 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Internetes ismerkedés -- égi adomány vagy életveszély? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
|
| Béla |
2005.11.27. 10:40 [#200] |
A partnerkapcsolaton kívüli alkalmi szexuális kapcsolatok nagy amerikai felmérések szerint a nők 30%-ben fordul elő. A házas férfiak 25-50%-nál tételezhető fel ugyanez. Egy felmérésben, az angol nők 6% vallotta azt, hogy a legutóbbi szexuális együttléte kapcsolaton kívüli partnerral történt. Vércsoport vizsgálatok során egy angol vizsgálatban az a meglepő eredmény született, hogy a gyermekek 6% nem a vélt apától származik. Egy mexikói vizsgálatban 396 anya-gyermek-apa hármast vizsgálva 32 apáról, vagyis majdnem 10%-ról, derült ki, hogy tudtán kívül más gyerekét neveli sajátjaként. Egy svéd felmérésben ez az arány kb. 1%-osnak bizonyult.
Gangestad és Thornhill vizsgálatukban az evolúciós pszichológia fogalmaival próbálták értelmezni, mi hajt egyes férfiakat és nőket a tartós kapcsolataikon kívüli alkalmi szexuális kapcsolatokba. A megcsalás ugyanis minden korban kockázatos dolog volt, a legtöbb partnergyilkosság és válás még ma is a hűtlenség miatt történik.
A férfiak és a nők evolúciós értelemben eltérő viszonyt mutatnak a szexhez. A férfiak evolúciós szempontból akkor járnak jól, ha minél több gyermekük születik "kis befektetéssel", pl. alkalmi kapcsolatokból. Ezzel szemben a nők érdeke az, hogy olyan férfitől szüljenek gyermeket, aki élethossziglan hajlandó lesz "invesztálni" az utódnevelésbe.
A férfi hűtlenség biológiai gyökerei tehát sokkal kézenfekvőbbek, a nők részéről a hűtlenségnek azonban egyetlen nyeresége lehet; az, hogy az alkalmi partnertől született gyermek genetikailag "jobb kiadás" lesz. A hűtlen nők öntudatlan programja tehát az lehet, hogy "szerezz egy invesztálásra hajlamos tartós partnert, és ess teherbe egy jó géneket hordozó férfitől".
Felmerül azonban a kérdés, honnan tudja egy nő egy férfiről, hogy az jó géneket hordoz, vagyis hogy "megéri" vele a hűtlenség? Hétköznapibban: miért vonzó egy férfi szexuálisan?
Számos vizsgálat igazolta, hogy a férfiak vonzereje a szimmetrikusságukban rejlik, vagyis, hogy a páros testrészek milliméterre azonos méretűek, és az arc szimmetrikus. A szimmetrikusság biológiailag a fejlődést zavaró tényezőknek való ellenálló képességet jelzi. Az ilyen férfiak általában férfiasabbak, izmosabbak és dominánsabbak is, mint azt más vizsgálatok eredményeiből lehet tudni.
Gangestad és Thornhill 203 tartós kapcsolatban élő egyetemistát vizsgáltak mindenféle szempontokból, és eredményeikből kiviláglik, hogy minél szimmetrikusabb egy férfi, annál több nővel van az idők során alkalmi szexuális kapcsolata. Más vizsgálatokból azt is tudjuk, hogy a nők ciklusuk legtermékenyebb szakaszában különösen nagy vonzalmat éreznek az ilyen férfiak iránt, ugyanakkor házasodni inkább a kicsit femininebb férfiakkal szeretnek, mert azokat hűségesnek, gyermekszeretőnek, kooperatívnak látják.
Gangestad és Thornhill azt is vizsgálták, milyen nők hajlamosak a hűtlenségre. Kiderült, hogy minél hidegebb és távolságtartóbb egy nő, annál kevésbé lesz hajlamos külső kapcsolatokra, és minél nyitottabb egy nő az intimitásra és minél jobban szorong attól, hogy partnere elhagyja, annál több alkalmi kapcsolata lesz. Ez utóbbi a szerzők szerint egyfajta védekezés az elhagyással szemben.
A nők hűtlenségét tehát legjobban a "jó gének" elmélet magyarázza, szögezik le a szerzők, és idézik mások azon eredményét, hogy a tartós kapcsolatban élő nő ciklusa legtermékenyebb időszakában vonzódik legjobban a nagy szimmetriát mutató férfiakhoz, és hogy orgazmusa, amelynek biológiai célja a sperma jobb "célba juttatása", erősebb a nagy szimmetriát mutató alkalmi partnerrel, mint a férjjel.
