 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| gem |
2005.09.06. 07:06 [#612] |
| :(((((.............. :(((( |
| |
| muzsa |
2005.09.05. 19:20 [#611] |
| Kedves fórumozók, amint látjátok, Ritter Andrea (lulu) befejezte a tanácsadást. A munkáját ezúttal is nagyon köszönjük. Amíg nem találtuk meg a megfelelő utódot, addig sem zárjuk be a topikot. Amolyan „pszichotopikként” vagy „önképzőkörként” továbbra is működhet - minden bizonnyal működni is fog, hiszen eddig is igen aktívak voltatok. További jó beszélgetést!:) |
| |
| gem |
2005.09.05. 09:04 [#610] |
| Lulu, neeee, kedvenc topikom vagy:((((( Tessék előbb lelkileg felkészíteni az ilyen krizishelyzetek elviselésére.......jó? Mert ha nem az kitudja milyen következményekkel jár.....tényleg ki tudja????? Hát csakis te, úgyhogy légyszí :(((((( |
| |
| lulu |
2005.09.05. 08:50 [#609] |
sziasztok!
bejelentek!:))
Különböző okok miatt, hosszú megfontolást követően úgy döntöttem, hogy befejezem a tusarkon a tanacsadast. Magam is nagyon sajnalom, jo volt veletek.:)))
Azért továbbra is látogatni fogom a tusarok oldalt, de már csak mint bármely más felhasználó.
|
| |
| hasibka |
2005.09.03. 15:54 [#608] |
| Igen, az mindig jó, ha a kapcsolat olyan erősségű két ember között, hogy bármit megvitathat, vagy egyszerűen csak a tekintetből kiderül minden. Az igazi emberi kapcsolatokban véleményem szerint az egymásrahangoltság képessége és a másik ember egyenrangú elfogadása az alap tényező. |
| |
| "mégmindignő" |
2005.09.03. 11:11 [#607] |
| Nekem életem két legjobb, legtartalmasabb, legőszintébb barátsága két volt szerelmem, érdekes barátságok, mert jól ismerjük egymást, (külön, külön természetesen, ők nem ismerik egymást) szinte nincsenek tabuk és létezik egy sajátos hangvétel, egy közös hang, "fél szavakból is értjük egymást" (persze ez adottság kérdése, nem mindenki alkalmas, bennem pl. semmilyen kapcsolatban nincs egy szikra féltékenység sem...) Az is jó benne, hogy az egyes témákban mindegyikünk megkapja a férfi ésnői véleményt, meglátást egyszerre, ha kell lehet ütköztetni... |
| | Előzmény: [#605 | Stellamaris | 2005.09.01. 12:42] |
|
|
| hasibka |
2005.09.03. 10:16 [#606] |
Sziasztok!
Elgondolkodttató amit írtatok!
Én cvsak annyit szólnék hozzá, ha megengeditek, hogy egy kapcsolat mindig két emberen múlik, plusz, ahogy szokták mondani, mind kettőtök szülei is hozzácsatlakozik, akkor már 6 -an vagytok egy helyszínen.
A szocializációs mintákat értem ez alatt. Sajnos elmondható, hogy a mai családokban, és talán a régiekben is a gyerekek nem sok példát láthattak a "jó, harmónikus" családi életről. Sokkal inkább a - ki mosogat, és ki keresi a pénzt haza- ill. teljes független életet ami a szülőket illeti. S taláén ez az utóbbi volt a jobb eset.
Azt hiszem sok pár fél azoktól a hibáktól, és rosszul sikerült házasságoktól, amiket a környezetükben láttak vagy gyerekként maguk tapasztalták meg.
És valóban jogos a "gyász"- nem bízunk már benne, nem bízunk abban a szerelemben, ami "örökké" tarthat.
De miaz, hogy örökké?
Erre az univerzumra értjük, vagy sokkal inkább egy kiforratlan, képlékenyebb időzónába helyeznénk át az egészet.
Inkább az utóbbi!
Én nem szeretek kategóriákat és dobozokat létrehozni, nem szeretek előre mindent megszervezni, sokkal inkább a sponteneitás ami a létemet képezi.
Mindez nem jelentri azt, hogy nem szeretem annyira a partneremet, hogy ne tudnám őt szeretni addig amíg élek, vagy addig amíg a lelkem és a szellemem csak észlelni képes.
Az a baj ezzel a fogalommal, hogy "örökké"- senki sem akarja tudni, hogy mit jelent, már-már tabuvá kezd válni, holott lehet, hogy csak el kell engedni magunkat, és nem behúzott fékekkel a testünkben reagálni arra az egyszerű tényre, ha tényleg szeretnek bennünket.
Mert az nálam és jobb esetben az emberek többségénél, nem előre megahtározott időre érvényes, mivel ha igazán szeretünk valakit, oda adunk magunkból egy részt, ami csak az övé.
|
| |
|
|
| Stellamaris |
2005.09.01. 12:42 [#605] |
Barátság lehet, hogy lesz, de azért a dolgon túl kell lenni, nem biztos, hogy rögtön megy a barátkozás, és az islehet, hogy egy életre elválnak az utak...
Az viszont rossz, amikor az egyik fél nem akarja megérteni, hogy a másik még nem tette túl magát a dolgon, és csak a saját dolga megkönnyítése érdekében jobb, ha nem látja a másikat, nem kommunikál vele, nem tud róla. Az egyiket meg már puszta baráti kíváncsiságból érdekelné, mi van a másikkal, és értetlenkedik az elzárkózáson. (Na, ez kicsit személyes lett... :))) |
| | Előzmény: [#602 | boroka | 2005.09.01. 12:06] |
| gem |
2005.09.01. 12:11 [#604] |
| Párdon szakítást akartam írni :( |
| |
| gem |
2005.09.01. 12:11 [#603] |
| Azt hiszem a szíkításra való erőgyüjtés egyfelől, másfelől a sértődöttség(" én nem kellek neki, én?") teszi nehezen megoldhatóvá...sajna. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
