 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
|
5
|
6
| »
|
| Pisze Pat |
2005.03.25. 00:20 [#44] |
| simlis, en pont azt vettem eszre, hogy alapveto noi ertekek nem tul kaposak mostanaban. pl. ha biz ido utan gyereket akarsz, ugy neznek rad, mintha vmi bunteto algoritmus szabadult volna el benned. tehat nem erzem igaznak, hogy a hagyomanyos ertelemben vett noseg annyira vonzo lenne ferfitarsaidnak. persze lehet, hogy te nem igy vagy ezzel. |
| |
|
|
| Pisze Pat |
2005.03.25. 00:13 [#43] |
| nalam az onertekelesi problemak nem ilyen termeszetu viszonybol erednek. kislanykoromtol kezdve nagyjabol 15 evet eltem ferfi nelkul. tehat hosszu "kihagyas" utan jottek a nagyon konfliktusos kapcsolatok. minden kritikat komolyan vettem es minden szakitasert magamat hibaztattam. a pasikat elfogadtam, olyannak, amilyennek mutattak magukat, nem akartam senkit megvaltoztatni. aztan jott egy pasi, jo csaladbol:(, es kozolte velem, hogy azert nem tudunk egyutt lenni, mert en nem rendelkezem biz. parkapcsolati semakkal, amikkel o amugy igen. nagy pofon volt. hosszu evek kellettek ahhoz, hogy rajojjek milyen semakkal rendelkezik. azt mondjuk nem sajnalom, hogy en nem rendelkezem pont ezekkel. |
| |
| zam |
2005.03.25. 00:06 [#42] |
| Nem kaptam választ se lovagi komolysággal, sem anélkül. Simlis, mi az, hogy feminista? |
| |
| Pisze Pat |
2005.03.24. 23:55 [#41] |
| veronika, apad annyira szemet, hogy szamomra megnyugtato lenne, ha nem lennel ra duhos, nem adnal neki lehetoseget, hogy a rolad alkotott velemenyet kifejtse, nem teregetned ki a maganeletedet, egyaltalan a privat tapasztalataidrol es nezeteidrol semmit, es nem probalnal megfelelni neki. ez meg nekem is sok. ha egy apa kozli a lanyaval, hogy kulsejeben nem uti meg az atlag prosti szintjet, akkor az illetonek nem az a legnagyobb bune, hogy nem feminista... |
| |
|
|
| Simlis |
2005.03.24. 21:51 [#40] |
Jajjaj, az "autonóm nő" még szürreálisabb, igaz, mosolyt is fakaszt, amennyiben az autonóm szónak a "tudattól független" jelentését is tudathorizontra emeli -- nyilván csak bennem. Persze mindez cikizés.
A lényeg Veronika.
Megbántott nő ő, aki 21 évesen kamaszos daccal haragszik apukára, és olyan kulturális mérce elé emeli, amelynek a hím megfelelni képtelen, egyenesen addig merészkedik, hogy azt mondja ki: apja miatt nem találta meg élete párját. Mindez akár igaz is lehet. Nem tudom. Ahogy azt sem, hogy a "ki nőt szeret, mind csalódik végül" költői igazság-é vagy mentál-default, mert ha véletlenül az, akkor panasznak helye nincs, arra sem panaszkodhatunk, hogy ibolyaszaglásra előbb-utóbb elszólítanak minket innen, s csak azért nem, mert nem csak engem, hanem mindenkit, ezen siránkozni -- egymásnak legalábbis -- felesleges, panaszra csak az Úrhoz van értelme fordulni, meghallgatást talán nyerünk, megváltásban reménykedni kuruc-fika.
A nők. Biztosan unalmasabb lenne a világ nélkülük. Nélkülünk. Ugyanis magamat is nőnek tartom ám. Lelkistruktúrám min 50%-át a nő kütyükészleteiből állították össze, ippeg a testem nem, formailag, de lényegileg azt is.
Más megközelítés:
Nem értem, miért gyűlnek időnként (értem: világkoronként egyzser-kéteszer, valamivel ritkábban, ahogy egy-egy Buddha látogatja meg szúk tudatú hernyó-világ-dombunkat) össze a nők, és panaszkodnak a férfiről (apáról, gyerekről, istenről, törvényről), mikor a vége mégis az, hogy a nő elfordul panasz- és nőtársátől, hogy a férfi karjaiba, ágyába, szájába, autójába, pénztárcájába vagy lakába térjen. Mert jó ott neki.
A második nem. A második igen. Az egy implikálja a kettőt. Lovagi komolysággal mondom, nem értem, mire fel a nyehere.
Veronika gyorsan szeressen ki apukából, és akkor nem csalódik (én pl. még sosem csalódtam a szomszéd néni nőiességében, mert egyszerűen nem érdekel).
