 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| Epona |
2008.08.27. 18:56 [#340] |
Én azt gondolom, hogy nem szükségszerű.
Viszont, hogy megtörténik az elég gyakori és sztem abban keresendő, hogy az évek óta együttélő vagy együttlévő párok belekényelmesednek (beleszoknak) a szerepükbe és elmúlik a motiváció. Úgy gondolják, hogy már teljesen ismerik egymást és nincs miről beszélniük, nincs új a nap alatt. Ebben pedig óriásit tévednek.
Van egy jó mondás: Ha nem érzel és nem változol, akkor meghaltál.
Az emberek változnak folyamatosan,(ugyanúgy, ahogy minden más az egész világon) kapcsolaton belül vagy kívül, tök mindegy. Ergó, az egyik ember soha nem ismeri a másikat teljesen. Hiszen mire eljutna oda, hogy igen, addigra már változtak mind a ketten. Sokan egyszerűen csak lusták újra és újra meglátni Önamgukban és a Másikban a Kihívást.
Persze ezért nem az egyik vagy a másik fél a felelős. MINDKETTő. Nem győzőm hansúlyozni, hogy a szerelmet is két ember csinálja, a hibákat is az a kettő követi el.
Itt is, elsősorban, a legfontosabb: ÖNISMERET! |
| | Előzmény: [#332 | subculturalgirl | 2008.08.27. 16:37] |
|
|
| virgo |
2008.08.27. 18:49 [#339] |
"Hát, ehhez a szemlélethez én túl romantikus, idealista, stb. vagyok"
igen
Szerintem ott a hiba a gondolatmenetedben, hogy mindenáron ugyanazt szeretnéd végig, ami a kapcsolat elején van. Tudomásul kellene venni, hogy a viszonyunk a másik emberhez folyamatosan változik. Nem hinném hogy ez baj, inkább az a baj, hogy nem tudjuk ennek a ténynek a pozitív oldalát látni és kiaknázni.
Robin: Az illúziók nem károsak önmagukban, bizonyos értelemben szükségesek is, lépcsőfokokat jelentenek. Az káros, ha valaki görcsösen ragaszkodik az illúzióihoz. |
| | Előzmény: [#335 | subculturalgirl | 2008.08.27. 17:47] |
|
|
| robin |
2008.08.27. 18:25 [#338] |
hát nekem meg az a furcsa és érthetelen, amikor az emberek illúziókat kergetnek. az, hogy valaki racionális, nem azt jelenti, hogy érzelmek nélküli. csak mondjuk nem görcsöl.
az illúziók meg károsak.
nem azt mondom, hogy BIZTOS, hogy X és Y nem lesz együtt örökké. csak hogy ennek jó esélye van. |
| | Előzmény: [#335 | subculturalgirl | 2008.08.27. 17:47] |
| subculturalgirl |
2008.08.27. 17:54 [#337] |
| Sokan hisznek a "tabula rasa" mítoszban. Hogy valaki mással majd könnyebb lesz - akkor is, ha erre semmi alapjuk nincs, mert az a "valaki más" nem konkretizálódik. Vagy mert nem keresik azt, hogy ők miben hibáztak, a másik hibái mellett. |
| |
| subculturalgirl |
2008.08.27. 17:50 [#336] |
| Meg azért az sem jó, ami a Szex és New Yorkban megy, hogy minden szarért azonnal és végérvényesen szakítanak. |
| |
| subculturalgirl |
2008.08.27. 17:47 [#335] |
Hát, ehhez a szemlélethez én túl romantikus, idealista, stb. vagyok. Számomra kiábrándítók azok a párok, akik olyan szinten társalognak, hogy természetesnek veszik, hogy nem lesznek együtt örökké. Még ha tudjuk is, hogy valszeg nem azért tegyünk már úgy!
Bár a "törjön százegyszer százszor tört varázs" elkerülésével is egyetértek...
Nehéz idealistának lenni... |
| | Előzmény: [#334 | robin | 2008.08.27. 17:15] |
|
|
| robin |
2008.08.27. 17:15 [#334] |
őszintén szólva ezzel a témával kapcsolatban hosszú idő óta dilemmában vagyok. Azt gondolom hogy a langyosvíz általában, a legjobb szándék ellenére is elkerülhetetlen.
