 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
| 5
|
6
|
7
| »
|
|
| Grafolka |
2005.09.11. 11:38 [#25] |
Szerintem a téma egy marhaság. A lehajolni sem tudó öregasszony, akit az tart életben, hogy van egy antiszociális köcsög kutyája, aki az ő szeme fénye, és egyedül az élteti, hogy pupikának vacsikát főzzön, nos ő nem fog ezután sem lehajolni a kakiért. Eddig sem tette. Őket már nem fogod átnevelni erre. És a legtöbb kutyatartó közűlük kerül ki. A nettel rendelkező fiatalok azonban vagy kertben tartják a kutyáikat jó körülmények között, és példát muatanak, vagy ha tojnak a kutyára, akkor nem is jönnek ilyen helyre beszélgetni.
Én megtanítottam a kutyámat a susnyásba szarni, és általában nem megyek be derékig a rekettyésbe egy 3 cm-es kakirúdért, mert ott úgysem lép bele senki. Tehát én nem mindig szedem fel a kakát. Amikor a gyerekem újszülött és ici-pici volt, és együtt sétáltattuk a kutyát, akkor sem szedtem fel a kakit, mert a kakiszedés után bármikor hozzá kellhet nyúlni a picihez, nos azt azért annyira nem akartam. De mióta már nagyobb, azóta ez sem gond. Én nem hiszem, hogy túl sok a kutya. Azt gondolom, túl sok az az ember aki korlátolt agyú, és nem megfelelően bánik a kutyájával. És a jéghegy csúcsa sazros ebben a témában. A szar a legutolsó kérdés itt. Az alap: illatos út - miért kerül oda ennyi kutya? Miért utálták ki az ivartalanító buszt MO-ról, miért támadta meg az állatorvosi kamara az EU más országaiban működő kezdeményezést? Miért nincs normális kommunikációra pénz, csak a kutyaszar témában??? |
| |
|
|
| emese |
2005.09.10. 19:38 [#24] |
Magyarok nagyon sokat koszonhetnek a kutyaknak. Mielott a foldmuvelesre alltunk at, mi is nomadok voltunk, sok marha es juh, sok minden amire vigyazni kellett. A mi bolcsessegunk megtanitott minket a kutyakkal egyutt dolgozni. Mi tiszteletuk a Pulit. A Puli neve meg megvan Tibetben, azt jelenti hogy "vezer' vagy "kincs".
A het magyar kutya fajta kialakult, de a Puli (nekem van ketto)meg a Komondor voltak az elsok. Amikor Marco Polo felent jott, talakozott az elso magyarral/hunnal az egy Komondor volt. Marco Polo le is irta tuzetesen milyen hosszu feher volt a haja. Utanna megjegyezte: Minden fontos munkat a kutyak vegzik itt el. A Hunok csak heveresznek a satrukban.
Mult evben (istenem mar egy eve hogy haza is jottem) lattam nagyon sok szep kutyat gazdi nelkul koborolni. Volt bennuk egy rezignalt meltosag, de halara voltak itelve. Es a magyarok mind Uszkarokkal meg Poodlikkal szorakoztak, igazi magyar kutya sehol se volt.
A kozosseg meg olyan durva, alladoan lehetett hallani kutya veresrol . ha megnezzuk a magyar szo kincsunket: kutyafajat, beteg mint egy kutya,kutya kotelesseg, ugy basz velem mint egy kutyaval, rengeteg van ebbol. emlekek hogy milyen halatlan nep vagyunk. |
| |
|
|
| polaris |
2005.09.10. 14:59 [#23] |
| Budapesten egyszerüen túl sok a kutya, akár csak Párizsban... a helyzet ott is hasonló... |
| |
| polaris |
2005.09.10. 14:58 [#22] |
| egy itteni pl. az egyén - közösség témára: körbe vagyunk véve erdövel, fenyö rengeteg, mégsem jut eszébe senkinek, hogy kiballagjon 200m-re s kivágjon egy hercig kis karácsonyfát, de még gallyat is a piacon vesz... |
| |
| zam |
2005.09.10. 14:58 [#21] |
Az a helyzet, hogy nekem semmi bajom ezzel a kampánnyal, csak felbukkantak itt olyan vélemények a városi kutyatartással kapcsolatban, amelyekre nem tudtam nem reagálni ("El a kutyákkal az erdőktől. El a kutyákkal a városból. El a kutyákkal az emberektől", a többit most nincs kedvem kigyűjteni). Természetesen fontosnak tartom (ezt tartom a legfontoabbnak ebben a témában), hogy mindenki felelősen tartson állatot, és olyat válasszon, amelyik illik a környezetébe.
A kecskés felvetésre csak annyit tudok írni, hogy a párhuzam nem megfelelő, a helyes párhuzam: "ne tarts kecskét udvaron, tarts kecskét sziklás hegyeken". |
| |
|
|
| polaris |
2005.09.10. 14:56 [#20] |
kíbickedve erröl az jut eszembe, hogy mindez és sok más szemlélet kérdése.