Ehhez hozzátehetjük egy másik kutatás eredményeit, amely a hűtlenségnek egy másik aspektusát ragadja meg: a nők biológiailag erősen vonzódnak a szociális hatalom ("híresség") különféle jeleihez, de az alkalmi kapcsolatok célja nem feltétlen egy előnyös házasság/kapcsolat reménye, hanem saját szexuális vonzerejük és értékük tesztelése.
A hűtlenség tehát - úgy tűnik- "beépített" biológiai program mindkét nem részére, ettől persze mit sem változik az erkölcsi megítélése – valószínűleg még egy evolúciós pszichológus szemében sem. A levonható tanulságok: ne menjünk feleségül szimmetrikus férfihez, és vegyünk feleségül hideg nőt.
http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=41 |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.27. 09:40 [#199] |
Tökéletesen igazad van. Én éppen néhány írásomban pont azt hangsúlyoztam, hogy semmi sem sémák és sztereotípiák szerint történik,hanem egyszerűen az igazi élet, a pillanat mindig és mindenkinek más.
Én is és szerintem Bála is nem konkrét pillanatokat, az igazi ismerkedést vázoltuk, nem a még meg nem történtet, hanem utólagos, már végiggondolt, kielemzett tapasztalatokat, variációkat osztottunk meg a többiekkel és egymással.
Amikor az énről, az egyénről, rólad vagy rólam, x és y leendő kapcsolatáról van szó, arra csak azt lehet mondani, minden úgy fog történni, ahogy a pillanat, kettőjük személyisége, éppen az adott pillanatra érvényes lelkiállapota, hangulata, a szituáció, stb. hozza, tehát a véletlen. Nincs recept, nincs séma, semmi csak a pillanat, egy nő és egy férfi. Az idő sem tényező semmiben, ahogy sikerül. Nincs szabály arra, hogy mikor csattan az első csók, milyen lesz az első érintés és hogy mikor történik az első összebújás.
Biztos lehetsz abban, hogy egy igazi férfit a személyiséged, a pillantásod, a nőies alakod, a humorod, a kedvességed az éned fog meghódítani!!! |
| | Előzmény: [#197 | LilyW | 2005.11.26. 20:29] |
|
|
|
|
| LilyW |
2005.11.26. 20:29 [#197] |
Őszirózsa, Béla: érdekeseket írtok, télleg működő kapcsolati vszonyokról, emberi hozzáállásokról. De vhogy mégsem értem (mondjuk nem a ti hibátokból) hogy a francba van ez. Van egy (közízlést tekintve:P:-)) jó nő, aki éppen szabad lett, nemrégen ugye, mert ez feltétel. Tegyük fel, azonnal akar másik kapcsolatot, szabad és nyitott rá: ezt érzik, látják a ffiak és hozzálátnak meghódítani. Oké. Egy másik uolyan nő, csak éppen régebben van egyedül - mert mondjuk idő kellett átértékelni az életét, elfelejteni az exet, akármi -, szabad és nyitott egy új kapcsolatra. Mi a fenétől "leértékelt áru" mégis? ilyenektől: óóó. ha olyan sokáig nem kellett senkinek, tuti hibás vmije? Miért "veszélyesebb" vele belekezdeni egy viszonyba? Vele miért nem lesz a "de legalább megpróbáltam"? Tehát ez az indok, h azért nem, mert x éve él egyedül ..ez érthetetlen. Ez egy ócska sztereotípia, előítélet, akárminek is nevezem. Akkor csak francos üres szavak, h kell az egyedüllét a fejlődéshez. Ha eleve kevesebb esélyt kap az, aki már fejlődött így.
A másik pedig: társas viszonyban is lehet vki magányos, mint Őszirózsa is írta. Akár évekig is, és ez szerintem rosszabb, mintha vki társ nélkül él. Ez milyen "piaci" értékkel bír az esetleges leendő kapcsolataiban? Látszik ez és már meg is van a hátránya, vagy inkább jók a kondíciói, hiszen úgymond ő is kell vkinek, van férje, felesége, ha csak látszatból is ...
És aki ilyen feltételrendszer szerint pontozva akarna kapcsolatot kialakítani velem (nem azért mert elbűvölte a személyiségem, a humorom, a pillantásom, a nőies alakom:-)) .. hát, nem biztos, h találkoznánk másodjára is. Nem tudom, nekem az életben eszembe nem jutna, h nna, ez a pasi most mióta is él egyedül? És eszerint ítéljem meg ..
