 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Lilith |
2006.02.17. 00:25 [#4] |
mi az a primatologus?
/amugy sose ertettem miert van a ferfiaknak mellbimbojuk. ketto is/ |
| |
| BaBe |
2006.02.17. 00:11 [#3] |
| én abban a közben nem voltam benne...:) ilyenek jöhetnek még :) |
| |
|
|
| Gunga-Sam |
2006.02.16. 18:48 [#2] |
Noha a tudományt közfelkiáltással off topic-nak nyilvánítottátok, talán ebbe a topikba az alábbi cikk azért még belefér. :)
Az apai természet
(New Scientist, 2005. augusztus 27.)
Korábban reggel fél hétkor kelt, tusolt, borotválkozott, felöltözött, nyolckor már az íróasztalánál ült. Manapság napjai hajnal hasadtakor kezdődnek, nem feltététlenül kell borotválkoznia, de egész álló nap dolgozik, csak már nem az íróasztalánál, hanem otthon. Ilyen egy főállású apa. Egy, az Egyesült Királyságban nemrég végzett felmérés szerint a megkérdezett férfiak 79 százaléka örömmel vállalná gyermeke(i) otthoni gondozását, miközben felesége a szakmájában dolgozik. A 80-as évek közepén még csak 445, ma több mint 21000 főállású apa van az országban. Ez csupán egyetlen kiragadott példa arra, hogyan változott meg a társadalmi szereposztás a nyugati világban. Az apa családi szerepe a kenyérkereset volt, a mai gyermeknevelés azonban másféle apai szerepet igényel. A váláskor a gyermekfelügyelet jogát a bíróságok - csekély kivétellel - az anyára ruházzák, mostanában azonban Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában kampánycsoportok küzdenek szenvedélyesen e gyakorlat megváltoztatása ellen. A brit Egyenlő Lehetőségek Bizottságának (EOC) említett jelentése váratlanul hatalmas sajtóvisszhangot kapott, hiszen a hagyományos női szerepekben megjelenő férfi "trendi" mivolta elég ellentmondásos. Sok ember üdvözli, mások viszont úgy vélik, valami rossz történik az emberi fajjal. Számukra az "új férfi" valamiféle természetellenes szerepben jelenik meg. Az elmúlt két évtizedben az apai szerepet újravizsgálta a tudomány, etológusok, primatológusok, kulturális antropológusok, szociológusok. Azt találták, hogy az "új férfinak" evolúciós gyökerei vannak. Mi több, a férfiak szervezetében is termelődik ugyanaz a hormon, mint a nőkében, ami utódaik gondozására hajlamosítja őket. Ez a viselkedésforma azonban csak akkor jön elő, ha a társadalmi környezet erre megfelelő. És mivel a férfiak társadalmi helyzete a nyugati világban könnyebben lehetővé teszi utódaik gondozását, nyomás van az anyákon, hogy ennek az ellenkezője igaz rájuk nézve. [...]
Amióta írott történelem létezik, a kisgyermekek gondozása mindig és minden helyen az anya feladatkörébe tartozott. Az utóbbi években azonban kulturális antropológusok kiderítették, hogy ez nem minden esetben van így. Afrikai pigmeusok két csoportjánál azt találták, hogy az együttműködő szülői gondoskodás a kultúrájuk szerves része. Az Efe és Aka népcsoportnál a férfi és női szerepek nem különülnek el, legyen szó vadászatról, főzésről vagy akár gyerekgondozásról; mind az anya, mind az apa mindenféle tevékenységet végez és ez a lehető legtermészetesebb az ő társadalmukban. Lehet, hogy e két kis csoport őrizte meg emberőseink ilyenfajta tulajdonságait? Két évtizeddel ezelőtt egy cambridge-i kutató, A. Dickson kimutatta, hogy a közönséges selyemmajmok körében a hímeknél hormonálisan jelentkezik a szülői szerepvállalás. Vemhes nőstényekkel sok időt töltő hímeknél a prolaktin hormon szintje emelkedik, és e növekedés folytatódik a kicsi megszületéséig. 2000-ben kanadai kutatók hasonló jelenséget mutattak ki emberekben is, ugyanakkor a szülés idején a férfiak tesztoszteronszintje több mint 30 százalékkal esett.
[...] A nyugati társadalmakban a hagyományos női szerep a második világháború ideje óta változott meg radikálisan, a nők tömeges munkába állásával. Kezdetben szívesen fogadták ezt az új lehetőséget, manapság viszont egyre többen érzik társadalmilag elvárt kötelességnek. Lehetséges, hogy mi, emberek lassan olyan helyzetbe kerülünk, mely a főemlősökhöz hasonlóan elindítja a kooperatív szülői magatartást vagyis a nők képtelennek érzik magukat arra, hogy egyedül lássák el utódaikat. És talán épp ez indította el az új típusú férfi, a gondoskodó apa szerepének felemelkedését. Mindez pedig valószínűleg nem biológiánk megváltozásával magyarázható, mert a genetikai evolúció azért nem ennyire gyors; sokkal inkább a társadalmi környezet és a gazdasági viszonyok átalakulása áll a háttérben. Biológiai mechanizmusunk azonban igen rugalmas ahhoz, hogy gyorsan alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez.
A teljes cikk(ismertető) a Természet Világa 2006. februári számának 94. oldalán olvasható. |
| |
|
|
| mona |
2006.01.26. 16:08 [#1] |
| megrögzött témaelterelőknek, szenvedélyes másról beszélőknek. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
