 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.26. 16:48 [#581] |
Szia!
Egyrészt nem írtad vagy csak én nem vettem észre a sorok között, hogy vam-n-e már gyermeked?
Tudom, hogy ilyenkor bármit is tanácsol az ember, a tanácsai csak üres szavakként konganak, mert még túl mély a fájdalom és nagy a sérülés, sértettség... Ósdi, de nagyon igaz mondás, "az idő mindensebet begyógyít" Ha megpróbálsz nem csak a sebre, a sérelemre és a fájdalomra gondolni, kicsi lépésekkel,de tudsz előre lépni. Az élet hidd el,annyira szép, hogy nem szabad semmit csak egyféle szemszögből nézni. Ha engeded, ha megpróbálod feldolgozni, enyhülni fog a fájdalom. Keresd az apró szépségeket, a kicsi örömeket. Te magad mondod, hogy megriadnak tőled a férfiak. Ha türelmes vagy elsősorban önmagadhoz, ha elengeded a fájdalmas történet szálait, ha kicsit derűsebben szemléled a világ más dimenzióit, a utad és örömed most éppen nem a szerelem, de kapszkodj más érzésekbe és ha megbékéltél önmagaddal, a jelenlegi helyzeteddel, nem fogsz kapálózni,egyszercsak megérted, hogy kezd kisütni a nap és minden erőltetés nélkül eljön majd egy új szerelem is, akkor amikor nem is számítasz rá. Én háromszor kezdtem újra, (28 évesen, 39 évesen,(40 éves koromban még egy gyereket is szültem a már felnevelt mellé) és legutoljára 50 évesen, sokmindent átéltem és itt vagyok, jól vagyok. Az elromlott kapcsolatról csak annyit, ami már egyszer valami miatt rossz, nem úgy működik, ahogy kéne, sérülést, bánatot okoz, abból ki kell szállni, mert bármilyen okos kompromisszum alapján is csak rosszabb lehet. Most mennem kell.
Bocs, nem prédikálni akartam,nyilván nem mondtam semmi újat, csak egy kicsit régi önmagamat láttam. |
| | Előzmény: [#580 | Cely Balck | 2005.08.26. 13:57] |
|
|
| Cely Balck |
2005.08.26. 13:57 [#580] |
| 36 eves no vagyok, ferjem megcsalt, a masik nonek gyereket csinalt. Almaimat torte ezzel ossze, illetve ugy erzem tonkretette az eletemet. Nem motival semmi, a munka, a sportolas nem hoz enyhulest. Erzem az ido okozta nyomast; nincs ujabb 16 evem hogy megismerjek es megbizzam valakiben annyira, hogy kozos gyermeket is vallaljunk. Kapalozom, agressziven kozeledek a ferfiakhoz es ezt megerzik...tudom, turelem es onkontroll. Mi egeyebet tehetnek? |
| |
| lulu |
2005.08.26. 11:23 [#579] |
| fekszem:). ez a dolgozat teljesen felboritotta a bioritmusomat, de mostmar majd visszallok. Most egyebkent a godorben voltam specko jedno es csokolom koncerten. |
| |
| gem |
2005.08.26. 06:01 [#578] |
| lulu, te ilyenkor kelsz vagy fekszel? :) |
| |
| lulu |
2005.08.26. 03:05 [#577] |
jóboszorkány,
feministából is sokféle létezik, itt is... nekem pl. tetszik, ahogy gondolkodsz. |
| |
| lulu |
2005.08.26. 03:04 [#576] |
szia gem,
lehet, hogy megyek.
|
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.25. 17:23 [#575] |
Az az igazság, hogy engem érdekelne...de túl későn kerültem közétek és holnap jön haza az apjától a fiam, (ez néha pár napig elég nehéz ügy szokott lenni)lehet, hogy a nagyobbik fiam is jön bemutatni az új barátnőt...szóval már nem tudnám megszervezni...
