 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| papprekky |
2006.08.23. 02:46 [#69] |
elegem van!
mindig nekünk, gyerekeknek kell rettegni attól, hogy nem fgonak szeretni, ha valami rosszat teszünk...
nekem meg nem is kell az a szeretet, ami ilyen feltételekhez van kötve! az nem is szeretet!
nekem hasonlóak a konfliktusaim az anyámmal, csak nem azért, mert politikailag leszbikusnak tartom magam, hanem mindenért ami csak történhet. mindig igyekeztem neki megfeleni, majd rájöttem: ennek a szeretetnek nem is lehet megfelelni.
neki nem az kell, hogy boldog legyek, hanem hogy kielégítsem az elvárásait.
nos, engem meg úgy kell szeretni, hogy nekem is jó legyen.
ha képes lenne erre, neki is jobb lenne (kidobná a kukába azokat az elvárásokat, maiket önmagával szemben is támaszté s amik megkeserítik az életét)
szóval tudom, hogy durván hangzik, de az ilyen az nem szeretet, csak önzés.
"az én tökéletes kis világom" |
| |
|
|
| melymbrosia |
2006.08.22. 19:05 [#68] |
Jaj, Xevis, sajnálom, hogy a te anyukád nem tudott megbékélni a helyzettel. Ebböl a szempontból szerencsés vagyok, bár a világ másik végéböl könnyebb jó kapcsolatot tartani az anyámmal.
Én a te helyzetedet is megértem, mert a feleségem anyja nagyon hasonló a tiedhez. Drága, melegszívü ember, aki a lehetö legnagyobb szeretettel nevelte a lányát, de a leszbikusságát nem tudja feldolgozni. Okos, intelligens nö, aki soha nem járhatott egyetemre, mert a férje nem hitt a nök oktatásában és foglalkoztatásában.
Sajnos neki is nagy szerepet játszik az életében a vallás (baptista, akik köztudottan utálják a feministákat és a melegeket), és vakon elhisz mindent, amit a templomban hall. Mi néha meglátogatjuk öket, mióta a feleségem leszögezte, hogy vagy velem jön, van egyáltalán nem. Ahogy te is mondod, az anyukája engem mint embert elfogadna, de belsö konfliktust érez hogy tkp. nem szabadna engem szeretnie. Nagyon bánt, hogy azt hiszi, én vittem a lányát rossz útra, pedig már rég out volt, amikor találkoztunk.
Ahogy mondod, inkább látná a lányát boldogtalannak egy férfi oldalán, ahogy az "természetes" meg "isten szerint való"... Arra meg gondolni sem akarunk, mi lesz, amikor Magyarországra költözünk. Ez engem különösen bánt, mert sztem az anyósom tudna engem szeretni, ha nem tudná, hogy összetartozunk. Egyébként a nagyszülöknek nem mondhatjuk el, mi az ábra, de ök imádnak minket, náluk szoktunk aludni. Szerintem ök tudják, csak nem akarnak beszélni róla, így könnyebb nekik. |
| | Előzmény: [#65 | xevus | 2006.08.22. 15:10] |
|
|
| Stellamaris |
2006.08.22. 15:37 [#66] |
| Xevus, a szöveged utolsó része nagyon szíven ütött. Eddig is tudtam, hogy nehéz lehet, de ez, hogy is mondjam, olyan érzékletes volt. :(( Sok örömet kívánok mindemellett, és bátorságot továbbra is! |
| |
|
|
| xevus |
2006.08.22. 15:10 [#65] |
igen, nállunk is ez volt az alaphelyzet, szinte szóról-szóra. Sajnos a vége, illetve a dolgok jelenlegi állása más: anyukám bezárkózott magába, nem volt hajlandó ezt a témát megbeszélni senkivel (se apukámmal, se más szülőkkel), miközben - gondolom - folyamatosan magát okolta olyan szintig, hogy csatlakozott az adventista egyházhoz és azóta buzgó keresztény, aki csak a bibliát és vallási tárgyú könyveket olvas, értelem hopp, elszáll, kitalált magának egy jó kis büntető istent, akihez most imádkozhat, hogy nehogy a pokolra jussak... :/ Pedig az egyik legprogresszívebb ember volt, akit ismertem és a nevelésünkben a buddhizmus jóval hangsúlyosabb volt, mint bármelyik másik vallás. A feleségemet elfogadja, mert emberként szimpatikusnak és szeretnivalónak találja, de igyekszik nem tudomásul venni, hogy mi összetartozunk. Nehéz mindehez jópofát vágni, mert önzőnek tartom a viselkedését, és szenvelgőnek, de egyszerűen most már nekünk kell felnőtteknek lennünk.
Kicsit Csillára is reflektálva: csak a magam példáját tudom mondani és az anyámét: az fájt neki a legjobban, hogy bár 90%-ban sejtette, hogy mi a helyzet, szemét módon nem hagytam meg neki az a 10% reményt, hogy mégsem meleg a lánya. Azaz miért nem rejtőzködtem, hazudoztam tovább, hogy ő jobban érezze magát. Inkább látott volna magányosan, társ nélkül, mint boldogan egy nő oldalán.
