 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| gem |
2005.05.11. 14:08 [#2] |
| Az elmúlt évben volt alkalmam több izben külföldre utazni és ezáltal visszonyítani Budapestet egyéb városokkal....ez lehangoló eredményre vezetett.Koszos, elhanyagolt várossá kezd válni.Nem értek hozzá ezért nem tudom megítélni az elképzeléseidet, de hogy változásra van szükség az tutti biztos ! |
| |
|
|
| - |
2005.05.11. 13:07 [#1] |
2004 januárjában segiteni akartam barátaimnak azzal, hogy az akkor már kritikus helyzetben lévő Gozsdu-udvar védelmében internetes kampányt kezdeményezek... az épitészfórumon. "Vesztemre" egyre mélyebben belemerültem a tanulásba és az irásba... eredeti szakmám városgazdász, amit Pesten tanultam, idén harminc éve, hogy diplomáztam. Utána öt évig dolgoztam az akkor Fővárosi Tanácsnak hivott műintézetben. Mivel ott, leginkább csak fióknak készitettünk terveket, egy idő után elkezdtem irni a városrendezési problémákról, majd, miután a főnökeim "tanácsolták", hogy ha ennyi szeretek irni, akkor talán legyek újságiró, magyarul, keressek más munkahelyet, elmentem újságiró-gyakornoknak, fele fizetésért, mint amennyit a Városházán kaptam... ezért aztán mindenhová irtam... Később, ebben az évben húsz éve már, hogy Izraelbe költöztem a gyermekeimmel, és megintcsak megélhetési okokból, minden tervezési munkát elvállaltam... Rengeteg tapasztalatot szereztem a privát megbizókkal való állandó kapcsolatban - mondhatom, hogy ez tanitott meg, sokkal jobban odafigyelni az emberekre, mint ahogy egy épitész, vagy városrendező általában teszi...
Tehát, volt szakmai bázisom a témáról irni, de miután hisztérikusan pedánsnak nevelt a mamám, minden leirott mondat mögött legalább 50-100 másik volt, amit korábban elolvastam... Tavaly január óta, gyakorltailag napi 3-4 óra átlagban foglalkoztam a témával - már nemcsak a Gozsduval, hanem a zsidónegyeddel is, sőt, ahogy rájöttem a bajok forrására, már egész Budapesttel, és környékével...
Közben, állandó levelezésben voltam az illetékesekkel, akik nem értették, honnan ez a csapás, ami őket éri... mindenesetre, minden szerénytelenség nélkül állithatom, hogy hatásomra sokkal intenzivebbé lett a civil ellenállás az ostoba hatósági döntésekkel szemben.
Számos programot készitettem, amit eljuttattam először a VII. kerülethez, aztán Demszkyhez, majd a miniszterelnöknek és a közlekedési miniszternek. A polgármesterek, több, mint egy éves késésel, kezdik felböfögni azt, amit irtam régen, sőt a mostani Podmaniczky-tervbe is bevették a listára, de valódi cselekvési programjuk nincsen mai napig sem... ezt elemzem a városrendezési blogomban. http://podo.blog.nol.hu/ Nemcsak kritizálok, hanem alternativát is adok. A hatóságok viszont jó pénzt fizetnek kutyaütő tanulmányokért, nekem pedig, nagy kegyesen, udvarias levélben megköszönik a "lelkesedésem"...
Ezért dühüdtem be, és eldöntöttem, hogy most ebből nem engedek... Gyerekeim felnőttek, ideje, hogy megcsináljam azt, amire készültem húsz évesen... azóta, kemény tréningem volt nem föladni a harcot, igy, bármennyire nem akartam visszamenni Magyarországra, rá kellett jöjjek, hogy ettől a feladattól nem tudok szabadulni - egyre inkább meggyőződésem, hogy erre a feladatra készültem egész életemben, minden kerülő, nehézség arra szolgált, hogy újabb ismereteket gyűjtsek arról, miként kelle egy katasztrófális állapotban lévő nagyvárost rendbetenni...
Hónapok óta szenvedek a döntésemmel, mert a szivem Izraelé, az agyam viszont Budapesten.
Talán két hete volt, hogy eldöntöttem: felszámolom az itteni munkáimat (önálló vagyok 18 éve), elrendezem azt, hogy a lakásomra valaki vigyázzon, mert eladni nem akarom - hiszen, csak átmenetileg utazom Pestre. Ha lehetőségem nyilik, helyből, a szakmai tudásomat elfogadtatni, akkor jó, és örömmel inditom be a városrehabilitációt (a módszer nagy része már olvasható a blogban), majd, gondolom, két-három év alatt eljuthat a dolog az önfenntartó folyamat állapotáig, és akkor nyugodtan jövök haza, hiszen Tel-Avivban is van mit csinálni.
De azt sem tartom már kizártnak, hogy ha nem fogadják el a szakmai segitségem, akkor a politikai oldalról támadok (nem mondtam le a magyar állampolgárságomról), és kiállok Demszkyvel szemben. Mégpedig nem valamelyik meglévő párt szineiben, hanem egy független, feminista-demokráciát hirdető párt nevében, amit, megalakitani kivánok, mindjárt, hogy a nyár folyamán Budapestre megyek. Meggyőződésem, hogy a mai problái az országnak nem jobb és baloldani poltitikusok egymás elleni harcaival oldhatók meg, hanem csakis egy, a többség számára támogatható progressziv reformjavaslat végrehajtásával. Budapest esetében ez többszörösen igaz. Nemcsak azért feminista-demokrata alapon, mert magam feminista vagyok, hanem, mert meggyőződésem - a feminista alapú városvezetés az, ami a megváltást hozhatja ebben a témában.
Részletesen a http://podo.blog.nol.hu/-ban fejtem ki a programot, de miután a NOL-on nagyon nehézkes a regisztráció, véleményeteket örömmel veszem itt.
Előre is köszönöm: Eva M. Amichay |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