A teljes igazság szerint van egy másik aggályom is...nem biztos, hogy "megállnám a helyem közöttetek". Én már régóta úgynevezett saját magam által kialakított és elfogadott erkölcsi normák szerint élek. Mindenről van véleményem és nem átallom kimondani sem. Szívesen meghallgatom mások véleményét, de eléggé erős egyéniség vagyok. Egész életemben úgy próbáltam élni, hogy "este a tükörbe tudjak nézni és önmagammal legyek békében", ez ahogy telt múlt az idő ez egyre jobban és többször sikerült. A gondolkozásom, az elképzeléseim, az életről alkotott véleményeim nagyon sokban hasonlítanak a tiétekhez, de nekem sosem jutott eddig eszembe, hogy én feminista vagyok-e vagy sem, az sem mondható ki rólam, hogy nem vagyok, de az sem, hogy igen...tetszik a dolog, ezért írok újra és újra...de talán én nem vagyok harcos, nem vagyok olyan igazi...ha egy éve kerültem volna közétek?...akkor még én is sokkal harcosabb voltam...
Gondoltam egy nagyot és úgy döntöttem, hogy életmódot váltani csak totálisan lehet...elköltöztem vidékre, hátrahagytam múltat, küszködést, tágabb családot, barátokat (velük tartom a kapcsolatot, (telefon, internet, találkozók stb.) Fogtam a kisebbik fiamat,a kutyánkat és elfogadtam a barátom ötletét, ne csak hétvégi randevúzgatunk legyünk, költözzünk öüssze, de egy teljesen új helyen. Gondolkozás nélkül döntöttem, egy éve élünk így, nagyon bejött és boldog vagyok, ezért "nem harcolok már" Élvezem a régen várt megérdemelt boldogságot, lazítok, lógok, csak azt csinálom tényleg, ami nekem tetszik...ellátom a házi munkát, mosollyal, szeretettel fogadom a fiúkat, mikor megjönnek, körülsimogatom, körüldöngicsélem őket, jókat beszélgetünk, rengeteget nevetünk...egyébként enyéma világ...a település, ahol élek csodaszép, sétálok, biciklizek, nyárom, amikor lehetett sokat úsztam, néha csak feszem a heverőn vagy üldögélek egy fél órácskát a karosszékben és gondolkozom, álmodozom és megcsípem magam, hogy mindez velem történ-e...tudom szirupos, túl szép, de nagyon jó! Egy ára van a munkám, na nem volt egy nagy durranás, de szeretek dolgozni, már dolgozom, de ez csak alkalmi munka és többet szeretnék... |
| |
|
|
| gem |
2005.08.25. 07:02 [#574] |
| Ti nem jöttök a fórumtalálkozóra? Mert akkor beszélgethetnénk arról, hogy mi érdekel a pszichológián belül...és kivül:( |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.23. 20:35 [#573] |
Igazad van a vágyakozás és a fejlődés fontos. Bennem van valami hajtóerő, amit én belső tűznek hívok, ez hajt előre, semmit nem tudok félgőzzel csinálni.
A "boszorkánytörténet" régi dolog. Hárman voltunk barátnők, három elvált asszony és egykor egy házban laktunk. Volt egy közös kedvenc filmünk, ami egyben híres regén is "Az eastwicki boszorkányok". No ez után szabadon "boszorkányoknak" neveztük magunkat és "boszorkányösszejöveteleket" tartottunk. Valamelyikünk lakásában kibeszélgettünk magunkat az éppen aktuális támákról, többnyire pasikról, de volt más is. Ilyenkor volt valami finom saláta, egy kis ital, gyertya vagy aromalámpa, zene, "kényeztettük magunkat", a sok nehézségben jó kis kikapcsolódás, színfolt volt. A legidősebb barátnő volt a bölcs megfigyelő, a középső volt a szenvedélyes végzetasszonya, jómagam, a legfiatalabb maradtam a szeleburdi naiva, a lelkes kis jólelkű, így lettem "jóboszorkány". Ez egy szép emlék, a barátságok még megvannak, de szétszóródtunk. Egy maradt közöttünk csak a régi kedves helyszínen.
Egyetlen "bánatom" van, de ez se igazán komoly, nagyon szeretnék dolgozni még. Igaz dolgozom, de nem hivatalosan, sajnos az meg kéne a jövőhöz. A településen, ahol élek idős embereket segítek, ápolok, "házi gondozó szolgálat". (olyan munkát végzek természetesen, amihez nem kell egészségügyi szakképzettség, de ha megmutatják, megtanulom. A pszihológiai érzékemet is kamatoztatom, mert beszélgetni is kel közben az öregekkel. Van egy idős bácsi, aki alig várja, hogy jöjjek és azt se tudja mivel kedveskedjen. Ennek is megvan a szépsége.) |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
