 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| EMA |
2005.02.23. 17:09 [#22] |
| Én, csaknem harminc évvel ezelőtt olvastam Pikler Emmi egyik könyvét, ami számomra is olyan volt, mint egy életmentő-öv. Aztán, valakinek odadtam okulásképpen, és azóta keresem, de sehol nem találom... pedig, még héberre is leforditanám, annyira jó! Állitom, hogy ma is, pedig legalább hatvan éve irta! Olyan fejezetek voltak benne, hogy "A szülő is ember", Ne neveld sirásra a gyereket...eszméletlenül jó! Nyugodtan mondhatom, mert nekem már felnőttek a gyerekeim, és abszolút bevált az az alap, amit 0-3 éves korig alkalmaztam Pikler Emmi alapján. Szegény Anyám már vett egy csomó Pikler könyvet, de azt a zseniálisat, mai napig nem találtuk meg. |
| |
|
|
| tarka |
2005.02.23. 16:29 [#21] |
oké :-)), de most egy év alatti gyerekekről beszélünk nem?
Meg hát én a hatásokra lettem volna kíváncsi, nem a biológiai ingerekre. Valahogy az az érzésem, hogy egy ekkora gyerek még sír, majd üvölt, ha éhes és nem kap enni, és ha fáradt akkor meg vagy elalszik vagy szintén nyűglődik, sír, de mindenképp jelez, hogy valami más kell neki, mit ami épp van. Na most én erre az "épp van"-ra vagyok kíváncsi, hogy szerintetek mi lehet modern társadalmunkban annyira lenyűgöző, hogy ne venné észre, ha éhes/álmos/stb.
Hm? |
| |
| sisso |
2005.02.23. 14:24 [#20] |
gondolom például az evés:))
én pl képes vagyok evés helyett is filmet nézni |
| |
| tarka |
2005.02.23. 09:24 [#19] |
"a modern tarsadalomban egy csomo olyan hatas eri oket ami elnyomja a biologiai ingereket,"
milyen hatásokra gondolsz? |
| |
|
|
| Pisze Pat |
2005.02.22. 14:38 [#18] |
| sziasztok, nalunk is van napirend, ezzel a kezemmel nyomtattam:), es magneseztem ki a hutore. sosem nezzuk meg, de legalabb egyszer atgondoltam, mikor es mit egyunk. hat igen, az etkezesek es a biliztetes miatt volt ra szukseg, szekrekedeses izemizevel kuzdunk, heti egyszeri tojassal. a dokino es a tapasztalt nagyik is kihangsulyoztak a rendszeres etkezes szerepet a zavartalan anyagcsereben, ez sokszor a jatek heveben elfelejtodott!, de leginkabb a foetkezesek megtagadasarol es finomsagok befalasarol volt szo. most jatszobolcsibe jar heti 3 delelott, leginkabb azert, hogy a gyerekekkel tizoraizzon es ebedeljen. es megtortent a csoda, a tobbi gyerekkel eszik rendesen. lattam, kuszkodott a zoldsegekkel, de nezte a tobbieket es nyomta befele. kicsit javult a szeklete is azota. eddig nem merult fel a kerdes szamomra, hogy jonak tartom-e a gyerek igenyei altal diktalt "napirendet", de amikor megjelentunk a gasztroenterologian, es ki kellett tolteni egy tobboldalas kerdoivet, mikor mit eszik es iszik, mikor alszik, pisil, kakil, minden osszefolyt...hat ez van, nalunk a gyerek csak az allando hancurozast es a rudit igenyli stabilan. na jo meg a szgep elott is elucsorog. sztem a termeszeti nepek gyerekeivel szemben a modern tarsadalomban egy csomo olyan hatas eri oket ami elnyomja a biologiai ingereket, es jo ha rasegit az anyuka egy kis "tudatossaggal". |
| |
|
|
| sisso |
2005.02.21. 23:25 [#17] |
| ja, és a fix napirend az nem azt jelenti nálunk, hogy unalmas és egyhangú, mert sokszor van látogatónk is, gyerekek is és az jót tezs a kölöknek |
| |
| sisso |
2005.02.21. 23:25 [#16] |
Semmi baj tarka,
én magam sem tartom helyesnek a tévé előtt fetrengést mindezek ellenére:))
fix napirendet nyomunk, de nem szigorút
az alvás, az étkezés a "szabadfoglalkozás" fix
néhanapján pedig elviszem már múzeumba, koncertre, vagy értekezletre magammal, így két-három órát távol vagyunk |
| |
| evet |
2005.02.21. 16:49 [#15] |
Apró kiegészítés:a gyereknek az anyjára és az apjára van csak szüksége, szerintem.
