 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| ferdinand |
2006.08.24. 16:39 [#79] |
| a nagyszülőkről jut eszembe, különben nem tom miért, de vhogy mindig is úgy éreztem, h a nagyszülők generációja sokkal nyitottabb az ilyesmire, mint a szülőké. talán mert ők akkor nem hibáztatják magukat annyira, és mert te vagy az ő kedves unokájuk akárhány évesen is...és mert jobban tudják benned az embert látni, kívülebbről. |
| | Előzmény: [#68 | melymbrosia | 2006.08.22. 19:05] |
|
|
| ferdinand |
2006.08.24. 16:34 [#78] |
én is támogatlak innen.
az én anyukám is szereti a mártírkodást, és bár ő nem úgy vallásos, ahogy a te anyukád, tudom, h benne is rengeteg önvád van. ezt olyan rossz tudni, mert annyira rossz, h csak annyit kéne megérteniük, h ez nem deviancia, ez semmiben sem más, mint egy hetero párkapcs v házasság, ugyanúgy szerelem, szeretet, csak más a neme a párodnak, társadnak. bennem rengeteg kettősség van azzal kapcs-ban, h hogy viszonyuljak a melegségemmel kapcs-ban anyukámhoz, tehát mi az, amit elmondhatok neki, mi az, amit nem (mondjuk ez nálunk más téma, mert a fiúkról se számoltam be neki soha, nem volt túl jó kapcsolatunk,én szerettem volna, ha beszélgetünk, de nálunk is a már említett "ha nem beszélünk róla, nincs" mechanizmus működött, rengeteg elfojtás volt és van most is, szerencsére én már nem fojtok el semmit :-)), de azt hiszem,az a jó, ha minél előbb megtudja egy anya, h mi a pálya, mert annál elfogadóbb. (annál fiatalabb..:-)) néha különben félek a családtagoknál (hiába liberálisak, és mint az kiderült, félelmem nem alaptalan), h mi sokkolja őket és mi nem. (most a coming out témára reag.) de vhogy anyukámnál term. volt, h elmondtam neki, annyira kikívánkozott belőlem.... apukám a mai napig nem tudja (mondjuk én később ébredtem rá leszbikus énemre-már a gimi uccsóelőtti évében), de nálam is az van, h most már nekem kell felnőttnek lennem és nem lenézve őt elfogadnom és megértenem azt, amin már nem tudok változtatni, mert ő ilyen...az én anyukám is ilyen, igen, és télleg szenvelgő kicsit meg hisztériás is...mondjuk nekik is nehéz lehet, de van ez a szülői klub, meleg "gyerekek" szüleinek, ezt te már szóbahoztad nála v reménytelennek tűnik még a szóbahozás is?
én szülőknél azt az egyet tudom megérteni, hha azért van "ellenükre" a melegség, mert azt gondolják, h nem lesz unokájuk...
én a napokban mondtam el egy nagyon konzervatív-keresztény rokonomnak (fiatal!!), és még őt is "lesokkolta" a dolog...
huh. |
| | Előzmény: [#65 | xevus | 2006.08.22. 15:10] |
|
|
| ferdinand |
2006.08.24. 16:15 [#77] |
igen, ezt én is érzem!
egy melegbarát evangélikus lelkész már bizti van (mint megtudtam): Donáth László.
jó ismerősöm egy fiatal ref. lelkésznő, aki tud rólam. (de sajnos persze ez nem egyenlő azzal, h melegbarát is lenne...), mert egy másik lelkésznő (hiába nő), cseppet sem beszélt elfogadóan rólunk,amint szóbakerült a téma (igaz, a 4 év körüli fia kapcsán került szóba, és ezért inkább az anyatigris dominált a nőben adott pillanatban), még meg se szólaltam, csak hallgatólagosan nem támogattam az óriási negativizmusát, mire "beszólt", h én ne védjem neki a melegeket (ő nem ezt a szót használta), mert.... és akkor jött a negativista szóáradat. |
| | Előzmény: [#62 | melymbrosia | 2006.08.22. 03:22] |
|
|
| csilla |
2006.08.24. 13:40 [#76] |
Laura, ha én tudnám, mi az az "átlag", amire otthon gondoltak... annyira tudtam lefordítani magamnak, hogy az átlagos az, aki nem létezik, merthogy ilyen: rendes gyerek, nincs véleménye, nem felesel, rengeteg házimunkát végez (értsd: magától végignyalja a lakást), időben házas lesz, és reprodukálja a szülői mintát. ennyiben mi biztos nem voltunk átlagosak a húgommal.
egy másik meleg ismerősöm coming outjának a kőliberálisnak mondott családban az lett a következménye, hogy az apa nem hajlandó megszólalni a témáról (ami így kiterjed úgyszólván a gyereke komplett magánéletére). nem mellesleg ott is az anyának mesélte el először, mi a helyzet (nem tudom, mennyire általános ez, de általában azt hallom-olvasom, hogy az anyához megy oda a gyerek, mert fél az apja reakciójától, meghát lelki életet is az anyjával élt általában). |
| |
|
|
| Laura |
2006.08.24. 11:32 [#75] |
Ja, sajnálni nem kell nagyon, főleg mert nem segít :)
Hát ez érdekes, nem sok szülőről hallottam azt, hogy átlagos gyereket akar. Az én tapasztalatom az, hogy inkább azt akarják, a gyerek legyen sikeres is, meg "rendes" is= találjon magának ellenkező nemű párt, legyen rendes foglalkozása, ilyenek.
