 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
| »
|
| Mikianyukája |
2006.09.20. 23:15 [#61] |
| Shitley, ezt a mondatot szeretném ellopni (meriteni), de megjelollek forraskent: "Szerintem tévedsz, ha egy, a te saját szempontjaid szerint ítélő belső bíró meglétét feltételezel mindenkiben." |
| |
| okeni |
2006.09.20. 18:25 [#60] |
a nőüldözéses sztorit nem fogtam, jobban el kellene mélyednem benne, bocs. Viszont erre reagálnék:
"ez a nukleáris családmodell katasztrófa, és nem csodálom, ha a gyerekek hisztisek és nyűgösek: egyszerűen unatkoznak."
Tökéletesen egyetértek. A gyereket 100-150 fős nagycsaládra vagy legalábbis egy kis faluközösségre találta ki az evolúció, amire a mai szülők rákényszerülnek, az őrület. Ne nagyon akarjon szülni, akinek nincs segítőkész férje + elérhető közelségben megbízható nagyszülők/nagynénik/unokatestvérek/barátok. Úgy tudom, pécsi kutatások szerint a cigányoknak azért van olyan sok gyereke, mert stabil a nagycsaládi hátterük. |
| |
| muzsa |
2006.09.20. 17:48 [#59] |
Kíváncsian várom ennek a filmnek a bemutatóját.
No children, no future, no hope???
Érdemes elolvasni a feministing.com kommentárját is... |
| |
| Gak |
2006.09.20. 13:56 [#57] |
| Nekem van válaszom. Azért nem, mert rajtam kívül senki más nem nevelné. Ma az apáknak nincs felelősségük. |
| |
|
|
|
|
| czukor |
2006.09.20. 13:08 [#55] |
Szerintem azt is ideje lenne sokaknak átgondolni, hogy miért AKARNAK gyereket. Az egyik barátnôm szülei azért vállalták be a harmadikat, mert jött rá családi pótlék, lehetett otthon maradni gyesen, aztán volt gyed...szegények mint a templom egere, a barátnômet sem tudták támogatni tanulóévei alatt (pedig csak szakmunkásképzôbe ment a gimi helyett). Alig várták, hogy melózni menjen és hazaadja a pénzt.
Másik barátomnál a papa akart nimóndenáron gyerekeket, másodikat, harmadikat, de az asszony megállt 2-nél mert rájött a turpisságra. Gyorsan kiütközött, hogy a gyerekeket csak azért csinálja eszeveszett tempóban a fater, hogy anyu le legyen kötve, ha akar se menjen sehová. A nô több nyelven beszélt, gyakran utazott külföldre, nagyszerû karrier elôtt állt. A második gyerek születése után viszont ebbôl nem sok lett, már nem tudott olyan gyorsan alkalmazkodni a munkaviszonyokhoz. Mondanom sem kell a drága apuci kb. annyit törôdött a gyerekeivel mint a kutyájával (olcsó kaja, néha egy kis buksisimi). A 3-ik kölyök már kifejezetten azért kellet, hogy akkor biztos nem mer tôle elválni a felesége. Nem lett 3-ik, asszony elhúzott.
A már felnôtt gyerekeit néha ma is kis pöcsnek, vérszívóknak becézgeti ez a drága ember.
Szerencsére nem minden család ilyen felfogású, de ne vegyük már készpénznek, hogy a gyerekkel rendelkezô felnôtt az már szeretô szülô, mi több ô a társadalom egyedüli hasznos tagja. Én majd akkor akarok gyereket, ha úgy érzem rendesen fel is tudom nevelni, addig nem. Nem tudom mikor lesz ez. |
| |
|
|
| Slithey |
2006.09.20. 12:58 [#54] |
Már elnézést, hogy csak így ismeretlenül válaszolok egy nem nekem föltett kérdésre, de mivel én sem akarok gyereket, közvetve megszólítva érzem magam.
Szerintem tévedsz, ha egy, a te saját szempontjaid szerint ítélő belső bíró meglétét feltételezel mindenkiben. Az ilyesmi különben is rendszerint egyfajta belenevelés következménye:
internalizál, interiorizál: elméletet, viselkedési szabályt magáévá tesz, bensővé tesz, teljesen elsajátít, (a szabály) benne ösztönössé válik, vérévé válik; ~t magáévá tett, bensővé vált
A fentiekből is látszik, hogy nagyon sok beidegződés, értékrend nem velünk születik, még csak nem is kialakul, hanem kialakítják, illetve gondoskodnak róla, hogy kialakuljon. Az, hogy adott esetben milyen a bevésett minta, az egyénenként változik. Velem például annak idején csak bepróbálkozott az anyai nagyanyám, hogy vakbuzgó katolikussá neveljen (inkluzíve istenfélelem plusz az ezzel járó bűntudat és állandó, nem saját szempontjaim szerinti önvizslatás), de anyukám (aki ugyanakkor mélységesen és feltétel nélkül szerette nagyanyámat, vagyis az anyját) pengeéles intellektusa és finoman kritikus hozzáállása, másrészről a nagyanyám módszerében és érvrendszerében első blikkre föllelhető ordító önellentmondások hada olyan hatékony védőpajzs volt, ami megvédett ettől, ami számomra agymosás lett volna. Nekem ez a "kettős nevelés" egy életre szóló lecke volt arról, hogy megtanuljak különbséget tenni az alattomos módon belém csempészni szándékozott, és az igazi belső önvalóm mélyéről származó igények között. Még így is sokáig tartott megtalálni és önmagam előtt fölvállalni az igazi lényemet, de megérte. Engem személy szerint érdekelnek különben a gyerekek is, és minden ember (gyerekek közül a kedvenceim rendszerint azok, akik valamiért kilógnak a kortársaik közül, például a többség által lúzernek elkönyvelt koravén csendeskék), de úgy érzem, hogy saját magamból a legtöbbet úgy általában az emberiségnek nem a hagyományos családban való létezéssel és az azon belüli direkt érzelmi tranzakciók révén tudom adni, bármilyen fellengzősen hangzik is mindez. És ez csak egy ember példája volt. |
| | Előzmény: [#53 | Wacak | 2006.09.20. 11:43] |
|
|
| grizabella |
2006.09.20. 11:03 [#52] |
| Nem akarok gyereket. stop. Nem tartozom magyarázattal. stop. Se az államnak, se az egyháznak, se az anyámnak, se a 70 éves szomszéd bözsinéninek, se a bakancsos szkinhedeknek. stop. |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
