 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Agi53 |
2008.11.06. 19:28 [#348] |
| nem, nem egészen erről van szó, mint alább írtam ez a munhahelyem jellegéből adódik, ahol mindig nagyon észnél kell lenni, nagy koncentrálást igényel, de a bajaim nem ebből fakadnak, viszont nagyon-nagyon fárasztó, és az egész együtt még jobban kilúgoz. Egyébként egyetértek veled. |
| | Előzmény: [#339 | subculturalgirl | 2008.11.06. 12:45] |
| Agi53 |
2008.11.06. 19:22 [#347] |
| Ez a munkahelyem jellegéből adódik, majd elmondom. S akkor már volt beutalóm, időpontom stb. , a dolog csak úgy függ össze, hogy hamarabb elsírom magam, ill. nem tudtam uralkodni a könnyeimen. |
| | Előzmény: [#336 | selkt-sa | 2008.11.06. 12:17] |
| emese |
2008.11.06. 19:06 [#346] |
Gyerekek nagyon sajnalom hogy szomoruak vagytok. Deprimaltak. De legalabb van orvosi felugyelet es vannak jo tanacsadok. Mindketten hallohallo es selk-sa olyan okos nok vagytok, nagy tiszteletem van irantatok. M.O on mindig nehez volt nonek lenni, de most ugy latszik felebredve meg nehezebb lett.
Kuldok nektek Hygia alldast. Ezt ugy kell erteni, hogy mindig amikor beveszel egy pirulat, meg vitamin is (biztosan szedtek B 12 vitaminokat is)mond folotte
Thank you Goddess for your protection, legyen ez az orvossag az en javamra. Alldas ream. |
| |
|
|
|
|
| hallohallo |
2008.11.06. 17:51 [#344] |
nekem hasonló tüneteim voltak (elég extrémen szociális szoktam lenni, ehhez képest hónapokig nem _bírtam_ beszélni emberekkel, nem csináltam semmit, csak vártam az estét, hogy végre vége legyen a napnak. és rengeteget sírtam. mindenen. kismackókon is a tévében.), úgyhogy elsőre depresszióra tippelt a doki, mondjuk abszolút elsőre növényi alapú nyugtatóra gondolt, de aztán szépen előkerült a családi kórtörténet, és akkor átgondolta inkább.
amúgy sztk-s, ingyér, egy nagyon kedves és okos nő, és nem ötperceket foglalkozik, hanem mindenkivel akár órákat. vagyis ha mennem kellett, akkor tuti ráment az egész délelőttöm/délutánom, mert mindenkivel nagyon sokat foglalkozott, és a sorrend pedig aszerint volt, hogy ki milyen állapotban van. a védőnők is tüneményesek voltak (nem tudok rájuk jobb szót, tényleg azok).
ráadásul a pszichiáter összedolgozik a pár szobával arrébb rendelő pszichológussal.
szóval először kaptam zoloftot, ami antidepresszáns, elég kis adagban, amitől picit jobban lettem, de csak picit, és amúgy sem a teljesen tipikus depressziós tüneteket hoztam. akkor küldött át pszichológushoz, aki szintén nagyon okos, szimpatikus, kedves nő volt, mindenféle vizsgálatra. (úgy küldött át, hogy előtte megbeszélte velem, hogy mennem kéne, én beleegyeztem, és egyszer csak, pár nap múlva felhívtak, hogy megüresedett egy időpont.) ott két teljes óra az enyém volt a dokinővel, rorschach-teszt, szondi-teszt, másféle tesztek, beszélgetés, minden. szünetekkel, ahogy nekem jó volt.
ezeket két-három nap alatt kiértékelték, közösen, amiből kiderült, hogy szorongásom van, de teljesen atipikus megnyilvánulásokkal, úgyhogy kétszer átnézték a teszteket, hogy valóban az-e, nehogy tévedjenek. és még: ami nagyon, nagyon jó, és aminek borzasztóan örülök, hogy kiderült, hogy nincs semmiféle hajlamom komolyabb betegségre. sem depresszióra, sem paranoiára, sem skizofréniára, nem vagyok bipoláris, semmi. amivel óriási kő esett le a szívemről. azért jó tudni ezeket.
és akkor kaptam meg a szorongásoldómat, ami tényleg villámgyorsan kihúzott a szarból.
és pár hónap után éreztem, hogy egyrészt jól vagyok, másrészt hogy szédülök, ha beszedem a gyógyszert, és akkor elkezdtem minimálisan kevesebbet szedni, és úgy jó volt. aztán lassan-lassan, ahogy jelzett a szervezetem, úgy csökkentettem. (mondjuk ezt tényleg meg kellett volna beszélnem a dokival, tudom :S)
egyszer, most, hogy bejött a szürkeség, rosszidő, meg rossz passzok voltak körülöttem, akkor éreztem, hogy emelnem kéne, és minimálisan emeltem, és jó lett.
most ott tartok, hogy naponta egy szemet szedek egyféle gyógyszerből, ha nem felejtem éppen el. de már vagyok annyira jól, hogy sokszor napokon keresztül elfelejtem.