Ha el akarjuk hagyni ezt a nem törödöm, egoista viselkedést, ami ma Mo.on annyira jellemzö s annyira szenved töle mindenki, az emberek agyában kellene történnie valaminek...
azonban bennünket az egyéni sikerre szocializálnak ma is, s az egyenként sikerorientált emberek nem valószínü, hogy sikeres társadalmat is alkotnak,ill. a társadalom lehetne sikeresebb, jobb akármi, ha ki-ki adna valamit a saját kis 'mézeskalácsházából' a köznek is, hogy mindenkinek jusson egy kicsi(vel több) mézeskalács...
szóval kutyaszarra fordítva: a kutyás tartson nyugodtan kutyát, de ezel ne ártson közösségnek.Ez olyan, mint a cigizés nyilvános helyen... |
| | Előzmény: [#19 | palkata | 2005.09.10. 14:07] |
|
|
| palkata |
2005.09.10. 14:07 [#19] |
Nem a kutyákkal van bajom. Vannak kutyák, akiket szeretek, olyanok is, akiket kedvelek, meg akikkel nincs viszonyom, akiket szánok, akiket utálok. Képes vagyok különbséget tenni kutya és kutya között (nem fajta, hanem személyiség alapján), alapból állatszerető vagyok, magam is gondozok a saját lakásomban néhányat, egyetértek a kedvező élettani hatásokkal, szeretem őket megfigyelni, stb.
A kutyaszart fontos problémának tartom önmagában is, és jelzésként is: a kultúrálatlanság jele, a környezettel szembeni nemtörődömség jele, a bunkóság jele, stb.
Fontosnak tartom a hajléktalanságot, a bűnözést meg a többit, de most nem erről van szó. Senki nem is méri össze ezeket. De! az egyik probléma megoldatlansága nem ment föl a másik megoldása alól. Pampoghatunk azon, hogy miért nem biciklizést propagáló reklámkampány készült például (érdekes is lenne), de nem az készült.
Mindenre van válasz és ellenválasz, példa és ellenpélda. Te (általános alany, ne vegye magára senki) azt mondod a kutya olyan mint a gyerek. Rendben, de a gyerkedet is lehordod az utcára szarni? Te azt mondod minek fizess ebadót, hiszen kertesházban élsz, én azt mondom akkor is keletkezik veszélyes hulladék, amit kezelni kell. Te azt mondod csikk és szemét is hever az utcán, én azt, hogy valóban azt is el kell onnan takarítani, még jobb, ha oda se kerül, de ez nincs szoros összefüggésben a szarral. Te azt mondod normális dolog lakásban kutyát tartani, én azt, hogy akkor tarts kecskét, az is háziasított és nem ugat. Ezt sokáig lehetne még játszani :)
Amióta van magyar nyelvű internet és a kutyaszar felbukkant mint probléma, mindig minden fórumon iszonyatos indulatok csapnak össze. Érdekes viszont, hogy az ott vitatkozó kutyások _mindegyike_használ zacsit. Még soha senkitől nem olvastam, hogy márpedig ő otthagyja a szart. Ezt előrelépésnek is lehet tekinteni akár :) Most már senki nem tagadja, hogy ez igenis gond. Én bizakodó vagyok. Talán hosszú vagy középtávon található mindenkit kielégítő megoldás. |
| |
|
|
| Mikianyukája |
2005.09.10. 13:53 [#18] |
szia, sajnálom, hogy balesetben halt meg a tacsid, gondolom fiú volt, ugye?
Nem akarom értelmezni amit zam írt, majd ő megteszi, ha akarja, de nekem első gyors olvasásra úgy tűnik, hogy nem azt mondja, hogy nem kell felelősen tartani a kutyát, mert nyilván kell. És le azokkal akik nem így tartják! Hanem azt értem én abból, amit zam írt, hogy mítosz a utyának a kertben a helye c. kijelentés, ami korábban beíródott még a reklám, média, stb topikban folyó vita hevében.
Teljesen igazad van hasibka, a kuvasz pl kimondottan nagy területet jár be szívesen, bár biztos ebben is van kivétel, és a felelős, normális tenyésztő vagy állatmenhely manager és a gazda tudja, hogy mi van a kutyájával.
Én is szívesen játszanék diktátort, és megmondanám, hogy ki alkalmas gazdának, és ki nem. Pont annyira él bennem ez a vágy, mint az, hogy megmondjam, ki alkalmas szülőnek, és ki nem. De ez egy másik történet.
Pont tegnap találtam gazdát egy befogadott kölyökkutyának (hála a magasságos szerencsének), és nyilván megnéztük, hogy kinek és hova adjuk, mielőtt otthagytuk.