Ami a coming out félelmet illeti: gondolj vissza arra a rettegésre, amit kicsi korodban érezték, amikor valami olyat csináltál, amit nem lett volna szabad és féltél, hogy a szüleid cslódni fognak benned, hogy nem fognak szeretni, hogy nem melegséggel a hangjukban szólnak hozzád, hanem megrovóan, mindez megtetézve azzal a bűntudattal, hogy fájdalmat okozol azoknak az embereknek, akiket a legjobban szeretsz a világon. Hát ezt érezzük mi is, félünk, hogy bántjuk őket és attól,hogy nem fognak szeretni, nem fogadnak el, hogy elveszítjük őket. Kegyetlen dolog ez, aki nincs benne, fel sem tudja fogni... |
| | Előzmény: [#63 | melymbrosia | 2006.08.22. 03:25] |
|
|
| csilla |
2006.08.22. 10:28 [#64] |
| csak egy másik, nem saját történettel tudok válaszolni: az egyik barátnőm minden barátja tudja, hogy meleg (mert megmondta nekik), csak a család nem, pedig nagyon intenzív kapcsolatban állnak egymással, és a más dolgokban való nyíltságuk mindig tetszett. de azt hiszem, a barátnőm fél annyira, hogy nem meri meglépni a dolgot. az elhallgatás valós okát nem tudom, de nyilván összetett (az anya politikai-világnézeti elvei, az a stratégia, hogy amiről nem tudnak, nem fáj stb.). |
| | Előzmény: [#63 | melymbrosia | 2006.08.22. 03:25] |
|
|
| melymbrosia |
2006.08.22. 03:25 [#63] |
Idemásolom, hátha más is tud vele azonosulni:
Szóval az én anyám elvileg baromi liberális, autonóm, SZDSZ-es meg minden, de azt nem gondolta, hogy pont az ö lánya lesz feminista meg leszbikus. Fiatalabb koromban állandóan zrikált, hogy ne mondjam magam feministának, mert akkor senkinek nem fogok kelleni. Dehát pont ö volt az, aki nem akart semmilyen -né lenni meg fiújátékokat vett nekem kiskoromban meg ilyesmi. Nem akarta elhinni, hogy tkp. amit ö csinál, az is feminizmus... Meg ö elvileg nagyon melegjog-párti volt csak nem számított rá, hogy ezt majd a saját családjában is kell gyakorolnia. Szóval az én coming outom rákényszerítette, hogy nézzen szembe a saját liberalizmusával és lássa meg, hogy azt nem lehet kényelmesen, a távolból csinálni. Ennek már 3 éve, és sztem azóta nagyjából kibékült a dologgal, bár azt nem nagyon tudja elképzelni, hogy leszbikusoknak is lehet gyerekük... |
| | Előzmény: [#60 | ferdinand | 2006.08.21. 00:09] |
|
|
| melymbrosia |
2006.08.22. 03:22 [#62] |
| Fogalmam sem volt róla, hogy megszünt az Ötkenyér. Ezt nagyon sajnálom, mert szerintem hiánypótló szerepet töltött be a meleg közösségben. Én is remélem, hogy lesznek melegbarát papok otthon is, szerencsére sok országban ez már egyáltalán nem számít különlegességnek. Szerintem ez hasonló folyamat a nöi lelkészek felszenteléséhez és elfogadásához. Ma már Magyarországon is vannak lelkésznök pl. a református és evangélikus egyházban. Valahogy úgy érzem, hogy talán pont a nöi lelkészek lesznek azok, akik támogatni fogják a meleg és leszbikus hivö közösséget. |
| | Előzmény: [#61 | ferdinand | 2006.08.22. 00:53] |
|
|
| ferdinand |
2006.08.22. 00:53 [#61] |
megszűnt az ötkenyér, már csak virtuálisan létezik.
ez jó is, mert talán vállalható lesz (persze iszonyú lassan...) a melegség egy gyülekezetben, de rossz, mert egyelőre nincs "otthonom"
visszatérve a kérdéshez, kérdésedhez:
az alkalmat bárki tarthatja, míg az istentiszteletet csak pap.
(és melegbarát pap nem létezik...itt legalábbis biztos nem.) |
| |
| ferdinand |
2006.08.21. 00:09 [#60] |
az jó
most beleolvastam a szülni, szülni témába is, ahol csillával beszélgettetek, és bizony nagyon sok az ismerős vonal mind az ő, mind a te hsz-aidban, a neveltetést, családi környezetet illetően...ez a befelé-kifelé kettősség pl., ahogy Csillánál, meg ugyanaz az aktivizmus az anyánál, aki meglepődik, ha a lánya is :-)mondjuk ő nem melegjogokban, csak nőjogokban,inkább feminista |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
