 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
| 7
|
8
|
9
|
10
| »
|
|
| juzsika |
2006.09.15. 19:32 [#31] |
emese, szerintem ne döntsük el, se te, sem én, sem senki más, hogy az anyaság jobb-e vagy a gyermektelenség. Először is szerintem ezt nem lehet párhuzamba állítani, mert elvileg bizonyos meggondolások mentén választod ezt vagy azt. Vagyis egyénileg kell mindenkinek eldöntenie, melyik "jobb" neki. Amit pedig arról írsz, hogy ritkán látod a fiaidat, ne haragudj, de szerintem részben ez nevelés kérdése. Az egyik, hogy nem magunknak szüljük a gyereket (ez önzés volna), és azt akarjuk, hogy ő is elégedett felnőttként saját maga alakítsa az életét. Nem tudom, örülnél-e, ha mindketten a nyakadon ülnének. Ha most gonoszkodni akarnék, akkor azt mondanám, hogy nem sok időd maradna a feminizmusra... A másik a "hazajárások": mint írtam, szerintem nevelés kérdése is. Mindhárom testvérem felnőtt (én vagyok a legkisebb 25 évesen), a nővérem Marosvásárhelyen, bátyám Kolozsvárott, a másik (a fogadott) Szovátán, szüleim Nagyváradon, én pedig jelenleg Szegeden vagyok. Mégis arra törekszünk, hogy lehetőleg két-háromhavonta néhány napot egymás társaságában töltsünk el.
Amit a befogadásról írsz: persze hogy jó az adoptálás, de ha már választani lehet, szeretném én kihordani, megszülni, és igen, még pelenkázni is. Egyrészt mert ötéves koráig olyan behatások érhették, amikről fogalmad sem lehet (a fogadott testvérem esete, ha érdekel írhatok róla), és esetleg már nem is tudsz segíteni, másrészt meg a "nem kell pelenkázni" kicsit kényelem kérdése, nem? Én nem szeretnék a gyermekem (akár én szültem, akár árva) első öt évéből kimaradni... |
| |
|
|
| emese |
2006.09.15. 18:42 [#30] |
Az 56 os forradalom utan amikor nagyon sok halalt lattam, tapasztaltam fiatal leany fejemmel,akartam gyerekeket. Ez egy olyan reakcio volt a forradalom utan hogy a magyarokat vissza kell szulni.Ugy ereztem hogy a forradalom utan amikor az abortuszt legalissa tettek azert hogy ne legyenek a magyarok sokan. Rogton az elso fiam szuletese utan az eletem ugy valtozott hogy az egyetemi baratok elmaradtak. Senki se volt kivancsi a nagy baby kiabalasra, pedic lacika nem volt tul siros baba.baby sitter vigyazott a kicsire mig egyetemre jartam.
Megtartottam az osztondijjamat, de a masodik kisfiu utan ki voltam merulve. Ekkor be is szereztem a fogamzas gatlot. Nagyon nehez volt.(husz eves voltam) SE baratok, se ferj ,csak keso este jott haza, o is diak volt. Moziba menni az nagy nagy ugy lett. Fizetni a sittert es a mozi dijjat. Anyakat bunteteik anyasagert. Anyaknak akkor meg nem voltak segito csoportjaik ahol lehetett volna valami mas megoldast talalni, az csak a feminismussal jott be.
na most beszeljek negyven evvel utanna. A fiukat alig latni, egyik Dallasban lakik a masik pedig Stanforban, kis unokamat nem lattam mar regen. Az uj anaysagnak tudni kell hogy ez a szethullas nem csak amerikaban letezik hanem mindenutt ahol gyereke felnottek, Ez a sikeres szuloi mod, indipendent fiatalok,szarnyra kapnak es sajat kis feszkeket raknak. DE ezert erdemes feladni 20 evet a legfiatalabb eveink javabol? A vegen talkan megjellen amikor mar alig ismersz rajuk, oregek ok is, a fiaimnak mar is oszes a hajuk. A gyeretelenseg sokkal jobb mint az anyasag. Azon a husz even en sokkal tobbet tudtam volt elerni mint amit elertem. Ma sok gyerekei jonnek engem latogatni, es ha kellene lehetne szepen arvakat is befogadni, azokat akiket mar nem kell pelenkazni, akiket nem adoptalnak mar, ot even feluliek. |
| |
|
|
|
|
| macsóka |
2006.09.15. 18:15 [#28] |
| Nem csak önmagában a karrier kiesése miatt nem kedvező perspektíva a gyerekvállalás. Bár részben ennek következményeként a nő még jobban függővé válik a férfitól, fel kell adnia nehezen kivívott önállóságát. A férfin meg ott a teher, hogy el kell tartania családját, mindenki tőle várja a megoldást, de közben legyen férfias és a kutya nem mondja, hogy lehetne az másként is. Közben körülöttük minden azt harsogja, hogy fogyassz, pörögj ne gondolkozz, de ha igen akkor is csak magadra. Azok a társadalmi elvárások amik a férfit korlátozták egy kapcsolatban (hűség, tisztelet stb) egyre inkább eltűnnek, míg a nőket érintő elvárások családi elvárások csak nőnek (ld. tűpárna díjak). Párkapcsolat legyen a talpán ami ekkora ellenszélben kibírja, és nem mennek szét amint csökken kicsit az őket összepréselő nyomás. Ez az ismerettségi körömben kb akkor következk be mikor a kisebbik gyerek is ovis lesz. |
| |
|
|
| czukor |
2006.09.15. 17:22 [#27] |
Nálam szinte 100%, hogy nem tudnék visszamenni gyerekszülés után, sem a jelenlegi helyemre, sem máshová. Esetleg valami kis helyre, pici fizetésért, 0 szellemi kihívású melóra.
