 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| torokmonika |
2005.08.31. 12:41 [#31] |
akkor világosítsatok fel: hogyan bélyegzik meg a szingliket? hol éri hátrány őket a szingliségért? jogilag? álláskereséskor? munkahelyen? társaságban? szórakozóhelyen? hol? biztos igazatok van, de akkor végleg lemaradtam valami fontos információról.
mert azt nem érzem óriási szégyenbélyegnek, ha a nők nem szingli része be-beszólogat a szingliknek.
egyébként még azt se tapasztaltam, hogy a pasikra ne néznének ferde szemmel, ha magányosak. nem, nem huszonévesekről vagy harmincegykét évesekről beszélek - az élet hosszabb. azért ha egy ötvenes pasinak sose volt tartós emberi kapcsolata, amelyben jól érezte magát, hát arról azért nektek is eszetekbe jut egy-két dolog.
|
| |
|
|
| hallohallo |
2005.08.31. 12:33 [#30] |
loncka nagyijához hasonlóan az én nagyim is világéletében mindent megszerzett magának, ki kell mondjam, borzasztó önző volt mindig, az is maradt. szerintem a szingli életforma lett volna a neki való, de ugye a társadalmi nyomás miatt lett férj, gyerek - ezt most a család bánja (mondjuk én se lennék, de ez mindegy, mindenesetre nem véletlen, hogy anyám pszichés beteg, ebben nem kis része volt a nagyszüleimnek). jobb lett volna, ha a nagyimnak is meg lett volna a választás lehetősége.
amúgy van itt egy félreértés: a szingli egyrészt nem csak nőkre vonatkozik, szingli a férfi is!
másrészt a szingli sehol sem szitokszó. |
| | Előzmény: [#21 | "mégmindignő" | 2005.08.31. 10:50] |
|
|
| loncka |
2005.08.31. 12:26 [#29] |
"Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát." John Updike
|
| |
|
|
| Laura |
2005.08.31. 12:24 [#28] |
Lányok, asszonyok, én tartom az álláspontom.
Nem látom értelmét az önként- illetve kényszersz. megnevezésnek, mert a lényeg, hogy a társadalom az akármennyi ideje férfipár nélkül levő nőt megbélyegzi. Az egész fogalom azért alakult ki, mert ujjal kell mutogatni az olyan nőre, aki még nem kelt el, még nem alapított családot, vagy nincs vőlegényjelöltje, pedig abban a korban van.
Férfiaknál nem beszélnek válságról, hogy vannak agglegények.
A nők csak mostanában engedhetik meg maguknak, hogy kényszerből (anyagi, társadalmi, stb.) nem mennek bele a számukra nem megfelelő kapcsolatokba. Eddig ugye férjhez kellett menni, hogy ne a szülők tartsák el a nőt, hanem a férj. Saját vagyona akkor lett a nőnek, ha a férj meghalt.
Most már akár maagában is megélhet egy nő, amíg nem talál megfelelő társat. Most már a nőket is érdekelheti annyira egy szakma, hogy nem ugranak bele házasságba, gyerekvállalásba, amíg marha nagy kedvet nem éreznek erre. Ez egyeseknem k. fura.
Az önkéntszingli pedig az a fajta önálló nő, akit avval csesztet a társadalom, hogy túl önálló, jó neki egyedül. Férfiben ez oké. Aki pedig kényszerszingli, arra manapság ugyanúgy mondják, hogy ő szingli, mintegy sarkallva arra, hogy villámgyorsan akárkivel álljon össze, nehogymár rásüssék a szingli nők bélyegét.
Szerintem tehát a szingliség bélyegének ránkütésekor rohadtul nem foglalkozik senki avval, akarunk-e társat, vágyunk-e családra. Csak az a kérdés, 25 feletti, egyedülálló, magát eltartó és boldoguló nőről van-e szó, akinek egész helyes kis munkája van és még érdekli is. Ha igen, akkor randa szingli, mondhat és érezhet ő akármit.
Alapvetően a gond avval van, hogy az akármilyen okból egyedül levő nőket nem akarja megérteni a társadalom, a férfiakat pedig már jó ideje megérti és békén hagyja.