és most épp itt figyel előttem két terapeuta telefonszáma is.
ja, még annyit elfelejtettem mondani, hogy voltam felülvizsgálaton is, a táppénz miatt, és az a dokinő is borzasztó jó volt szakmailag is, emberileg is. és ő is, meg a másik kettő is tanácsolták a terápiát.
szóval szerintem a gyógyszerek segítenek abban, hogy tovább tudj lépni a tényleges és végleges megoldás felé. de a pillanatnyi állapoton is tudnak segíteni.
(és tudom, hogy rohadt nagy szerencsém volt a dokikkal. viszont azt is tudom, hogy azért sok ilyen akad, sok ismerősöm, rokonom járta végig a kórházakat, rendelőket, és sok jót tapasztaltam az orvosok részéről. szóval nem egyedi eset.) |
| | Előzmény: [#343 | selkt-sa | 2008.11.06. 16:15] |
|
|
| selkt-sa |
2008.11.06. 16:15 [#343] |
de annyira jó hallani, hogy legalább te jobban lettél a bogyóktól. melyik dokihoz jártál, és mit szedtél?
én most kezdek megint azon gondolkozni, hogy lehet, hogy mégsem ártana, mert megint a béka segge alatt vagyok, ott bőgök, ahol nem látnak meg, az embereket kerülöm, mint a leprásokat, igyekszem senkivel nem beszélni, üldöz a paranoia, tiszta szociopata lettem. utálok mindenkit, állandóan bőgök, és szokás szerint azt tervezgetem, hogyan nyuffantom ki magam.
és ez hosszútávon tényleg káros lehet az egészségemre. és már kezdem unni az állandó fájdalmat. úgyhogy lehet, hogy mégiscsak ráfanyalodok valami cuccra, csak akkor olyan helyre szeretnék menni, ahonnan már kaptam referenciát. az előző két ideggyógyász két pszichopata volt, akiknél jártam. |
| | Előzmény: [#342 | hallohallo | 2008.11.06. 14:45] |
|
|
| hallohallo |
2008.11.06. 14:45 [#342] |
jaj, nagyon sajnálom.
a felületi kezelést abszolút megértem (és támogatom), nekem pl ahhoz kellett, hogy egyáltalán tudjam élni az életemet normálisan. ami egy nagyon rövid periódusra összezuhant (vagyis én zuhantam össze). terápia nekem is csak most következik, viszont úgy éreztem - és ez az én saját döntésem volt, és nagyon örültem, hogy senkit nem hagytam beleszólni, pedig nagyon sokan igyekeztek - hogy nincs sok-sok időm, hogy szenvedjek, élni akarom tovább az életemet, tehát beszedem a felírt gyógyszereket, amik tünetileg helyreráznak, és lett lelkierőm meg minden másom élni az életemet és terápiára menni. most így utólag tudom, hogy jó döntés volt, pláne mert a testem szólt, hogy most már kezdek jobban lenni, és sok a gyógyszer. és akkor csökkentettem az adagot. és mindig jelzett a szervezetem, amikor a csökkentett adag is sok volt. most már szinte nem is szedek, és egy év sem telt el a mélypontom óta.
hiszem, hogy az agyunk is csak egy szerv.
de azt is hiszem, hogy pszichoszomatikusan bármelyik szervünk megbetegedhet.
ha szívritmuszavarom lett volna - mint egy ismerősömnek -, akkor a kiegészítő (vagy elsődleges, honnan nézzük) terápia mellé szívgyógyszert kaptam volna. de mivel szorongásos lettem, így szorongásoldót kaptam.
tudom hogy elképesztő, főleg mert annyit hallottunk az agyunkról, mint csodálatos és ismeretlen szervről, meg a megfoghatatlan lélekről, de ez mind csak kémia és biológia. |
| | Előzmény: [#335 | Agi53 | 2008.11.06. 06:51] |
|
|
| hallohallo |
2008.11.06. 14:37 [#341] |
sajnálom, és elismerem, hogy minden szakmában, és az orvoslás minden területén vannak kontárok. ami tragédia.
akár az agyadat kezelik el, akár a méhedet.
de soha, soha nem tanácsolnám beteg embernek azt, hogy ne szedje a gyógyszerét. |
| | Előzmény: [#337 | subculturalgirl | 2008.11.06. 12:40] |
| subculturalgirl |
2008.11.06. 12:45 [#339] |
Ha megosztod velem is, engem is érdekelne, hogy ez hogy a francba történt.
Gyűlölöm ezt, - bár Veled lehet, hogy nem ez történt- hogy ha valaki kimutatja az érzéseit, azonnal ideggyengének, hisztisnek, akárminek minősítik. Mert egy ilyen reakció felkavarja az állóvizet, a "rendet", aminek csak a felszíne alatt illik fortyogniuk az indulatoknak, a megbántottságnak. |
| | Előzmény: [#335 | Agi53 | 2008.11.06. 06:51] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
