezdődhet a megismerése a másiknak.
|
| |
| letta |
2005.11.25. 15:24 [#176] |
| bocs nem tudom hogy kell előzményt beszúrni |
| |
| letta |
2005.11.25. 15:23 [#175] |
| "Bizony a magányos ember, a társtalan ember először próbálkozik kompenzálni munkával, ismerősökkel, barátokkal, gyerekeivel az igazi magányosságot, de hamar rájön, hogy egyik sem az ami hiányzik, azt nem lehet pótolni. Akkor begubózik, elidegenedik, szinte minden keserűvé és nyomasztóvá válik körülötte és szinte önmagát is utálni kezdi." Én magányos és társtalan lennék jó ideje de egyik általad leírtat sem tapasztalom magamon. És nem önigazolok, hanem egyszerűen már a kezdetektől nem pótolok semmit és senkit semmivel és senkivel. Azért azt ne jelentsük ki hogy egy "magányos ember" kompenzál, önigazol majd öngyűlölő lesz. Ehhez a folyamathoz azért elég butácskának kell lenni.. |
| |
|
|
| loncka |
2005.11.25. 14:45 [#174] |
"Egy a nagyon fontos az élet minden területén a nyitottság, szeretni kell önmagunkat, szeretni kell az embereket és magát az életet."
Egyetértek, a nyitottság fontos és egy kellemes adottság a világ befogadásában. Pláne jó, ha a nyitottságod a másik ember nyitottságával találkozik, nem pedig az elzáskózásával és előítéleteivel.
De azt nem értem, hogy miért kell szeretni az embereket. Legfeljebb akiket ismerünk már és elfogadtunk. Miért kellene vadidegen embereket csak úgy általánosságban szeretni? Nem ebből adódik számos csalódás az életben? Induljon csak minden ember a jó nagy nulláról, ha találkozunk, aztán majd onnan felküzdhetjük magunkat egy másik szintre, vagy éppen le.
Az életben számtalan csodálatos dolog hever a lábunk előtt. A felhők, a pipacsok, a fények játéka, a természet. De hol van itt az ember? |
| | Előzmény: [#173 | "mégmindignő" | 2005.11.25. 14:15] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.25. 14:15 [#173] |
"És magadat kedveled?" Ez egy óriási találat a kérdéskörben, gratulálok!!!
Bizony a magányos ember, a társtalan ember először próbálkozik kompenzálni munkával, ismerősökkel, barátokkal, gyerekeivel az igazi magányosságot, de hamar rájön, hogy egyik sem az ami hiányzik, azt nem lehet pótolni. Akkor begubózik, elidegenedik, szinte minden keserűvé és nyomasztóvá válik körülötte és szinte önmagát is utálni kezdi.
Valóban az első lépés megbékélni önmagunkkal, elfogadni azt, hogy először magunknak szerezzünk apró örömeket, tanuljunk meg újra örülni és kinyílni a világra. Szeressük egy kicsit, merjük szeretni önmagunkat. A következő lépés tisztázni önmagunkkal őszintén, hogy mit is szeretnénk, mi lenne jó nekünk a világtól, az emberektől, mit várunk egy "fordulóponton" az élettől.
Utána jöhet a kívánalmak megvalósítása, pl. ha éppen az kell a társkeresés. Bármihez is kezdünk, bármilyen egyszerű dologhoz is végtelenül nyitottan és lazán kell hozzáállni. Nincs görcsölés, nincs szégyenlősködés, skrupulusok, illik nem illik, állandó mérlegelés. Én azt mondtam magamnak legyek önmagam, vállaljam az én elképzeléseimet és vágyaimat, ne akarjak az elvárásokhoz, a sztereotípiákhoz igazodni. (nem könnyű út, de az egyedül eredményes) Én én vagyok és én ezt szeretném, akkor is ha "a szomszédnak, a tetvéremnek, a barátnőmnek, a főnökömnek, a kutyámnak" nem igazán tetszik. Éppen ezért nem lehet tanácsot adni, csak elképzeléseket, tapasztalatokat és útmutatásokat felvázolni. Mindenki csak úgy tudja csinálni, ahogy neki megfelelő, ahogy kijön belőle egy egy spontán fordulat. Igen, tényleg, ezek is kulcsszavak a természetes és a spontán, nagyon fontos, ne tegyek magamon "erőszakot", csináljak végre valamit úgy ahogy hirtelen kibukik belőlem és jól esik, ne gondolkozzak minden cselekedetem előtt, hogy most ezt illik-e vagy nem, mit gondol y és x. Ki a francot érdekel és ha már tényleg nem érdekel, az óriási.
