 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
|
5
|
6
| »
|
| Pisze Pat |
2005.03.23. 21:37 [#34] |
| simlis, vegre egy ferfi..aki lehet, hogy meg tudja magyarazni nekem, mint jelent a nőség értelme, a nőbb, mit tesz a ferfi, amikor tiszteli a not, es hogy gondol a nore egy nem feminista ferfi. mert ugye te nem vagy feminista? nem hulyeskedek, ugyhogy lszi irj errol ha van idod. koszi. ja es hogy miben tevednek a feministak, mert azt sem ertettem. koszi. dee, a topic arrol szol, hogy b*ssz*k el a bunko apak lanyuk jovendobeli parkapcsolatat, vagy az egesz eletet, egy jol idozitett lefarcolassal, vagy nehany kemenyebb beszolassal otthon a kajaval es a szexszel kapcsolatban. nekem ebbol mind kijutott es meg most is szeretem az apamat. ezt a tenyt a sors/joisten sulyos gondatlansagakent tartom szamon. |
| |
| seri |
2005.03.23. 16:35 [#33] |
| Jaj ne már!! Megint a régi szöveg! A feminista és a férfigyülölö nem szinonimák! Nem kellene már ezen túllépni? Simlis, szerezz egy buta cicababát! Sok boldogságot! |
| |
| dee |
2005.03.23. 13:21 [#32] |
| hát, Simlis, én egyetértek. |
| |
|
|
| dee |
2005.03.23. 13:17 [#31] |
| sziasztok, szerintem a bunkóságnak meg a feminizmusnak nincs feltétlenül köze egymáshoz. azt gondolom, h apáink generációjából elég kevesen felvilágosultak, szigorú női szemmel nézve, de kicsit azt gondolom, ez legyen anyáink gondja. gondolom, különböző idősek vagyunk, csak azért merem írni, h "apáink", mert azt gondolom, h akik most kisgyerekek (=akiket felvilágosult nők nevelnek) azokból lehet majd felvilágosult, odafigyelő pasi, addig... szándékosan nem írok feministát, mert igazából nem tudom, h mi az, pontosabban h ki mit ért alatta. főleg egy férfi/apa viszonylatban. mert igazából a lenti szorikból nem derül ki, h mi benne a "nemfeminista". nem kekeckedni akarok, tényleg! csak nem nagyon értem, h valójában miről is szól a topik. és az apa-lány történetek mellé nagyon hiányzik nekem az anya vonal. szóval, h "az apám tahó, nem ért meg" mellett "és mindeközben anyu mit csinál?". azt hiszem, azért jön be a párkapcsolatvonal is, mert azt gondolom, h "neveljük" is egymást, választjuk egymást, ergo anyun is múlik, milyen apu. meg egy idő után rajtunk is. sajnos máshogy nem megy a szülőkkel.:( és :) |
| |
|
|
| Simlis |
2005.03.23. 13:07 [#30] |
Nem tom. De az, kedves Veronika, hogy fatertól elvárod, hogy tisztelje a nőket ("rohadtul nem tiszteli a nőket"), meg az, hogy te feminista vagy, nekem ütik egymást. Persze lehet, hogy rosszul értem és értelmezem a feministát. Azt gondolom, hogy a feminizmus (ha már van, jobb lenne, ha nem kellene lennie), nem arról szól, hogy a nők most már hadd lépjenek a nyirkos, sötét háttérből a sugárzó napként fény-vicsorgó férfiak elé. Legfeljebb mellé. Akkor viszont elveszti a nő-ség addigi értelmét. Mire gondolok? Péládul arra, hogy nem várhatod el paukától, hogy a nőt tisztelje benned, de feltétlenül elvárhatod tőle, hogy az embert.
Nekem persze ez az egész nem tetszik. Szeretem a nőt nőként tisztelni, úgy nézni rá, hogy másik világ. Vannak számomra érthetetlen dolgai, mert én férfi/fiú vagyok, és szeretem azt hinni (így is tapasztaltam, de az persze nem a világ tetje, hogy mit, hogyan tapasztalok én), hogy a világ nem jinből, jangból, Jungból meg feministákból áll, hanem kettőből. Az egyik a nő.
Azt hiszem, nem idegesítenek a feministák (téged, azt hiszem, idegesít apád, még akkor is, ha azt írod, hogy "már nem is"), de azt hiszem, nagy tévedésben élnek, és nagyon félő, hogy elmarják maguk mellől a férfiakat, aztán azt látják, hogy a férfiak cicababákkal állnak inkább szóba, és horkannak nagyokat, a hülye férfiak, a buta pi**ák után futnak, biztos jól lesz*pja (hallottam, nem én szövegeztem), pedig az igazság csupán annyi, hogy a butuska cicababákban még nem romlott el valami, ami a világot feszítő és építő két erő egyikét illeti: nőbb, mint a hőzöngő "elnyomottak".
Mondjuk, mindez vitaindítónak. |
| | Előzmény: [#24 | Veronika | 2005.03.21. 01:32] |
|
|
| Veronika |
2005.03.23. 01:45 [#29] |
Én is rajongtam az apámért kicsi koromban, és azt gondoltam bennem van vmi hiba, hogy nem szeret és kirakott otthonról. De aztán később természetesen megbizonyosodtam, mekkora barom. Közönséges, és még buta is. Minimális érzelmi intelligenciája nincs. Így távlatokból döntöttem úgy inkább, hogy nem folytatok vele kommunikációt, mert csak rossz dolgokra emlékeztet. Bár 1 hónapja véletlenül összefutottam vele, és boldogan állapítottam meg, hogy a minimális hatást nem tett rám. (nem úgy mint régen.) Egyszerűen kinevettem, ezt ő a poénkodásainak tulajdonította, erre én mégjobban nevettem. Egyszerűen már vitatkozni sem volt kedvem vele. (merthogy vekig azt csináltuk) Ez az apám? Úristen, merült fel bennem a kérdés, de vicces, ezért az emberért voltam annyira odáig? Úgy láttam, mint egy idegent, objektíven, nem volt szemem előtt a fátyol. És ismételten megállapítottam milyen szánalmas kis érzéketlen üzletember. Tök jól elbeszélgettünk egymás mellett, és már nem is akartam, hogy értsem bármit is abból, amit mondok.
Jót derültem azon, hogy nem érti, azaz félreérti, és azt hiszi érti. Őt természetesen zavarja ez a viszony. De nem mer felhívni, tudja hiába...
Ez egy szomorú történet, nem feminista, az biztos. |
| |
|
|
| Praxol |
2005.03.23. 01:41 [#28] |
pedig ezt a szeretet-dolgot nehéz megkerülni :)
|
| |
| zam |
2005.03.23. 01:22 [#27] |
Hú, erre nem is gondoltam. Hogy a fordulat. Szegény lányok.
Lehet, hogy a legközelebbi hozzátartozóik ismerik fel legnehezebben a vérbarmokat, ezért bosszankodtam mindig, ha ilyet láttam. |
| |
| palkata |
2005.03.23. 00:38 [#26] |
A dolog ott kezd nehézzé válni, amikor a körberajongott apáról lassan kiderül, hogy vérbarom. Az fáj.
|
| |
| zam |
2005.03.23. 00:30 [#25] |
| Tetszik, hogy ilyen szigorú tudsz vele lenni. Ismerek néhány nőt, akik odavannak a vérbarom apjukért. Érdekes, hogy az ilyenfajta rajongás csak valódi, nagybetűs Rossz Apákat övezi szerény tapasztalataim szerint. |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
|
5
|
6
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