A valódi kérdés: elvárható-e egy 21 éves nőtől (lánytól?), hogy felnőtt nő (lány?) legyen? Mert ha a válasz "nem", akkor ellenkeznék. Igy azonban egyelőre csak értetlenkedem. |
| | Előzmény: [#39 | zam | 2005.03.24. 21:08] |
|
|
| zam |
2005.03.24. 21:08 [#39] |
| Simlis, azt hiszem, nem vagy tisztában a topik címében szereplő egyik szó jelentésével. Ez a szó a "feminista", és azt javaslom, nézz utána, mit jelent ez, mielőtt "az autonóm nők lapja" nevű helyre írsz férfiként. Most nincs kedvem győzködni téged, talán olvasd el A kasztrált nő-t, vagy a Második nem-et, szerintem ezekből megtudhatod, nagyjából mi a feminizmus alapja és célja. Várom véleményedet. |
| |
|
|
| Veronika |
2005.03.24. 03:54 [#38] |
Írtam egy csomót, és erre elszállt a net.
emlékezetből: mivel apám feminista a topic, ezért én erre kattantam rá, és persze, hogy ilyenkor eszünkbe jut, hogy ki a jó apa ki nem, és ki a feminista. A ki a feminista több ezer oldal szakirodalom, és én megállapítottam, hogy megalapítom a saját feminizmusomat: Veronika feminizmusát.
nem utálom a pasikat, csak azt próbáltam jelezni, amit Pisze Pat is írt, (vele értek egyet), hogy eléggé le tudják az apák rontani az ember önbizalmát kicsi korban, amikor még befolyásolható és ez meglehetősen szar és kihat a későbbiekre. Az én apám pl. közölve vele, amikor 21 éves vagyok, hogy nem nézek ki jól, mert nem festem magam, és nincsen cingár derekam, különben is látszik rajtam, hogy már régóta nem vagyok kezelésben. (nem élek szexuális életet) Ezzel nagyon hozzájárult ahhoz, hogy NE találjam meg életem párhját, mert kicsi korom óta állandóan rombolta az önbizalmamat, szokásos történet: soha nem voltam képes semmire - gondolta és mondogatta ő. Miután ő kurvázni járt, és nekem mesélgette el a barátnőivel való történeteit, kissé perverz mit ne mondjak, de én 21 évesen is furcsálltam kissé, de nem egészen esett le, hogy miről szól ez a dolog.
Így értettem, hogy ő nem feminista.
A nőkhöz való általános hozzáállása váltotta ki azt hiszem, hogy én érzékeny lettem azokra a társadalmi változásokra, amik nőket érintenek, ahol is nőket nyomnak el ilyen v. olyan ideológiai okokból.
nekem nincsenek jó tapasztalaim az apámmal és a barátaim 80%-ának nincsenek, bár lehet, hogy a mérce is túl magas.
ennyi.
örülök mindenesetre, hogy ez vitatémát váltott ki:) :)))) |
| |
|
|
| dee |
2005.03.23. 23:23 [#37] |
| PiszePat, értem és persze én a magam helyzetéből indultam ki, és nyilván, amiket mondtam, nem alkalmazhatóak szélsőséges helyzetekben. klaszikusnak mondható családban nőttem fel, az én apám se a szemétkivivős típus, de ez nem hatott ki rám (és a 3 tesómra) egészében. úgy értem, az apaképnek nem ez a legmarkánsabb része. az mondjuk kiderült az évek során, h ellentétben az anyámmal nekem fontos, h a pasi részt vegyen - most nagyon leegyszerűsítve - a "háztartási programokban" és olyan férjem is van, aki halál természetesnek veszi, h megosztjuk ezeket a dolgokat/feladatokat is, ha nem is fele-fele arányban, de én azt nem is igénylem és az életünk se olyan, h kivitelezhető lenne. a gyereknevelés úgy jutott az eszembe, h azért a fiútestvéreimen látszik, h anyám se az a harcos feminista:) és akkor mindig eszembejut, amit Az Ügy érdekében tenni tudok, az az, h a kisfiamat úgy nevelem, h nem is "trónörökös" lesz, hanem az a felvilágosultabb típus. na ez már majdnem off volt. |
| |
|
|
| gem |
2005.03.23. 21:59 [#36] |
| A tapasztalat mondatja velem, hogy sajnos igazad van :((( |
| |
| Pisze Pat |
2005.03.23. 21:48 [#35] |
| felhaborit, ahogy korulottem levo anyukak nevelik fiu gyermekeiket. ugyan ok is szenvednek a haztartasi munkak es gyerekneveles terhenek egyoldalu viselesetol, megis korulrajongjak es kimelik mindentol a kisfiukat, es tomik az agyat hogy igy kis pasi meg ugy kis pasi, mint akinek ez elethosszig jaro joga, hogy ne vigye ki a szemet es ne teregesse ki a ruhakat, csak uljon a tv elott. hihetetlen, hogy felvilagosult nok is beleesnek ebbe a hibaba es tovabb generaljak a kibirhatatlan elethelyzeteket. |
| |
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
|
5
|
6
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
