 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
| 5
|
6
| »
|
| "mégmindignő" |
2005.08.10. 16:45 [#12] |
| "megrögzött maradiként" remélem, hogy eljön az az idő, amikor a párod rájön, milyen fantasztikus dolog, ha valakinek a prosztatáját masszírozzák, mégha csak "gyógyászati" célból is. Szerintem csak a konkrét cselekvéstől "fél" és kezdeti zavarával küzd. Próbáld meg mégis rábeszélni, szerinten nagyon jó felvetés. |
| |
| hakapeszia |
2005.08.10. 12:35 [#11] |
Na akkor valami személyeset, csak a helyzet árnyalására, Freud örömére:
tudom, hogy inkább a muffos topikra való, de most mégis inkább ideillőnek érzem: tegnapi felvetésemre, miszerint hogy a három hét múlva esedékes szülésemnél nem akarna-e gátmasszázsban részesíteni, amivel ugye (már írtam máshol) megkímélnénk magunkat 20 ezer forint kiadásától (ennyiért segít a szülésznő), szóval erre a pasim (harmincas, fehér)irtózttal felüvöltött, és közölte, hogy ő sem kéri tőlem, hogy a prosztatáját masszírozzam. És inkább kifizeti a húszezret, de egyébként muszáj azt neki végignézni?
Lehet analizálni! |
| |
| sisso |
2005.08.10. 09:08 [#10] |
ez a fórum lesz itt a gender szempontú pszichonalaízis
abcug freud!!! |
| |
| sisso |
2005.08.10. 09:07 [#9] |
boróka, ez gyönyörű (alienként előbújik belőlem az ötvenes fehér férfi)
ismerem a harmincas liberális verzióját, ami ugyanilyen nyomasztó
ráadásul uga mi a tűsarok kapcsán meg is kapjuk, hogy: mit akartok? farkat növeszetni?... és a többi butaságok, pedig mi csak atrónokat szeretnénk megrecsegtetni, amire agresszív sértődöttség a válasz
és sajnos én is agresszív vagyok néha és azt még jobban utálom, mintha mások agresszívek velem, aztán őket is jobban utálom ezért, mert kihozták belőlem, és így kezdődnek a háborúk
undorító
valahogy olyan jó módszereket kéne találni, amiktől az ember nem sérül ilyen nagyokat
vajon van már gender szempontú pszichonalaízis?
vagy ez paradox? :)) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.10. 08:52 [#8] |
Kedves Boróka, nagyon határozottan bíztatlak a nemtetszés, sőt a szembenállás kinyilatkoztatására és mindenféle palástolás elvetésére. Nagyon is jó nőnek lenni és pontosan úgy jó, hogy erőteljesen vállaljuk. Meglátod először nehéz, sőt nagyon nehéz, de minden egyes apró lépéssel és megszólalással egyre könnyebbé válik. Egyszercsak pedig azon veszed észre magad, elfogadnak, sőt tisztelnek, sőt meg fognak találni az olyan férfiak is nemcsak nőtársak, akik sokkal intelligensebbek az említetteknél, mert vannak ilyenek is, barátaiddá, pártfogóiddá lesznek, (normális, jó értelemben) tisztelni fogják az egyéniségedet és azt, hogy más vagy, mint a megfelelni vágyók, meghunyászkodók. Csak rajtad múlik, hogy kimászol-e a gödörből vagy a depressziónak engedsz. Ezt azért merem leírni, mert átestem a folyamaton és utólag bánom, hogy elég későn és sokat vesződtem vele, sokmindenkivel kellett megküzdenem, többek között a családommal is...Sosem felejtem el hangsúlyozni a fiatalabbaknak, hogy csak nagyon bátran és nagyon jó nőnek lenni és nem hagyni semmiféle "megaláztatást"!!
(a jelenlegi életemnek én is úgy mentem neki, hogy szinte mindenki, még a barátaim is így mondták, "remélem, hogy nem fogsz csalódni" és nem így, hogy "sok sikert", óriási a különbség a kétjókívánság között, nagyon szíven ütött, még a legjobb barátnőmben is éreztem az enyhén ellendrukkert, de mentem tovább a saját utamon) Ne engedd, hogy torzulj, ne bújjon belőled elő, ahogy írod az "50-es fehér férfi", maradj nagyon is nő és bírni fogod nőként, bármi legyen is az, amit tenned kell! |
| |
|
|
| BaBe |
2005.08.10. 08:03 [#7] |
Boróka, ez nagyon durva, amit leírsz. Úgy önmagában is, de miután személyessé tetted, méginkább annak érzem. Tulajdonképpen azzal, hogy leírtad, és pont ide, már mászol is ki belőle, csak ehhez idő kell. Mindenesetre baromi jó, hogy:
1. észrevetted, hogy valami nem stimmel,
2. rájöttél, hogy mi az,
3. teszel is ellene,
4. most, hogy kevésnek érzed, plusz segítségért folyamodsz.