Most jöttünk vissza a síelésből, nagyon féltem a dologtól, pont a napirendi problémák miatt. Ehhez képest nagyon jól sikerült, a Léna állati jól alkalmazkodott a 8 órás kocsiúthoz, az idegen szobához és a plusz 8 rabszolgához, aki folyamatosan tutujgatta. Kérdés, ha szigorú napirendje van (akár a személyiségéből fakadóan, akár mert a szülők így alakították ki), akkor is jól viselte volna a teljesen más környezetet és napirendet.
|
| |
|
|
| tarka |
2005.02.21. 16:06 [#14] |
Asszem félreértettél, megpróbálom érthetőbben megfogalmazni, bocsánat.
Én arra az esetre gondoltam, hogy csinálsz valamit, amit nem tartasz helyesnek, és közben a gyerekednek meg az ellenkezőjét próbálod megtanítani. "Hajnalig tévé előtt fetrengeni" - nekem ez úgy jött le, hogy ezt te csinálod ugyan, de nem tartod jónak, és szeretnéd, hogy a gyereked majd ne csinálja. Erre írtam, hogy ez nekem így hiteltelen.
De ha ez a munkád, és ezt csinálnod kell, meg szereted is, akkor ez nem egy jó példa a hitelességre. Arról nem beszélve, hogy egy 9 hónapos gyerek ha álmos, elalszik - garantáltan nem fog veled hajnalig fenn lenni csak azért, mert te esetleg hagyod, hogy ne aludjon.
Mártír anya? Ezt mostanában divat mondogatni, hogy én nem akarok mártír lenni, meg megvan a saját életem, satasata... De hát ez annyira egyéni, hogy kinek mennyi (mondjuk így) magára fordított idő elég ahhoz, hogy még mindig önmagának érezze magát. Van ismerősöm, 7 gyerekkel, akiről azt gondolom, hogy szinte már nincs is önálló személyisége, na ő már nekem is a mártír anya kategória -- de közben neki látványosan nincs gondja ezzel a szereppel. Más meg két héttel a szülés után ugyanott folytatja: munka, tanfolyamok, szórakozás, és a gyerek meg csak egy kis pont lett az életében.
Azt viszont nem nagyon értem, hogy akkor most egy fix napirendet nyomtok vagy mégiscsak te alkalmazkodsz a fiad ritmusához?
|
| |
|
|
| sisso |
2005.02.21. 15:12 [#13] |
nekem sajnos szükséges a hajnalig tévé előtt fetrengés,
ez a munkám, nézem a bbc-t, kölönbözö adókat,a mikből tájékozódom a világról, filmeket videón etc.
ezt nem adtam fel a gyerek miatt (annál is inkább, mert moziba, színházba menni végképp nincs időm), de szerintem nem is kell, mert nem akarok mártír anya lenni, nekem attól még megvan a saját életem, a hitelesség nem attól függ, hogy alszom-e vagy tévét nézek,
nem fogom neki azt mondani később sem, hogy te aludj és anya is alszik veled, hanam azt fogom mondani, hogy te alszol anya meg dolgozik, ír, vasal etc.
azt nem állítottam, hogy az én életritmusomban minden megváltozott, csupán nagyban alkalmazkodom az övéhez
de attól még, hogy én csinálom a dolgom, ő ugyanúgy elálmosodik, elfárad, éhes lesz és így én is alszom néha (éjszaka kevesebbet) és eszem is rendszeresen |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
