 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| tarka |
2005.03.07. 12:49 [#52] |
innen is egy-két könyvajánlat (sisso, ilyenek is érdekelnek vagy csak a Pikler-ek?):
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő (szerintem alapmű)
Wolfgang Goebel - Michaela Glöckler: A nagy gyermek-kalauz (Nem kifejezetten gyereknevelési tanácsadó könyv. Viszont jól használható betegségek esetén, és sok egyéb érdekes témáról van szó benne)
és itt is megemlítem Michael Odent könyvét, A szeretet tudományosításá-t. |
| |
|
|
| okeni |
2005.03.05. 21:12 [#51] |
Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete c, könyvét mindenképpen ajánlom, igaz, nem csecsemőkről szól.
evet: a csecsemőnek nincs hippi-életmódja, ha a szülő odafigyel rá, kb. három hónapos korára kialakul a maga napirendje.
Az egészbe csak azért kezdtem bele, mert az a homályos érzésem, hogy "napirend" alatt pl. arról is beszélünk, hogy átaludja-e az éjszakát a gyerek vagy sem. És az előbbi kívánság általában együtt jár a gyerek "kibőgetésével", meg ilyesmivel. De tudom, hogy ide nem ilyen emberek írnak, inkább csak úgy nagy általánosságban irkáltam, hogy magam számára letisztázzam a gondolataimat. |
| |
| sisso |
2005.03.05. 17:18 [#50] |
eva,
rajta vagyok a pikler gyűjtésen ( ha vanank ajánlataitok, könyvek szóljatok!), egyébként is kellene feltenni anyagot mindenféle okos nőkről, akiket az elődeinknek tarthatunk |
| | Előzmény: [#28 | EMA | 2005.02.23. 23:55] |
| evet |
2005.03.05. 15:14 [#49] |
| Az mind szép és jó, amit okeni írt, de nem hiszem, hogy egészséges lenne, ha a szülők igényeit ennyire háttérbe szorítjuk. Vannak szülők, akiknek teljesen megfelel a csecsemő kiszámíthatatlan hippi-életmódja, én is ezek közé tartozom. Vannak viszont akik rosszul érzik magukat rendszeresség és kiszámíthatóság nélkül. Ha emiatt a szülők folyamatosan frusztráltak, az biztos nem tesz jót a gyereknek. Ezért szerintem a minél harmonikusabb légkör elérése a cél, és ehhez kéne illeszteni a csecsemővel együttélés módszerét mint eszközt. |
| | Előzmény: [#48 | okeni | 2005.03.05. 14:18] |
|
|
| okeni |
2005.03.05. 14:18 [#48] |
"nem baj, ha az ember kezdettol fogva egy kis fegyelemre van szoktatva" - írja csaruga. Szerintem összekeversz két dolgot. Önfegyelemre gondolsz, belülről fakadó tartásra, és fegyelmezettségről, szoktatásról beszélsz, ami kívülről fakadó - ha enyhe is, de - kényszer. Kényszerrel csak látszatfegyelmet lehet elérni, később dacot, ellenszegülést. Önfegyelmet példamutatással, elmélyült, örömteli tevékenységgel.
Tévhitnek tartom azt is, hogy az elkényeztetést már 1 napos korban el lehet kezdeni. Csaruga, úgy véled, akkor járunk el helyesen, ha a gyerek "emlekeztetve van arra is, hogy masok is vannak a vilagon, akiknek a szuksegleteit figyelembe kell venni". Igen persze, ha már értelmével fel tudja fogni azt, hogy mások is vannak a világon, és nekik igényeik vannak. A csecsemő agyi kapacitása erre nem terjed ki. Fogalma sincs arról, hogy ő Valaki, és mások szintén Valakik. Érzi, hogy végtelenül kiszolgáltatott. Ha a hívásaira nem kap megfelelő választ, akkor egy idő múlva elnémul, és egy életre belé vésődik, hogy egyedül van ebben az ellenséges, ijesztő világban. Kikövezett út a rideg, önző, akaratos vagy épp félénk, visszahúzódó személyiség felé.