Végül is, nem vitakozom abban veletek, h ez így működik, de értenem azért még nem kell:-) |
| |
|
|
| Béla |
2005.11.26. 16:01 [#196] |
LilyW, azt tapasztaltam, hogy a szép (tudom ez relatív) nőknek nincs szükségük az internetes ismerkedésre. volt kivétel, de általánosságban szerintem van ennek alapja. és ez azért van, mert a jó nőket mielőtt felocsúdnának a szakításból már ezren akarják lecsapni. én is így találtam párt, jókor voltam jó helyen.
ettől függtellenül igaz, hogy párban akkor tud valaki jól élni, ha egyedül már megtanult. és néha jót tesz akár évekig is egyedül élni. én sem bánom már, hogy nekem is részem volt ebben. olyan tapasztalatokat szereztem, amelyeket pár mellett, "védett" környezetben nem lehet.
Őszirózsával egyetértve - és bizony éppen azért kell időnként a magány, mert ameddig nem ült el egy korábbi kapcsolat vihara az ember lelkében, addig nem fog tudni újra komolyat kialakítani.
(de bármennyire cáfolja ez utóbbi állításom az elsőt, azért jobb "kikezdeni" egy frissen szakított jó nővel. lehet, hogy majd később még lehet belőle valami, és ha nem akkor is legalább megpróbálta az ember) |
| | Előzmény: [#193 | LilyW | 2005.11.26. 12:53] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.26. 15:39 [#195] |
Tapasztalt barátnőm szokta tanácsolni, csak lazán és természetesen, a férfi észreveszi, ha valaki már régóta társtalan és nagyon szeretne nem az lenni. Tényleg számít.
Egy más helyzet és más megközelítés, de azért némileg magyaráz bizonyos dolgokat. Egyszer egy régi barátommal a társas és társtalan életet és a különböző kapcsolatátfedéseket elemezgettük. Neki van egy elmélete, mi szerint ha az embernek a státusza az élet egy kis terültén megváltozik az magával hozza a többi területen történő változást és ez érvényes a társas kapcsoatokra is. Egy szerelmi többszöget elemezgetett magyarázatul. Adva van egy pár, egy férfi és egy nő, a nőnek van férje, a férfinek felesége és ők ketten szeretők. Senki senkiről nem tud semmit, "hétköznapian folynak a dolgok". (a körülmények és a miértek most itt lényegtelenek a megfigyelés szempontjából) A nőnek megváltozik a státusza, vagyis megoldódik az eddig úgy ahogy működő rossz házassága, elválik, szabad lesz. Mit tesz ilyenkor a legtöbb férfi, aki eddig a boldog szerető volt? Gondolkodóba esik, eddig egyenlőek voltak, azaz mindketten házasok, a nő státusza változott, az övé nem, de ezáltal szabad, de veszélyes nővé vált, mert a szabdsága folytán többet akarhat, remélhet őbelőle. A vége a férfi morfondírozásának az, hogy elhagyja szabad barátnőjét és mert házassága mellett már megszokta a másik kapcsolatot, új, biztonságos, házas szerető után néz.(a más feleségét felelősség nélkül lehet szeretni, - ezt férfiak szokták mondani) Hanem történik meg velem nem hiszem el.
Utolsó házasságom a saját gyengeségem és gyávaságom miatt a kelleténél hosszabbra nyúlt, de mivel sem szex, sem egyéb emberi kapcsolat nem volt már meg benne volt hosszú éveken át egy barátom. Ő is házas volt még szinte gyerekkorunkból ismertük egymást és valahogy összesodródtunk és egymás karjaiban vigasztalódtunk. Az első percben megállapodtunk, hogy bár nagyon vonzódunk egymáshoz, jól megvagyunk, sőt még szeretjük is egymást, nem borítjuk egyikünk házasságát sem. (az ő felesége beteg volt, a gyerekei miatt nem vált) Nagyon jó volt a kapcsolat. (ma is az egyik legjobb barátom, már a párom is ismeri) A lényeg az, hogy mikor én végre elváltam a férjemtől, független asszzony lettem és még mindig szerettem őt, elmondtam neki, hogy semmivel nem várok tőle többet, mint házasként, megszoktam így, részemről minden maradhat a régiben. Mégis elhagyott, megijesztette a szabad státusz, eltűnt a látószögemből, másik szeretőt keresett, nekem pedig arra hivatkozott, hogy megörgedett, beletörődött a sorsába, jön az unoka, ő már jóravaló nagypapi lesz ezután, legyünk barátok. Kb másfél év múlva el is jött az az idő, hogy már nem menekült olyan pánikszerűen előlem, visszaszivárgott az életembe jóbarátként, gyakran felhív, ha szüksége van lelki fröccsre, vagy minden születés és névnapomon, sátoros ünnepen köszönt, mint egy testvér. Ez már lényegtelen, az érdekes az, hogy az én példám igazolta a barát elméletét.
