 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • A férfiak felelőssége (Miért bántalmaz? Miért bántalmazhat?) |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
Ezen az oldalon Herman Judit, a NaNe Egyesület munkatársa és Szil Péter pszichoterapeuta tanácsadó fórumát olvashattátok a párkapcsolati erőszak témakörében. Tanácsadóinkról bővebben itt olvashattok.
Szerkesztőségünk az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján úgy döntött, hogy átalakítja a Tűsarok által a a bántalmazók és a bántalmazottak, illetve azok hozzátartozói számára biztosított tanácsadó szolgáltatás működését. Ennek több oka van: úgy látjuk, hogy a nyilvános internetes fórum nem biztosítja azt a védett, biztonságos közeget, amelyre a segítségkérőknek szükségük van. A másik ok: tanácsadóink úgy ítélték meg, hogy egyesek a fórumot a tanácsadók és a hátterükben álló civil szervezetek ellehetetlenítésére és hitelének rombolására használták fel.
A tanácsadó fórum tehát ebben a formában megszűnik.
A nem a tárgyhoz tartozó hozzászólásokat kimoderáltuk, így kizárólag a fórum témájába vágó kérdéseket és válaszokat találjátok itt. Moderációs alapelveinkről itt tájékozódhattok. Minden ezzel kapcsolatos kérdést, javaslatot BigSister címére várunk.
A közeljövőben elindítjuk a bántalmazás kérdésével foglalkozó rovatunkat, amelyben riportokat, interjúkat közlünk (többek között arról is, milyen készségekkel, képességekkel kell rendelkeznie a segítő munkát végzőknek), megszólaltatjuk a témával foglalkozó szakembereket, és friss hazai, valamint nemzetközi hírekkel szolgálunk.
Keressük a lehetőségét, hogy tanácsadó rovatunkat mihamarabb újraindítsuk. A legmegfelelőbb forma kidolgázásához némi időre van szükségünk - türelmetek kérjük. A változásokról itt értesülhettek. |
|
|
| Herman Judit |
2005.11.24. 14:05 [#52] |
LilyW kérdésére reagálva:
Személyes ügyében biztonsági és etikai okokból inkább valamely kevésbé publikus fórumot javasolnék, például a NANE Egyesület segélyvonalát, amely szerda kivételével minden este hattól tízig érhető el. Ajánlanám továbbá a már említett Szavakkal verve… című könyvet, ahol külön rész foglalkozik a párkapcsolat utáni időszak problémáival.
A történetből kivehető trendekről általánosságban:
Sajnos a bántalmazó párkapcsolatok jelentős része a szakítás vagy válás után is nehézségeket rejt magában a nők számára, hiszen az uralomra és hatalomra törekvő bántalmazó a szakítást jogtalan lázadásnak érzékeli, és azt vagy kedvességgel, vagy megtorló bosszúval (vagy a kettő keverékével) próbálja semmissé tenni. Nem titok, hogy a szakítás után sok nő tapasztalja az erőszak elfajulását (eszkalációját), ezért a szakítást/válást követő két évben mindenképpen érdemes fokozott figyelmet szentelni a biztonság kérdésének, történjen az akár zárcserék, akár publikus helyszínre szervezett láthatások, akár egy női önvédelem tanfolyam formájában. Mivel Magyarországon a fenyegető zaklatást (angol nyelvterülten: stalking) a törvény nem bünteti, sokszor az áldozatokra és környezetükre hárul a biztonság megteremtése. Vannak nők, akik csak távoli településre költözéssel tudnak véget vetni a zaklatásnak. Szintén ide tartozó adat, hogy a párkapcsolati gyilkosságok jelentős részét a bántalmazók a szakítás vagy válás után követik el: a NANE Egyesület elmúlt 12 hónapot elemző sajtófigyelése szerint a partnerük által megölt nők története csaknem fele ilyen ügy. (Ezzel újabb választ kapunk arra a kérdésre, hogy „Miért nem válik el a nő?”)
Szintén nem egy esetben halljuk nőktől, hogy az őket lelkileg/testileg bántalmazó férfi valamely fegyveres testület tagja (a leggyakrabban rendőr vagy főállású katona). Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem a fegyveres testület az, amelyik valakit bántalmazóvá tesz, hanem azok a kulturális értékek, amelyek éveken át arra szocializálják a férfiakat, hogy uralkodjanak a hozzájuk tartozó nők (és gyerekek) felett. Maga a közeg persze felerősítheti az ilyen módon gondolkodó férfiakban a már amúgy is bennük lévő bántalmazó tendenciákat, hiszen az ilyen elkövető a családon kívüli mindennapjait olyan közegben tölti, amelyben a mások feletti uralom és az erőszak használata nemcsak elfogadott, hanem elvárt viselkedés. (Gondoljunk a bevonult fiatal férfiak megtörésének különféle technikáira).
