 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| 6
|
| sisso |
2005.03.03. 09:12 [#4] |
| Nagy ügy, nekem anyám sem feminista:)) |
| |
| evet |
2005.03.03. 08:27 [#3] |
| Én azóta vagyok érzékeny a családtagjaim sztereotíp baromságaira, mióta megszületett a lányom. Azóta keményen minden ilyen mondatukba belekötök, még van pár hónapom, hogy megneveljem őket, addigra kezd el a Léna beszélni. Szerencsére otthon azt is látja, hogy Apa mosogat, Anya meccset néz. |
| |
| EMA |
2005.03.03. 01:43 [#2] |
| Az én apám sosem mondta volna, hogy feminista, de én feminista családi légkörben nevelkedtem... Igaz, apám néha nevetve megjegyezte, hogy ő egy női testbe szorult fiút nevelt, de nem a transzvesztitákra gondolt, az biztos. Egyszerűen, embernek nevelt, a nőkre pedig, ha akart volna sem mondhatott semmi rosszat... rajtam kivül is 5:1 volt az állás a nők javára a családban... apám, végülis női elnyomásban élt... bár sosem panaszkodott. |
| |
| palkata |
2005.03.03. 00:10 [#1] |
| Ti hogyan kezeltétek, amikor hozzátok közelálló hím és nőneműekről kiderült, hogy érzéketlenek a gender szempontokra, sőt, sztereotíp baromságokat hangoztatnak a vasárnapi (szombati/ pénteki) ebédnél? Miként reagáltatok a hozzátartozók vakságára? Harcoltatok, mosolyogtatok, elhallgattatok, vagy mindez együtt? |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| 6
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