Tehát bizony lényeges, hogy ki milyen viszonylatok között él és élt, mi elől menekül, mióta szabad, mennyire sérült, hogy és mióta, miért viseli a magányt. |
| | Előzmény: [#193 | LilyW | 2005.11.26. 12:53] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.26. 15:06 [#194] |
| "más zavart nem vélek magamon felfedezni" a bővítés és a pontosság kedvéért még el kell mondanonazt, hogy a társtalanság időszakában és semmilyen zavart nem fedeztem fel magamon, plána a kommunikációs készségemnek nem volt semmi köze hozzá. A társtalanság időszakában átélt összes negatívumot, amit említettem én nem zavarként csak egyfajta lelki érzésként éltem meg, vagyis a társtalanságban átélt "szenvedés" lelki szenvedés, a szeretet, a harmónia iránti vágy, a valakihez tartozás igénye. |
| | Előzmény: [#183 | loncka | 2005.11.25. 16:54] |
|
|
| LilyW |
2005.11.26. 12:53 [#193] |
| miért volt lényeges: és aki nemrég szakított? jelent vmit neked, h mióta volt egyedül? mint írtad, a társtalanság kinyitja az embert, eszerint a logika szerint ha vki régebb óta van (volt) egyedül, nyitottabbnak kell lennie, mint aki nem tapasztalta meg x ideig az egyedüllétet. vaaagy .. esetleg - mint előzőekben írtad, a nők azért a pasiért versengenek, akit el kell venni vkitől - nem csak a nőkre jellemző az, h aki másnak is kell, az kelendőbb, izgalmasabb, mint aki éppen társtalanul él(t) akármilyen okból? mert az egyáltalán nem tuti, h csak az "előnytelen" külsejűek élnek egyedül, illetve nem a külső az egyetlen ok, amiért vki nem párban él. és már megint a külső ... ehhh .. a csodafotogén, csodaszép hírességek pl eszerint állandó, égő szerelemben és folyton párosával kellene, h éljenek ..?? egy igazi kapcsolatban annyi minden számít,,, |
| | Előzmény: [#192 | Béla | 2005.11.26. 09:00] |
|
|
| Béla |
2005.11.26. 09:00 [#192] |
az én tapasztalatom az, hogy a társtalanság - mint minden nehéz élethelyzet - kinyitja az embert, kimozdítja az addigi kényelmes, de kellemes befelé fordulásból.
az interneten nekem szinte semmi sem jött össze. társat ugyanúgy a való világban találtam. talán túlságosan is a külsőre jó nők tetszenek, akiknek "nincs szükségük" az internetre, mert folytonos "támadás" közepette élik az életük amúgy is. a másik, hogy én pedig nem vagyok egy túl attraktív pasi, élőben jobb vagyok, mint fényképen. rengeteg elutasítást kaptam a neten.
nekem nagyon ki kellett nyílnom, nagyon kezdeményezőnek kellett lennem, ha passzívan is, ahogy írtam, de jelen kellet lenni, fizikailag el kellett menni, hogy "történjen" valami: hogy valaki felfigyeljen rám, akihez aztán odaléphettem és "lecsaphattam" rá.
rengeteg alkalom kellett (mert az ilyen lányok pillanatok alatt találnak új pasit), hogy találjak egy olyat, aki mind külsőben, mind belsőben megfelel és aki nem rég szakított... |
| | Előzmény: [#182 | letta | 2005.11.25. 16:51] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.11.25. 17:57 [#191] |
Oké. Zárjuk le. Egyébként én nagyon hosszú időt töltöttem társtalanul plusz kis gyereket neveltem, ami még nehezítette a helyzetet. És tényleg nem vagyunk egyformák és persze senki mással sem. (és a butácska általánosításként is sok)
Egyébként pedig én is sokat olvastam, törődtem magammal, sőt még tanultam is, (utazgatásra, szórakozásra nem volt pénzem)de szerettem az üres órákat, a tényleg üres órákat barátokkal tölteni, beismerem, de ez még nem hiba, nem bírom a magányt.(meg aztán a hosszúsága sem mindegy, 12 évig éltem egyedül) :-)) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