Nyugi, menni fog ez, csak gyere ide mindig kibeszélni magadból ezt az egészet. Már csak azért is, mert a példáid másoknak is segíthetnek, nem csak megoldani, de egyáltalán megvilágítani azt, hogy náluk hol lehet a bibi. Mondom ezt úgy, hogy igen rövid ideje irogatok ide, de már most azt érzem, hogy ez jobb, mint bármilyen más közösség, mert itt olyan nők vannak, akiket hasonlónak érzek magamhoz. :) Akiket jobban érdekel az, hogy kimondhassák, ha valami nem stimmel, mint az, hogy mi lesz erre a reakció.
Szóval szerintem megoldás az, ha kibeszéled magadból ezt a dolgot, kicsit tanakszol másokkal rajta, átmosod magad, és megnyugszol. :) |
| |
|
|
| boroka |
2005.08.10. 07:50 [#6] |
Nem tudom, hogyan lehetne "szóvá tenni", amikor pont az a cél ebben a környezetben, amelyben élek, hogy rögzüljön ez a helyzet így, ahogy van. Ez az ötvenes fehér üzletemberek világa. Aki ötven alatt, bizonyos társadalmi és gazdasági státuszon kívül van az legjobb esetben csak egzotikus figurának számít. Minden megszólalásom, és minden napi talponmaradásom azzal kezdődik, hogy lejátszom a saját meccseimet ezekben a helyzetekben. Mindig tudom, hogy reménytelenül. Illetve valami foganatja van a dolognak, mert végülis még mindig az csinálom, amit és ahogyan akarom. De! Azt veszem észre, hogy torzulok, hogy agresszióra agresszióval felelek. Csak kombattív kommunikációs technikáim vannak. (Egyébként sem szívesen megyek semmiféle előre gyártott nemi szerepbe bele) Egészen különös túlélési technikáim vannak. Én például, miután az első terhességem után megaláztak és megkülönböztettek (értelmes, jóhumorú, "értelmiségi" férfiak) utána egyszerűen eltitkoltam a második terhességemet. A saját legközelebb álló hozzátartozóim sem tudták, egyszerűen csak azért, mert úgy éreztem jobb lesz ez így nekem. A könnyebben feldolgozható hátrányos helyzetek azok, amelyekben szóvá lehet tenni a visszás helyzetet. De az a tapasztalatom, hogy a legtöbb helyzetben a megkülönböztetés szimbolikus, jelzés és utalás szerű. És ezzel nehéz szembefordulni.
Azért jelent kapitulációt, mert a jelenlegi életemnek úgy mentem neki, hogy mindenki azt mondta: hogy te ezt nőként úgysem fogod bírni. Ha most azt mondom, hogy nem bírom, akkor igazuk lesz. Nőként nem biztos h bírom, de már érzem amint alienként előbújik belőlem az ötvenes fehér férfi :) |
| |
|
|
| Noble |
2005.08.10. 01:00 [#5] |
boroka, miért jelent egy létező állapot,érzés szóvátevése kapitulációt,meghátrálást és kompromisszumot?
Jól gondolod, mert létezik nő-depresszió pontosan azon okokból is amit leírtál, mint ahogyan létezik férfi-depresszió is.(status quo elvesztése, adott esetben az eltartottá válás keserves folyamatai, az erős-gyengéd,határozott-megértő,realista-romatikus... ellentmondásos szerepnek való megfelelési lehetetlenségek stb. )
Én úgy látom a környezetemben, hogy az sem kellemesebb...
Pontosan a szóvátevés az ami javíthat a helyzeten, ami tisztázhat és megszabhatja
azokat az új utakat ahova lépnünk kéne ahhoz, hogy ne válljunk paranoiddá.
Kommunkikáció, hogy próbáljuk megérteni a másik helyzetét. |
| |
| sisso |
2005.08.09. 23:30 [#4] |
egyébként meg általában igaz, amit mondasz, pont ez a nagy társadalmi cél sajnos, hogy nyomasztó is maradjon nőnek lenni
na ezt nem kell hagyni |
| |
| sisso |
2005.08.09. 23:21 [#3] |
boroka ez anygon durva dolog, amit felvetettél
éppen most írtam be egy másik topicba, hogy közelről nézem végig, amint egy barátnőmet folyamatosan megalázza az anyja és ettől olyan szerepzavarai vannak így nevygen felé is még, hogy soha nem fog kijönni belőle
iszonyú nyomasztó neki a megfelelés
de másfelől meg olyan jó azt látni, ha valaki szeret nő lenni |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
| 5
|
6
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