Loncka feltetted a kérdést milyen az igazi élet. Hát elképesztő, fantasztikus, nagyon jó, csodálatos (nem vagyok hülye) annyi de annyi szép és jó van körülöttünk csak nem vesszük észre. Ugyanakkor az igazi életvégtelenül egyszerű és hétköznapi és természetes. Az igazi élet az ahogyan a dolgok konkrétan megtörténnek velünk, ezért is nem lehet igazán tanácsokat adni. Csak tapasztalatokon alapuló teóriákat, rossz esetben sztereotípiákat tudunk felállítani. "így szokott lenni, így történhet, ez lehet a megoldás"stb. A konkrét történést és megoldást maga a pillanat, az igazi élet hozza és ez bene a fantasztikus. Hiába programozom be magamat jótanácsok alapján egy elképzelt viselkedésformára, ha az én történetem, az én pillanataim más megoldást kínálnak és pontosan akkor rontom el, ha nem fogadom el a kínálkozó megoldást, a pillanat megoldását.Hiába beszélgetünk itt a tapasztalataink alapján mindenféle társkeresési lehetőségekről és variációkról, íratlan szabályokról, úgyis az fog történni, amit az adott helyzet diktál.
Egy a nagyon fontos az élet minden területén a nyitottság, szeretni kell önmagunkat, szeretni kell az embereket és magát az életet.
Lehet, hogy én már egy kicsit hedonista is vagyok, (bár nem vagyok önző) én nagyon szeretem az életet, szeretem az embereket és "semmiyen fáradtságot nem kímélek", hogy minden apró lehetőséget megragadva élvezzem az élet örömeit. Nem kell elképesztő nagy dolgokra gondolni, csak kis apróságokra.
(nyáron voltam a Tiszánál, még sosem voltam, megnéztem hánykor kel a nap, felkeltem és megnéztem a napfelkeltét, mert én ott is látni akartam, szintén nyáron láttam egy egy fantasztikusa zöld mezőt, telis teli pipaccsal, gyönyörűvolt, nem bírtam megállni, hemperegtem benne, van egy tó a településünkön, hétköznapokon nyáron is szinte néptelen a környék, bizony megfürödtembenne éjszaka meztelenül, mert erre vágytam, úgy holdfénynél, ahogy kell a párommal, máskor levettem a szandálomat, fekötöttem a szoknyámat ésbelegázoltam a kutyával a Dunába, tudom ezek nagyon kis dolgok, de állati jól esik az embernek, ha megcsinálja, mert a környezetében élő legtöb ember az ilyen spontán ötletekre rögtön rávágja, "na, ne már, nem mondod komolyan, a mi korunkban" és nagyon szeretné megtenni, de nem teszi, mert igazodik a társadalmi konvenciókhoz és arra figyel, mit szólnak mások. Ezek az apró dolgok és még sok minden más hozzá tartozik az igaz élethez és főleg az az értelme, hogy semmi sem az eltervezett, (jó, nem házépítésre vagy más családi gazdasági programokra gondolok vagy munkahelyi kötelezettségre)a meghatározott, a tanácsolt módon történik az életnek abban a részében, amit a magaménak tudok, ami a személyes részem az életemből, ami velem történik.Persze amit itt írtam csak egy rész az igazi élet értelmezéséből, ennyi jutott eszembe, de mindenesetre az, amiben teljes szívemmel és személyiségemmel benne vagyok, nem másokra hagyatkozom.
Példaként ami ilik nem ilikre szívesen leírnám,hogy én valóban hogy hódítottam meg a páromat vagy ő engem, de az már tényleg túl személyes lenne.
Annyit tudok, hogy a puszta szimpátia, vagyis a nem taszít után már teljesen egyénre és az adott pillanatra szabott, hogy mi fog történni, nincs két egyforma helyzet, nincs séma, követhető útmutatás |
| | Előzmény: [#169 | freesleep | 2005.11.25. 12:07] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