Másrészt az ilyen munkahelyek alapvetően férfiközegűek, ahol a „férfiszolidaritás” megnehezíti a nők hangjának meghallását. (Ezért lenne fontos, hogy például a rendőrségen nők hallgassák ki a tipikusan nőket érintő bűncselekmények, pl. nemi erőszak vagy családon belüli bántalmazás, áldozatait.) A magyar fegyveres testületeknél még nem megoldott az erőszakra hajlamos tagok előzetes szűrése és utólagos számonkérése. Még mindig valószínűbb például, hogy egy rendőrt elbocsátanak azért, mert pénzt fogadott el az általa igazoltatott autóvezetőktől, mint hogy azért, mert veri a felségét.
Harmadrészt az ilyen személyeknek sokszor hivatalból van önvédelmi vagy szolgálati fegyverük, amelyet családtagjaik megfélemlítésére használnak. Fejlettebb ellátórendszerű országokban családon belüli erőszak eseteiben a fegyver birtoklása egyértelmű veszélyfaktor, amire a rendőr rákérdez, és megfelelően intézkedhet. (E ponton hívnám fel a figyelmet, hogy az ilyen esetben megelőzésként, önvédelmi okból a férfitől elvenni akár önvédelmi, akár szolgálati fegyvert és azt máshol elrejteni a jelenleg hatályos törvényi szabályzás szerint szabálysértés vagy bűncselekmény. Ilyenkor érdemesebb inkább a rendőr felettesénél vagy a fegyvertartásért felelős szabálysértési, illetve igazgatásrendészeti szervnél, például a helyi rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályán, lőfegyverrel való visszaélés miatt bejelentést tenni.)
|
| |
|
|
|
|
| LilyW |
2005.11.17. 08:39 [#50] |
| Kedves Szakértők! A _kontrollálási_, vagy _ellenőrzési_ kényszerről szeretnék kérdezni. Hogyan lehet, lehet-e kezelni egyáltalán? Személyesen vagyok érintett ebben, nyolc hónapja élek külön a férjemtől, és a házasságunk megromlásának ez volt a fő oka, az ő állandó kényszere, hogy mindig minden úgy történjen, ahogyan ő akarja. (pénzbeosztás, szabadidős programok, szex) A gyereknevelést teljesen rám hagyta, őket nem akarta ellenőrizgetni sosem. Más típusú agrasszió nem volt, de sok év alatt sem tudtam semmilyen módszerrel rávenni, hogy közösen döntsünk a minket érintő ügyekben. Utóbb már annyira elhatalmasodott rajta az én ellenőrzésem, h a személyes holmijaim között , telefonomban is turkált, sőt, leellenőrizgette kikkel találkozom. Amióta külön élünk, ugyanez folytatódik, csak agresszívebb formában (ha feljön a gyerekhez, mindig ezen kezd vitatkozni). Az is érdekelne, hogy ez a viselkedés fokozódhat-e, továbbfejlődhet-e, esetleg az idő múlásával enyhül? Vagy mit tehetek én? /azt hiszem, hozzátartozik a dologhoz, h fegyveres testületnél dolgozik, magasabb rangban, tehát neki az természetes, h parancsokat osztogat.. az már megint érdekes kérdés számomra, h valaki eleve ilyen és azért választja ezt a foglalkozást, vagy attól lesz ilyen, hogy megszokja azt, hogy neki engedelmeskednek:-)/ |
| |
|
|
| BigSister |
2005.11.16. 22:14 [#49] |
Kedves fórumozók
ez itt a Tűsarok hangja
kérünk benneteket, hogy legyetek szivesek a topiknak megfelelő tárgyról beszélgetni és, ha már nagyon nem bírjátok, nyissatok új témában fórumot,
a másik meg az, hogy nyomatékosan kértük, hogy a tanácsadóknak kérdéseket tegyetek fel és ne egymást csesztessétek
köszönettel
|
| |
| langland |
2005.11.16. 17:48 [#48] |
Elismerem, hogy a testi erőszakot túlnyomó többségében a férfiak követik el a nőkkel szemben. Viszont a verbális erőszakkal a nők is legalább ugyanolyan arányban élnek összességében.
Egy kapcsolatban szerintem az az erőszakosabb, akinek az akarata gyakrabban érvényesül (bár nem mindegy, milyen módon érvényesíti). Az a fél viszont a kevésbé erőszakos, amelyik gyakrabban mond le saját (nem erőszakos) szándékáról, céljáról. |
| |
| palkata |
2005.11.16. 16:09 [#47] |
| (Bocsánat, chemistet nem vettem észre, természetesen neki is szól a kérés, mint ahogyan mindenkinek. Az "emeséset játszást" nem tudom értelmezni.) |
| |
| loncka |
2005.11.16. 09:05 [#46] |
Tudjátok mit?
Pá mindenkinek! |
| |
| palkata |
2005.11.16. 02:33 [#43] |
| (loncka és őszirózsa, ezt a társtopicban beszélgessétek meg lécci. Kösz.) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