Hollandiában, ahol először volt kutyám random ellenőrzéseket tartott a tenyésztő, hogy leellenőrizze, milyen körülmények között van a kutya. |
| |
|
|
| hasibka |
2005.09.10. 08:02 [#17] |
Na ezt nem értem, hogy mért lenne baj, hogy ha kultúráltabban élünk mint eddig, és nem taposok bele szüntelen a kutya kakiba a Szabó Ervin Könyvtárhoz igyekezve.
Nekem tacsi kutyám volt, aki már 9 éve halott, azért halott és nem megdöglött, mert közel állt hozzám, mintha a testvérem lett volna. Tudtta a gondolatomat, a mi még az ikreknél sem piskóta, eszeveszettűl inteligens volt, csak egy baj volt vele: az ösztönök erőssen pumpálták.
A végén az állandó csavargástól- elütötte egy autó az erdősáv melett, amit két napra rá fedezhettem fel, mikor elindultam a felkeresésére.
Ott találtam kifordult szemmel, aztán levittem az erdőbe és eltemette a szabadságba.
Szóval nem vagyok kutyagyűlölő, de már engem is támadott már meg kutya, kit nem?
Aztért vagyok felháborodva, ha a kutya hülye gazdálya olyan felelőtlen, hogy a 100 kilós kuvaszát a kerteházban tartja a belvárosban és nem törődik vele, nem futtatja meg, aztán az naná, hogy örjöng és alig várja, hogy kitörjön.
És akkor szokott előforulni, hogy nekem futni kell, vagy átadom magam az isteneknek... |
| |
|
|
| zam |
2005.09.10. 03:30 [#16] |
Itt fontosnak tartanám közölni, hogy legjobb tudásom szerint a kutya egy háziasított állat, ezért természetes élettere (fajtától függően) a kert, a mező a nyáj körül, vagy pedig -hallatlan!- a lakás, de mindenesetre a gazda közeli környezete, nem pedig a dzsungel, baszki. És aki azt mondja, hogy lakásban kutyát tartani en bloc ostobaság és állatkínzás, az képzeljen el egy másfélkilós yorkshire terriert a családi ház udvarán, egy februári éjszakán. Nagyon zavar, amikor állatvédelemnek álcázott hülye közhelyekkel ("állatkínzás állatot tartani lakásban (...még akkor is, ha az állat és a gazdája szereti egymást és az otthonát, mert az nem TERMÉSZETES, bezzeg az ól meg a lánc!)") Ezt már akkor sem hittem el, amikor ötévesen a szüleimtől hallottam (nem akartak nekem kutyát venni, hiszen beléjük nevelték az állatoktól való undort és félelmet, amit nekem is megpróbáltak közvetíteni), mert kinéztem a fejemből, és láttam, hogy nincsen boldogabb kutya, mint amelyik a szeretett gazdi ágyában lustálkodik, vagy büszkén ugrándozik mellette a parkban.
Az állattartás bizonyítottan csökkenti többek között a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, az állatok puszta megfigyelése is mérsékli a szorongást, a kutyatartás peig kifejezetten hozzájárul a gazdi társas kapcsolatainak fejlődéséhez. (Persze nem az olyan kutyatartás, amikor kikötöm a rotit a telekre vasárnap, és szombaton viszek neki egy vödör tápot.) Miért kellene megfosztani az embereket ettől? Mi van a mérleg másik oldalán? A büdös? Vagy az ugatás? Egy elenyésző kisebbség (amúgy remekül gyógyítható) fóbiája? Csökkentik-e ezek valakinek az életesélyeit?
(Azt azért senki ne mondja már, hogy a városi kutyatartás, szarral vagy anélkül összemérhető súlyosságú probléma a bűnözéssel, hajléktalansággal, gyilkos szmoggal, vagy a város minden négyzetmilliméterét elfoglaló reklámóceánnal. Nekem ezek keserítik meg az életemet a kurva városainkban, és még csak nem is kell hozzájuk másik faj, bár nem vitatom, hogy például az autósok erősebb ellenfélnek bizonyulnának, mint a kutyák.)
Elnézést, amiért ilyen hosszú voltam, de élt velem (egy másfélszobás lakásban, négy emberrel együtt, ómájgád) egy kutya, aki azt hiszem, több szeretetet és jókedvet adott nekem és a családomnak, mint a rokonaink és szomszédaink együttvéve. Azt hiszem, aki nem szeretett és temetett még kutyát, az nem igazán tud hitelesen nyilatkozni arról, kell-e, szabad-e kutyát tartani, mert itt nem szarról és ugatásról és környezeti nevelésről van szó, hanem emberek (és állatok) legmélyebb érzelmeiről. És ebben az értelemben is helyénvaló Reklámszatyor gyerek-hasonlata. |
| |
|
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
| 5
|
6
|
7
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