Kivéve,ha megtalálod azt az embert, akivel tényleg a legeslegeslegjobb barátok, szeretők, lelkitársak vagytok. Na most ennek azért kicsi az esélye.
VISZONT!
...nézzük más oldalról. Miért ragaszkodnánk hozzá, hogy egész életünkben egy ember mellett legyünk? Úgy olvastam, hogy észak és nyugat európában egyre inkább hódít az a nézet, hogy felesleges ezért görcsölni. Egy házasság tart amíg tart, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy kultúráltan tudja az ember intézni. Esetleg ha vége lesz egyszer, akkor azt is.
Nem hinném hogy a mennyiség (meddig tart) fontosabb a mennyiségnél (addig is milyen). Nem arra kéne koncentrálni, azon görcsölni, hogy örökké tartson. Hanem azon, hogy ameddig tart, az jó legyen. Az ember akkor tudjon kivonulni a színről, hogy szép legyen az _abgang_ ... :)
Szóval szerintem ez egy sokkal racionálisabb hozzáállás lenne, mint azon izgulni, hogy meddig tart, és miért lesz egyszer vége.
Persze nem azt mondom, hogy nem kell tenni azért, hogy a kapcsolat jó maradjon /legyen. |
| | Előzmény: [#332 | subculturalgirl | 2008.08.27. 16:37] |
|
|
| hallohallo |
2008.08.27. 16:44 [#333] |
ööö, mint elég hosszú kapcsolatban élő, meg a körülöttem lévők is ugyanígy, szerintem _az_ a tűz az nem marad meg (ld jóbarátok releváns epizódját, amikor monica és chandler próbálják lehagyni szexben a friss páros phoebe-t és nemtomhogyhívjákrendőrpasiját). viszont ha működik egy kapcsolat, akkor van másfajta tűz, és másfajta érdeklődés, és összetartás, és akkor már ami az elején olyan jó érzés volt - "mintha ezer éve ismernélek" - kezd még inkább olyan lenni, és ha a kapcsolat igazán kapcsolat, nemcsak egymás mellett levés, akkor a két ember egymást is alakítja.
igen, tenni kell érte, de mondjuk messze nem annyit, mintha már az elején (mondjuk néhány hónap után) kiderül, hogy itt csak tűz van, a többi meg langyos.
szóval én nem mondanám, hogy "a pasik ilyenek", más kérdés, hogy ki hajlandó esetleg tenni valamit (és igen, kit mire szocializáltak, a női magazinok kötelező tippjei a kapcsolat forrón tartására vs a férfi magazinok kötelező csakpasiknak csöcseivel), vagy kinek könnyebb egy langyos kapcsolatban, a pasinak, aki azért megkapja a sörét így is, vagy a nőnek, aki odaviszi a sört és semmit nem kap. |
| | Előzmény: [#331 | subculturalgirl | 2008.08.27. 16:34] |
|
|
| subculturalgirl |
2008.08.27. 16:37 [#332] |
Mit gondoltok erről?
Szükségszerűen langyosvízzé válik-e a kapcsolat x idő után? Mi ennek az oka?
Illetve továbbra is fennáll Robin kérdése: Mit látnak a pasik a partnerükben, mit jelent számukra, miért akarnak barátnőt/feleséget?
Valamint aktuális még a beszólogató építőmunkásbagázs problémája, ahhoz is várjuk a véleményeket. (mint Katica kimuatta, ez SEM osztályalapú probléma, banki szakemberek csoportja is viselkedhet éppen így) |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.08.27. 16:34 [#331] |
Az informális kutatás egy férfialanya komolyan így fogalmazott a jelenség kapcsán. (Kocsmai beszélgetés során) Aztán nézett rám: "dehát ez természetes, ez mindig így van, nem?" Aztán arról beszéltünk, h x év után miért hűl ki a kapcsolat, és olyan természetesen mondták egyesek (pasik), hogy persze, akkor már nem olyna érdekes, mint az elején, nem akkora a tűz. Igenis miért nem lehet akkora? Ez a hozzűálás bassza el a szép szenvedélyesnek induló kapcsolatokat, nem? Ha nem akarjuk, hoyg ez legyen, akkor nem lesz ez! Persze tenni kell érte, de asszem érdemes. Akar a fene egy posvadt langyosvízben fuldokolni.
|
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