Marad a próbálozás a saját vállalkozás beindításával, vagy valami egészen más szakmát választok. Vagy nem szülök gyereket. Még hezitálok. |
| |
| vasszűz29 |
2006.09.15. 16:47 [#26] |
A Nők Lapja Café fórumán is fejtegette az egyik hozzászóló, hogy a nők számára nem túl kedvező perspektíva a gyerekszülés (elveszítheti állását stb.), ezért is csökkenhet a szülési kedv.
Szerintem is lehet ez az egyik ok, de nem tudom, hogy gondoljátok?(nincs még gyerekem)
|
| |
|
|
| malena |
2006.09.15. 16:34 [#25] |
| én aztán igazán akartam a gyerekeimet, mindenen keresztül. de semmi szégyelnivalót nem látok abban, hogy néha nyüszítek a szabadság hiányától, rendszeresen repterekről álmodom :-)))) és mint falat kenyér, úgy kell egy-egy szabad este. sztem ez a természetes. és mindenkinek meghagyom a jogot, hogy ne akarjon gyereket. ha nekem nem jött volna össze, akkor is adtam értelmet az életemnek, igaz, akkor is előbb-utóbb az örökbefogadás szóba jött volna, de hát nem a szülésért szül az ember, hanem a gyerekért. a kioktató házaspárra no komment. ugyanakkor látom, hogy nem most 20-30-40 évesen, de 50-60 évesen igenis magányosak azok a pasik, akik tudatosan nem vállaltak gyereket. a nők még jobban fel tudják magukat találni, de egy 50-es pasi nem vonszolhatja magával mindenhova az unokahugát mert még félreértik... |
| |
|
|
| juzsika |
2006.09.15. 12:36 [#24] |
Kedves sophia,
az valóban így van, hogy sok a gyerek, s mikor néhány helyen rákérdeztem (persze ebből nem lehet általánosítani), a válasz az volt, hogy annyi lesz, amennyit az Úr ad. Ami nagyon szép gondolat, ha valóban akarják a gyerekeket, meg hát el is tudják tartani. A szüleim nagyon szerettek volna egy negyediket, de akkor nem jött össze, később meg édesanyám volt már túl idős hozzá, úgyhogy örökbefogadtak egy velem egykorú fiút. Igaz, hogy ők azért nem bíztak mindent a véletlenre, hanem védekeztek. Én is sokat hallottam, hogy ne siessem el (persze szeretnék, ha lenne, de nincs kényszerérzetem emiatt).
Nyilván, hogy mindkét fenyítés rossz, de talán a megbeszélés (esetenként kiabálás is, sajnos) nekem inkább belefér, minthogy irtózom mindenfajta fizikai agressziótól. Persze nem elmenni a szeretetmegvonásig meg társaiig, az számomra ugyanolyan agresszió, mint egy kiadós verés. |
| | Előzmény: [#14 | sophia | 2006.09.13. 21:53] |
|
|
| czukor |
2006.09.15. 12:22 [#23] |
Az egyik nagymamám korán ment férjhez (17 évesen) és 2 gyereke született, a másik nagyim késôn (39) ment férjhez 1 gyereke született. Az elsô azt mondta nekem, hogy ne siessem el a házasságot meg a gyerekeket, tanuljak, szórakozzak, stb és keresgéljek addig pasit, míg tényleg a lehetô legjobbat nem találom.
A másik nem bánta meg a késôi párválasztást, sôt akár pár nélküli életet is el tudta volna képzelni. Engem is arra bíztatott, hogy ne siessek a házassággal. Arra gyôjtötte a bébisintérkedéssel keresett ki pénzét, hogy majd nekem adja, hogy utazgassak belôle, neki is nagy álma volt ez, de csak a környzô szoc. országokba jutott el. Svájc volt nála a nuber1. Gyerekkoromban arról álmodoztunk, hogy egyszer elmegyünk oda ketten és jól szétnézünk. Addig is bringára ültetett és a falu körül csavarogtunk.
A nagyijaim véleményét osztom én is, csak akkor vállalok gyereket, ha tényleg ÉN akarom a dolgot. Tudom, hogy egy gyerek jelentôs változásokat hoz az életemben ezért gondolom át jól a dolgot. |
| |
|
|
| grizabella |
2006.09.15. 09:19 [#22] |
Az én nagymamám 10 gyereket szült, kettő csecsemőként, egy fiatal felnőttként meghalt, tehát heten kaptak lehetőséget a családalapításra (+ volt a nagymamámnak néhány abortusza is)
A hétből 3-an egy gyereket vállaltak, a többi kettőt.
A családom másik ágán hasonló a szitu, ott van egy háromgyerekes, meg gyermektelen is, de az átlag kettő.
Szóval nem hiszem, hogy a nagynénéim meg a nagybátyáim olyan jól érezték volna magukat a nagy családban, ha felnőttként már nem kértek belőle.
Én nem akarok gyereket, soha nem is akartam. Jogom van így dönteni. Ha kihal a nemzet, hát kihal, örökéletű úgyse lesz, se a magyarság, se az emberiség, és ebben nincs semmi rossz, ez így természetes.
Egyszer egy háromgyerekestől hallottam, hogy ha újra kezdhetné, akkor csak kettőt vállalna, és ennek semmi köze ahhoz, hogy szereti-e a gyerekeit. Maximálisan meg tudtam érteni |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
| 7
|
8
|
9
|
10
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