De azt azért az én szüleim nagyon csípték, hogy tesóm és én is sikeresnek mondhatók voltunk, amíg ugye énrólam meg nem tudták (tőlem), hogy én a család szégyene vagyok. Anyám több alkalommal fejtette ki a véleményét, ezeket ált. én kezdtem, mert nem szeretek tabut csinálni az életemből, de mivel nem látok semmi perspektívát, most az van, hogy alig járok haza (3 havonta), pedig ők is pestiek, én is. Ja és nem keresnek sosem, sehogy. Anyám megmondta, hogy érdeklődjek én. Én meg nem vagyok mazochista. |
| | Előzmény: [#74 | csilla | 2006.08.23. 17:17] |
|
|
| csilla |
2006.08.23. 17:17 [#74] |
sajnálom, Laura...
amúgy igen, ez a szülői mentalitás egészen általános a saját korosztályom szüleinél, néhány ritka kivétellel (a 30-as nemzedék szüleiről tudok nyilatkozni), nálunk ez azzal van megspékelve, hogy a szüleim faluról jöttek fel a fővárosba, és onnan is jó adag konzervativizmust hoztak (persze nem gondolom azért, hogy falu = konzervativizmus). plusz nem tanultak tovább (ez sem mindig azonos a szűk látókörrel, de azért sokszor igen).
hajh, sorolni tudnám a "feltételeket" én is, mi kell ahhoz, hogy "jó gyerek"-nek tituláltassak. kismillió ilyen feltétel van. amúgy meg a nagy jeleneteket sosem értettem itthon, mert alapvetően minimális problémát jelentő gyerekek voltunk a testvéremmel, remek tanulók, mindenféle elismerést szerzők, egy "nagy baj+ volt velünk, ez hótkomoly, hogy nem voltunk soha "átlagosak", mert nem úgy öltözködtünk és beszéltünk, mint anyám szerint az átlag (mely átlagot körülöttem látta kb. 2 gyerek személyében, míg én naponta 8-10 órán át). de hagyjuk, ez nem a szülő-gyerek topik. és csak felhúzom magam. |
| | Előzmény: [#73 | Laura | 2006.08.23. 12:39] |
|
|
| Laura |
2006.08.23. 12:39 [#73] |
Azt sejtem, valamit nagyon rosszul csinálnak valakik, (általános nevelés, mittomén), mert a legtöbb szülő ilyesmire hajlamos (feltételeket szab).
A saját szüleim detto, konkrét feltétel a jó viszonyunkhoz, ha heteró életet élek, ami szerintük csak döntés és "morális lénység" kérdése). Mielőtt kamingautoltam nekik, tök jó viszonyban voltunk, azóta teljes pálfordulat, elfordulat. |
| | Előzmény: [#71 | csilla | 2006.08.23. 09:53] |
| csilla |
2006.08.23. 09:55 [#72] |
| egyébként az Index Lesbian topikjában olvastam nemrég coming out-történeteket, hát azok is valami elementárisan szomorúak. |
| |
|
|
| csilla |
2006.08.23. 09:53 [#71] |
ez a rengeteg szomorúság... hogy ennyire nehéz....
papprekky, egyetértek veled, a szeretet nem lehet ahhoz a feltételhez kötve, hogy "szeretlek, de csak ha úgy élsz, viselkedsz, ahogy az nekem is tetszik".
a barátnőm felett, akiről írtam, nem ítélkezni akartam, inkább csak csodálkozom a dolgon, mert először másmilyennek gondoltam a családját (nagyon közvetlen, rugalmas, őszinte). ráadásul nála is nagyon kilóg a lóláb, együttél a szerelmével, igaz, innen 2 ezer kilométernyire. nem tudom, mit tennék az ő helyében.
szerintem a családja tudja valójában, mi van, pl. amikor még itthon élt, a szerelméről tett ki képeket a lakásában, és ezt lát(hat)ták. úgyhogy biztos az van, amit írtatok is: amiről nem beszélünk, az nincs is.
mondjuk az ilyen feltételekhez kötött szeretetet sajnos én is jól ismerem, csak más vonatkozásaiban. és igen, ismerem azt a gyomorba nyilalló érzést, ahogy anyám tud rámnézni, ha valami baja van velem (és el kell játszanunk egy kitalálósdit, hogy vajon mi). sosem az elkeseredést látom ebben az arckifejezésben, hanem a szigorú, szeretetének megvonásával büntetni készülő szülőt. |
| |
|
|
| hallohallo |
2006.08.23. 07:33 [#70] |
jaj, mennyire igazad van...
én az utóbbi néhány évben éppen azt az ellentmondást próbálom meg feldolgozni magamban, hogy mindig azt mondják nekem a szüleim, hogy én vagyok a legfontosabb nekik és hogy mennyire büszkék rám (és én ezt készpénznek vettem sokáig) - és erre minden tettük rácáfol.
szemellenzés: hetero vagyok, de amikor összeköltöztünk a párommal, az ő családja (lelkészcsalád, amúgy olyan látszat-vallásosak), kitalálta magának, hogy a kedvesem csak azért költözik hozzám, mert innen közelebb van neki az egyetem és nem kell albérletet fizetnie. hát mit mondjak, ez nekem kurva szarul esett, hogy nem ismerik el a szerelmünket, hanem valami lakhatási bérviszonyra redukálják.
el se tudom képzelni, milyen rossz lehet ez hatványozva. |
| | Előzmény: [#69 | papprekky | 2006.08.23. 02:46] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