Véleményem szerint rosszul teszzük, ha azon az felbuzduláson, hogy gyerekeinknek jót tegyünk, napirendről és más effélékről beszélgetünk. A napirend mint téma, csak azt az anyukát köti le, aki számára az egyik legfontosabb szempont, hogy a gyereke megszületése után ne boruljon fel fenekestül az élete. A csecsemő számára azonban mindegy, hogy anyja főz-e ebédet apjának vagy sikerül-e megfésülködnie reggel. Ő mindössze adekvát válaszokat szeretne kapni az elemi igényeire. Ha anyukának ezt sikerül megtennie úgy, hogy közben másra is jut ideje, az jó. Szép dolog, ha ebben egy könyv segít neki. A baj csak az, hogy ezek a könyvek nem a gyerek, hanem az anyuka szempontjait helyezik előtérbe. A babát nem fejlődő személyiségként kezelik, akihez eleinte így, majd úgy kell viszonyulni, hanem kihívásnak tekintik, akivel kapcsolatban a fő cél az, hogy minél zökkenőmentesebben beillesszük a családi majd a társadalmi fogaskerekek közé. Pedig egy év ide vagy oda, nekünk, felnőtteknek nem olyan sokat számít. A csecsemőnek viszont életre szól.
Mindenki azt szeretné, hogy a gyereke boldog, emberi kapcsolataival elégedett, harmonikus felnőtt legyen. Akkor pedig nem arról kellene beszélni, hogy hogyan úszhatnánk meg legegyszerűbben ezt a nagyon nehéz időszakot, hanem arról, hogy nevelési elképzeléseinknek mik a hosszú távú következményei. Különösen azért, mert mint tudjuk, amit ma adunk a gyerekünknek, azt kapjuk vissza tőle holnap. |
| |
|
|
| csaruga |
2005.03.04. 22:27 [#47] |
Szia Mindenki!
Nagyon orultem a kialakult vitanak, ERTELMES VALASZOKAT kaptam, pedig mar elvesztettem a hitemet az internetezo kismamak szellemi kepessegeiben. Sajnos nem tudok mindig internethez jutni, ezert jelentkezem csak most.
Abszolut egyetertek tarkaval, hogy mindenki a sajat egyenisegenek megfeleloen nevelje gyermeket, es persze nalunk sem ugy megy a napirendezes, hogy meg csak ketto ora, nem kapsz kajat, mert a konyvben csak fel haromtol irjak. Valoban az a legfontosabb, hogy az ember hiteles legyen, es akkor nem ronthatja el.
Ezt az egesz dolgot azert vetettem fel, mert az en kornyezetemben azt latom, hogy itt immaron a gyerekek parancsolnak, mivel egyre kevesebben es egyre kesobb szuletnek, es mire megszuletnek, a szulok es a nagyszulok, csalad stb. a labaiknal heverve esedeznek egyetlen mosolyukert. Es kesobb ezeknek a szetkenyeztetett gyerekeknek kellene majd dolgozni menni, felelos emberre valni, idos szulot segiteni stb., amit eleg nehez elkepzelni roluk. Nemreg olvastam, hogy Kinaban pl. komoly problema, hogy most kellene munkaba allniuk es felelosseget vallalniuk az elso generacios egykeknek, akiket elkenyeztettek a szuleik. Velemenyem szerint nem baj, ha az ember kezdettol fogva egy kis fegyelemre van szoktatva, es nem teljesitheti ki elete minden pillanataban egyeniseget, hanem emlekeztetve van arra is, hogy masok is vannak a vilagon, akiknek a szuksegleteit figyelembe kell venni.
Tudom egyebkent azt is, hogy Angliaban vannak szulok, akik betu szerint betartjak Gina Ford modszeret, az eszszeruseg hataran tul is, ami ugye megint baromsag. Nekem mindenesetre sokat segitett, es ugye nem haragusztok, ha tovabbra is istenkent tisztelem, es estenkent hosszu halaimat rebegek az internetrol letoltott arckepe elott :-)))))) Mindenkinek kossz az infokert es a poenokert!
