 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| gumino |
2006.07.19. 22:40 [#109] |
"Ha megszakad a kapcsolat, akkor azon már nem is lehet változtatni, ha nem, akkor lehetőség van egyrészt azon dolgozni, hogy a kapcsolat pozitív részei megmaradjanak és fejlődjenek"
de papprekky pont azt mondta el, amivel én egyetértek, hogy ez a változtatási igény nem jöhet csak a bántalmazott részéről. A bántalmazott nem tud tenni semmit, csak elmenni, ha a másikban semmiféle hajlandóság sincs a felsimerésre és a viselkedés módosítására.
ismétlem, nem a bántalmazott dolga a műsikat megváltoztatni (nem is tudná) és nem lehet elvárni tőle, hogy egy abusive helyzetben maradjon. |
| | Előzmény: [#106 | veget | 2006.07.19. 22:36] |
| Wacak |
2006.07.19. 22:38 [#108] |
tudom, hogy ki lesz törölve, de nem hagyhattam szó nélkül, egy halott anya mocskolását.
az én nevelésem már csak ilyen. |
| |
|
|
|
|
| veget |
2006.07.19. 22:36 [#106] |
Igen, a magad részéről igazad is van és jó, hogy ragaszkodsz ahhoz, hogy a te érzéseid a te érzéseid.
Viszont valamiért szereti is az ember azt a hozzátartozóját, nem csak negatív oldala van a dolognak, ha a pozitív dolgok el is törpülnek a bántalmazások mellett. Ha megszakad a kapcsolat, akkor azon már nem is lehet változtatni, ha nem, akkor lehetőség van egyrészt azon dolgozni, hogy a kapcsolat pozitív részei megmaradjanak és fejlődjenek.
Halott hozzátartozónál: az emlék is tud nyomorítani, van, hogy valaki nem tud tőle szabadulni nem tudja lezárni, helyére rakni. Kommunkálni, megbeszélni dolgokat, bocsánatot kérni és nyerni létező kapcsolatban könnyebb, élő - nem feltétlenül intenzív! - kapcsolatban könnyebb.
Van aki tudatlanul kínozza a másikat és/ vagy azért, mert az adott helyzetben, az ő tudásával, az ő képességeivel nem tudott jobbat tenni. Ha tudott volna, nyilván másképp csinálja. |
| | Előzmény: [#101 | papprekky | 2006.07.19. 17:33] |
|
|
| libertine (aka Kurcz Éva) |
2006.07.19. 22:00 [#104] |
Én csak azt tudom mondani, hogy a gyűlölet saját magunknak árt a leginkább. (Saját tapasztalat...)
Szeretni én sem fogom tudni soha az engem abuzáló embereket, de kicsit azért sajnálom őket. Megfosztották magukat egy szeretetteli kapcsolattól egy másik emberrel: velem... |
| | Előzmény: [#101 | papprekky | 2006.07.19. 17:33] |
|
|
| gumino |
2006.07.19. 18:59 [#102] |
"őszinteség kell: anyám vert, megalázott, megnyomorított.
gyűlöltem, gyűlölöm.
meghalt, hát most már nem nyomorít tovább"
ez szörnyen hangzik és ha ez egy konkrét személyes tapasztalatot ir le, akkor nem irigyellek!
nekem viszont megadta a sors azt a privilégiumot, hogy egy csodálatos anyám volt, és ugyanez a sors meg megvert azzal, hogy nagyon korán elvette tőlem, és hosszú éveken át nem is éreztem magam embernek a halála miatt.
bele sem akarok nagyon godnolni milyen lehet az amikor a szeretet egy legfobb forrása úgy viselkedik, ahogy elirtad.
ha mondhatok ilyet együttérzek veled, és sajnálom. |
| |
|
|
| papprekky |
2006.07.19. 17:33 [#101] |
nyilván nem könnyű eltűnni a bántalamzó elől, főleg ha mondjuk pszichotikus az illető, nem is erről volt szó. hanem arról, hogy kér próbálkozni meg arra hivatkozni, hogy szeretem, megy hogy "egyébként rendes, csak ilyenkor..." mert az ilyesmi nem változik.
ez egy hatalmi viszony.
kapcsolat megszakítása: szerintem önvád akkor alakul ki, ha a társadalmi elvárásoknak akarsz megfelelni, és dédelgetsz valami délibábot magadban az illetőről.
a végén többnyire kiderül, hogy nem is hiányzik, és a gyász valójában megkönnyebbülés. csak őszintének kéne lennünk magunkhoz.
eleve nem is szükséges pl. halál az önvádhoz, az elvárások így is meg úgy is rádtörnek, és ha foglalkozol velük, maguk alá temetnek.
őszinteség kell: anyám vert, megalázott, megnyomorított.
gyűlöltem, gyűlölöm.
meghalt, hát most már nem nyomorít tovább.
itt jöhetne: de hát mégis az anyám volt...na itt kell abbahagyni!
főként, mert normál esetben inkább súlyosbító tényező leheten bárki megítélésében, hogy a "szeretteit" kínozza.
csak semmi etikett, mert abba bele szokás halni. |
| | Előzmény: [#99 | veget | 2006.07.19. 17:19] |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