Vajon az a megbúvó esszencialista gondolat az alapja ennek, hogy a nő egyedül, meg gyerek nélkül félember, a férfi viszont úgy is autonóm? |
| |
|
|
| loncka |
2005.08.31. 12:23 [#27] |
| Ebben a témában nem kell a szingliségig menni. Vegyünk két családos embert (egy férfit és egy nőt), akik máshol, más férjénél és feleségénél keresik bármilyen jellegű boldogulásukat. Pl. egy jó könyv a témában: Gyere hozzám feleségül |
| |
|
|
| torokmonika |
2005.08.31. 12:04 [#26] |
| van itt azért még egy kimondatlan baj a bármilyenszingli léttel: mivel életvitelszerűen hiányzik belőle a másokért napi felelősséget vállalás, nos hát... hogy is mondjam szépen... szóval a bármilyenszingli csajok nyilván létező lelkiismerete meg sem moccan, midőn szemrebbenés nélkül, a jogaira és igényeire hivatkozva, problémázgatás nélkül létesítenek kapcsolatot akár családos emberekkel is. na, most majd kapok a fejemre, hogy azé kell ahhoz a másik fél is... persze. csak egy átlagos félrekúrás és a bármilyenszinglivel való félrekúrás között az a különbség, hogy utóbbi bármikor elmondja neked, hogy konzervativ, kisajátító és csökött vagy. holott te csak nem érted, hogyan működik ez, hogy saját magán kívül egyáltalán nem vesz figyelembe senkit. |
| |
|
|
| loncka |
2005.08.31. 11:39 [#25] |
Jóboszorka, itt valami tévedés van. Az öntudatosság vagy önzés vagy bárhogy is nevezed, az életkortól független. Az én nagyim világ életében olyan volt amilyen most, és soha semmit sem akart pótolni valamivel, mert mindent megszerzett, amire csak vágyott. Kemény munkával és eltökéltséggel, bár ebbe csusszant egy jó adag önzés is, ez igaz. A természete nem tette lehetővé, hogy simogató tutujgató güngyüli-büngyüli anya vagy nagyi legyen belőle, és a természete tette lehetővé, hogy úgy "valósítsa meg önmagát", amiről a mai nők többsége csak álmodik. Ki mire képes, ki mit preferál: gazdag szellemi vagy érzelmi élet például. Számomra a választás lehetősége a lényeg, mind a feminizmusban, mind a szingliségben. A családtagok max. a következményektől szenvednek.
A szívtelen karrierista nőkről alkotott véleményedet túlzónak találom. A karrierista nőnek is van szíve, nyugodj meg, különben már nem élne. Gyermeket a többségük (ismeretségeim alapján) szeretne, de inkább a 40-hez közel, mint a 30-hoz. Érdekes alakuláson tudnak átmenni a karrier-orientált nők 35-40 éves köruk körül, többször láttam rádöbbent arcokat: már nem is olyan fontos az a karrier. És nagyon klassz anyákká avanzsálnak. |
| | Előzmény: [#21 | "mégmindignő" | 2005.08.31. 10:50] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.08.31. 11:12 [#24] |
| Az én példám nem az önkéntes mögéállásról szólt, (azt egyébként tisztelem) a pasi szenved emiatt és persze kicsit szüksége van a saját céljai megvalósítására is, de ettől függetlenül a pincsi ő...és az nő ezt érezteti is vele sokszor elég csúnyán megalázza, persze az ő dolguk, együtt vannak, mégis külön, nekem az ilyen élet semmilyen áron nem kéne... |
| |
|
|
| Reklámszatyor |
2005.08.31. 11:08 [#23] |
Jóboszorkány:
Ez azért nagyon sarkos ítélkezés. Miért szívtelen karrierista? Karriert csinálni, élvezni a flow-t, gyerek és férj nélkül élni is nagyon jó (meg azzal is nyilván). Viszonylagos jólétben élni meg aztán pláne nagyon jó. A szingli (direktszingli) nôt sokszor megveti, irigyli, utálja, lenézi a nemszingli nô, a direktszingli meg, ha nem szemét, nem szól be. Sztem a direktszingli alapvetôen idegesítô jelenség, különösen a családos nôk számára: sose beteg a gyereke, hónap végén is bulizik, utazik, akárhány könyvet elolvashat, mert nem kell fôzni, vasalni, nem sírnak a gyerekek, nem kell rettegni a bankkölcsön vagy az munkahely miatt, a felrakódott hájrétegeket sporttal vagy drága diétákkal vagy plasztikai sebésszel lehet eltüntetni. a magányos esték et meg nem látja más.
"A másik viszont a tudatos szingli, nevezném én egyszeru˝en és simán szívtelen karieristának is, kizárólag a pénz, a siker, a karrier érdekli, gyerek nem kell (munkából kiesés, szépség, alak, stb. miatt) a párkapcsolat tényleg csak bizonyos dolgok miatt kell, szeksz, valamint egy jó pasi pusztán státuszszimbólum, mint "egy drága luxuskutya" a megjelenéshez, a reprezentációhoz kell, az együttélés kényelmetlenségét, a konfliktusokat már nem vállalja. Sorolhatnám még az ismérveket. " |
| |
|
|
| polaris |
2005.08.31. 11:05 [#22] |
| a példádra nekem is van példám: az a nö, aki Barroso elsö helyetese egy svéd csajszi, Margot Wallström. Amikor a svédek eu tagok lettek, ö volt az egyik szoci képviselö s környezetvédelemmel fogl. (Mo.on is járt a ciánbalhé idején) szóval: az ö karrierje Br.ben úgy tudott felfutni (és addig is, itthon) hogy a férje mögé állt. ebben semmi kivetnivalót nem talál sok sv. ffi. A pasi bútorasztalosként dolgozott (és most Br.ben is) könnyebben tudta tartani a frontot otthon, 2 gyerekkel.. ök nem csináltak presztizskérdést abból ki cseréli a pelenkát. Mindenki jól járt. (melesleg Margot is bevitte a sv. parlamentbe a gyerköcöket, ha éppen úgy alakult) |
| | Előzmény: [#18 | "mégmindignő" | 2005.08.31. 10:46] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