Csaruga II. Jozsef
|
| |
|
|
| Gak |
2005.03.02. 13:40 [#46] |
Nagy megnyugvás, hogy ennyien írtok a gyerek körüli problémákról. Valami hasonlót írtam én is egy hónapja egy másik fórumba.
Sok minden eszembe jutott, bocs a hosszú hsz-ért.
Járunk gyerekpszichóhoz (egyedül nevelem, 5 éves), a pszi azzal kezdte, hogy hagyjam abba az önvádat.
Próbáltam minden nap a "nagykönyv" szerint nevelni a gyereket - felkelés, lefekvés, kaja, játék, fürdés - nem ment. Nem vagyok pontos ember, msáképp vagyok szervezett.
Úgyhogy ezt feladtam, mielőtt megbolondultam volna.
Azóta egyre jobb minden. A fürdést időnként kihagyjuk, ilyenkor másnap reggel zuhany. Csakúgy, mint a "rendes embereknél" - miért ne lehetne úgy, hogy időnként a gyereknek (nekem) nincs kedvem valamihez?
Ha nem éhes, nem eszik. Ez bármilyen frusztráló, tetszik nekem és szeretném megtanulni tőle, én ugyanis megeszek szinte mindent amit elém tesznek.
A fekvés, mese fél 9-ig lezajlik. Tényleg zajlik, mert ilyenkor mindent belead a kiscsaj, párnacsatázunk, zoknilerángatósat játszunk, vagy valami hasonlót. Néha én kezdem a szertartást. De nem bánom, nagyon jókat röhögünk, és nem sajnálom tőle (magamtól!) a játékot. Nekem ikertesóm (is) van, vele nagyon jókat játszottunk, úgy vagyok ezzel, hogy az én gyerekemnek is jár.
A szobámban van a kiságya - sokmindent próbáltam, nem akar egyedül aludni, én viszont elég álmatlan vagyok, nem hiányzik még az éjszakai cirkusz is. Az apja külön szobában altatja, tiszta ideg mindkettő, ui. a kislányom mindig átjárkál.
Szeretem a szexet, mégis azt mondom, ne az legyen az első, hogy "hogyan oldjuk meg" ha a gyerek lelki egészségéről van szó. Nem mellesleg az én lelki egészségemről is, hiszen ha feszült, nyugtalan, akkor engem is feszültté tesz. Nálam is a kb. 9-12-ig mélyen alszik, aztán "körletszemle" - ha érzi hogy nem vagyok a szobában. És lehet máshol is, máskor is házasélni.
Persze nem adom fel, ahogy önállóbb és magabiztosabb lesz, úgy leszek egyre határozottabb a külön szoba kérdésében. |
| |
|
|
| Pisze Pat |
2005.03.01. 01:00 [#45] |
| nem agybol van keves, hanem energiabol. en is a hosszu mesere es a kiados beszelgetesre eskuszom. ha 1/2 9 korul elkezdek meselni es kozben megdumaljuk mi lesz holnap, 9 korul mar alszik, vagy kikuld a szobajabol, hogy meg egy kicsit bamulhassa a falvedot egyedul. a szuloi agyban alvas nalunk is elofordul, leginkabb akkor amikor lusta vagyok megnyugtatni es magvarni, mig visszaalszik. igen, neha valoban kenyelmesebb atvinni... gal eva: aludj velem c. konyve sztem hasznalhato. |
| |
| gem |
2005.02.28. 22:28 [#44] |
| Nahát, ez a kólikafogás? A kisebbik fiam annyira imádta, hogy gyakorlatilag amig a karom birta a súlyát rajtam lakott.....és tényleg igy mosogattunk meg mindent együtt csináltunk....Aztán amikor már nehéz lett kitalálta, hogy milyen jó ugyanezen a karon fejjel lefelé lógni. Olyan aranyos volt, alulról nézelődött nagy kiváncsian :)))Most meg már "elsőborolválkozós" kamasz :) |
| |
| KA |
2005.02.28. 22:26 [#43] |
| ja, meg annyit hatterinfonak, hogy en Gina Ford hazajaban (ahol a modszer elterjedtebb)latogattam a bolcsit ma. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
