 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| "mégmindignő" |
2008.11.25. 11:55 [#378] |
"merjenek egyedül lenni" - ez érdekes, azaz nem is egyszerű dolog. Nem vagyunk egyformák. Mindenkit másféle életvitelre predesztinálnak a tulajdonságai, az egyénisége.
Van egy nagyon jó barátnőm úgy 25 éve, párhuzamosan futott a sorsunk, sok egyezőség volt benne, mindig alaposan kiveséztük, kire mi hogy hat és mire lehet szüksége. A barátnőm pl. a "merjen egyedül lenni" formulát tanulta meg és nagyon jól érzi magát benne. Egyedül van, (státuszát tekintve)de vannak barátai, szerelme, kitekint a világba, de mindig visszahúzódik a kuckójába egyedül lenni.
Én amíg egyedül voltam, folyamatosan zaklatott kereső voltam, kerestem valamit, ami hiányzik, kerestem önmagam, a világot, ami nekem megfelel, nyüzsögtem, kapkodtam, folyamatosan menekültem valami elől...aztán megtaláltam a páromat és megnyugodtam, révbe értem, mellőle tekintek ki a világba, élvezem a barátságaimat, stb és ahogy a barátnőm a bölcs egyedüllétbe én a párom mellé húzódom, nekem az a kuckó.(nem azért, mert önállótlan vagyok, mert nem tudok egyedül bármit megtenni, elintézni, elvégezni, csak azért, mert nekem ez a kuckó) Szoktunk erről beszélgetni és volt egy harmadik barátnőnk, aki jóval idősebb volt nálunk és Ő már 20 évvel ezelőtt megjósolta, "neked a magány méltóságára van szükséged, neked pedig a társ szoros melegére", így lett és mindketten elégedettek és boldogok vagyunk. |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.25. 11:53 [#377] |
| Nyugi, engem is marasztaltak már el 15 éves lányok illetve szarták le a véleményemet a viselkedésükkel kapcsolatban, hiába volt pl. szinte teljesen azonos az öltözékünk, hiába volt ugyanolyan betkós bakancsom, akkor is 27 éves vagyok és rámsütötték az elmarasztaló "FELNŐTT" billogot :( |
| | Előzmény: [#375 | "mégmindignő" | 2008.11.25. 11:27] |
| "mégmindignő" |
2008.11.25. 11:35 [#376] |
| Én nagyon sok megtorpanást, félresiklást és kisebbségi érzést köszönhetek az anyámnak, éppen ezért mindig próbáltam úgy nevelni a fiaimat, hogy minden tiltás, rosszallás és nevelés előtt belegondoltam abba, hogy a hasonló szituációk annó hogy estek az én lelkemnek és önérzetemnek, aztán az ilyen mérlegelés után cselekedtem vagy tanácsoltam, stb. Erre büszke vagyok és arra is, hogy különlegesen őszinte és tabuk nélküli kapcsolat van köztem és a fiaim között. |
| |
| "mégmindignő" |
2008.11.25. 11:27 [#375] |
| Igazad van, nem a szélsőségekre gondoltam, csak az alapdolgokra. Én sokszor próbálok fiatalabb nőt és egyáltalán nem öreges, prédikáló stílusban megóvni, de elutasítják, elvből, mert egy kissé idősebb mondja... |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.25. 11:14 [#374] |
Én, noha világ életemben két végén égettem, akkor sem hiszek feltétlenül ebben a tanulópénz-elméletben. (Bár szülők leoltására valóban meggyőző taktika. Végülis Anyukám is miket átélt mellettem, aztán csak lett belőlem valami...)De van, amit igenis meg kell, hogy spóroljunk a fiatal csajoknak.
Álljanak ki magukért egy kapcsolatban, vagy ha szakítani akarnak.
Merjenek egyedül lenni - ez értendő mind a barátok, mind a partnert tekintetében - akkor is, ha "pörgős" életre vágynak. A rossz "barátok" rosszabbak, mint a magány, és a partnerre is ugyanez fennáll.
Én ugyan a "jaj de kövér vagyok" című időpocsékolástól és öngyűlölettől megszabadultam a NAomi Wolf - KÖNYV hatására (figyelj, kételkedő Shark), amit sok huszonévesnek se ártana elolvasnia. |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.25. 11:08 [#373] |
Értem, Mégminidignő, de velem sokmindennek tényleg nem kellett volna megtörténnie, és ha áll mellettem egy olyan nő, mint amilyen én most vagyok, fele talán nem is történt volna meg. Nem a berúgásokat, betépéseket, botrányokat stb. bánom, hanem annál durvább dolgokat.
Meg sokáig ettem magam, hogy ha többet olvasok, tanulok, töbre viszem. De végülis később bepótoltam.
|
| | Előzmény: [#372 | "mégmindignő" | 2008.11.25. 10:59] |
|
|
| "mégmindignő" |
2008.11.25. 10:59 [#372] |
A fordított időutazás nem működik, vagyis a mit tanácsolnék 10 évvel korábbi énemnek. Hogy miért? Mindenkinek a saját tapasztalataiból kell épülnie és a saját kárán kell tanulnia. Ezt tudom a fiaimról és tudom magamról. Ha visszagondolok én is fittyet hánytam a szüleim tanácsaira, azokra, amiket már mai eszemmel kicsit másképp, de értek.
A nagyobb fiam érett bölcsességgel tanácsolta nekem, amikor aggódtam a kicsi viselt dolgai miatt, ", Anyu ne parázz annyira, vannak dolgok, amiknek meg kell történniük és hidd el csak így tanul belőle, de van annyi esze, hogy sosem fog igazán bajba kerülni, én is átestem hasonlókon, meg aztán ügyelek az öcsémre"
Szóval a 10 évvel ezelőtti éned még azokra a történésekre volt hivatott. Én pl. nagy lázadó voltam, de nem durván, de azért úgy szolidan megtettem, amit muszájnak éreztem és a mai napig úgy érzem, hogy az ifjúkori történések nélkül más ember lennék és az úgy volt jó. |
| | Előzmény: [#362 | subculturalgirl | 2008.11.24. 09:59] |
|
|
| "mégmindignő" |
2008.11.25. 10:44 [#371] |
Ez természetes én is hallgattam a fiaimmal mindenféle akkor éppen aktuális kőkemény zenét, sőt mondhatnám, hogy a saját kedvenceim
sem éppen a romantikus, rózsaszín dalok...
Két évvel ezelőtt pedig ki akartam menni a fiaimmal a Szigetre is, csak sajnos éppen akkor vendégeim érkeztek vidékről, azóta meg nem került rá sor.
Amikor a nagyobb fiam volt 18, 20 éves néha előfordult, hogy a haverjaival behívtak a szobájába sörözni, dumálni. Nálunk mindig sok fiatal volt és pontosan azért, mert nem reguláztam őket, szívesen jöttek. (igaz más korszak volt, de az én szüleim, bezzeg "halkítsátok le, legyen egy kis csend, szellőztessetek, stb." így aztán egy idő után maradt az, hoigy csak én jártam el) |
| | Előzmény: [#368 | subculturalgirl | 2008.11.24. 12:00] |
| SHARK |
2008.11.24. 16:27 [#370] |
| sub, nem könyvet kell ajánlani az önértékelési zavarokra, hanem megfelelő emberek társaságát. |
| |
| SHARK |
2008.11.24. 16:26 [#369] |
| Bizonyám, nem kor kérdése. Öregek is szoktak a pohár fenekére nézni, aztán van ám hangulat! :) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
