 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| lengyi |
2005.10.24. 17:48 [#221] |
| Na ja... zsigereimben rendes háziasszony vagyok, illetve lennék, a valóságban meg egy karrieristának tűnő, határozott nő. Na erre találtam ki, hogy ne kattanjak be, hogy egyik nap ez, másik nap az. Nevetni fogtok, de működik. Egyik nap megfőzök előre, háztartásozom, emberemet kényeztetem, másik nap aztán sokat dolgozom,későn jövök esetleg haza, tele van a fejem munkával. De mindegyikben adott pillanatban megpróbálok teljes odafigyeléssel részt venni. Szerintem valahol itt van a megoldás, be kell látni, hogy képtelenség egyszerre minden területen a jól teljesíteni, folyamatosan mérlegelni kell, adott időben mi a legfontosabb, és mi várhat. Ehhez persze kell egy társ, aki ezt érti és támogatja. |
| | Előzmény: [#220 | Mikianyukája | 2005.10.24. 16:14] |
|
|
| Mikianyukája |
2005.10.24. 16:14 [#220] |
szia, tök jó, hogy jól működik a munkamegosztás.
Két dolog van, ami szerintem nagyon érdekes a hozzászólásodban társadalmi nemi szerepek szempontjából, az egyik a "segít" szó. A másik meg a lelkiismeretfurdalás, amit attól érzel, hogy "csak" dolgozol és sokat keresel, de nem te csinálod az otthoni második műszakot is közben. Na, ezt hívják úgy, hogy a nemi szerepek tökéletesen bevésődnek mire felnövünk, és zsigeri szinten működnek. Erről könyveket írtak már más országokban, nálunk majd mi fogjuk megírni ezeket :) |
| | Előzmény: [#218 | lengyi | 2005.10.24. 15:56] |
|
|
|
|
| lengyi |
2005.10.24. 15:56 [#218] |
| Sziasztok. El sem merem mondani, hogy mennyi mindenben segít a párom, ritka nagy szerencsém van. Neki van több szabad ideje, én dolgozom többet, ténykérdés, hogy többet is keresek, bár ennek nincs jelentősége szerintem a kapcsolatunkban. Ha van időm, igyekszem ellátni a háztartást,főzni kifejezetten szeretek, de ha nincs, akkor bevásárol, mos, főz, takarít, vasal, tankol ügyintéz, mittudomén, rendezi a gyerekét,(csak az övé) egyszerűen mindent megcsinál, fejben tart, őrület. Mert mindeközben - ahelyett, hogy örülnék, mert TÉNYLEG szemrehányás nélkül teszi, valami génhiba lehet:-) - szétcsesz a lekiismeret-furdalás, hogy milyen nő vagyok. Valami mély zsigeri lelkiismeret-furdalás szokott bennem felébredni, hogy ez így nincs rendjén. Miközben persze becsavarodnék, ha ennyi meló mellett nekem kellene vinnem egyedül a háztartást. Íme a tökéletes ördögi kör: ha csinálom, megszakadok, szétesem, ha nem csinálom, bűntudatom van. Jó, mi??!!:-( |
| |
|
|
| polaris |
2005.10.24. 13:18 [#217] |
asszem a rugalmassák kulcsszó: lehet, hogy te vagy a soros a mosásban, de éppen fejgörcsöd van, neki kelene levinni a szemetet, de szülöi ért.van... nem bizti, hogy éppen vasárnap kell porszívózni, ha kedden jött egy mesterember s eszméletlen koszt hagyott maga után...
másrészt az együtt tök jó megoldás: kellemest a hasznossal, s közben állati jókat lehet dumálni is...
s a házimunka 'kikapcsolódásnak' se utolsó, föleg ha az embe egész héten ülve használja az agyát... 1 db nagytakarítás + 2 kosár kaja haza = egy du. az edzöteremben. |
| | Előzmény: [#213 | hallohallo | 2005.10.24. 09:26] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.24. 11:16 [#216] |
Az az igazság, hogy én észre sem vettem, hogy hogyan alakult ki a munkamegosztás vagy van-e egyáltalán ilyen.
Mindennek az az alapja, hogy nagyon szeretünk együtt lenni és beszélgetni.
Hétvégén, ha én elkezdek főzni, ez az, amit én csinálok kifejezetten, észre sem vesszük és a párom odaül a konyhasztalhoz zöldséget pucolni, krumplit hámozni, darabolni,stb.
Ha kimegy a kertbe fát aprítani, hogy befűtsön a kandallóba én sem veszem észre, ott vagyok mellette és szedegetem a kosárba a darbolt fát.
Sok mindenben úgy "segítünk" a másiknak vagy végezzük együtt a munkát, hogy valamelyikünk csak odakeveredett és ott is ragadt. Persze lassabban haladunk, de a mi életünkben nem a hajtás és a gyorsaság a lényeg, én egy borzasztó nyüzsi voltam, amíg össze nem kerültünk, folyton az volt bennem, hogy mindennek meg akartam felelni, pedig nem volt kinek. Az elején, amikor megismerkedtünk, séta közben is sokszor megkérdezte, "hová sietsz" - ja, sehova, csak megszoktam - aztán szép lassan megnyugodtam mellette és "elfelejtettem" a hajszás életmódot. |
| |
|
|
| freesleep |
2005.10.24. 09:43 [#215] |
| Nálunk ez teljsen fordítva volt - a kiindulópont a tradícionális munkamegosztás, aztán jöttek a kiosztott feladatok, amiket mindketten 3-4 hetente bírtunk megcsinálni, ami azért ritka, aztán rájöttem, hogy hétvégére kell időzíteni a nagyobb ht munkákat, és együtt csinálni, mert ha a férjemnek mondom h most ezt-azt, akkor végig együtt vagyunk plusz mosogatunk, főzünk, mosunk, porszívózunk, ha meg azt mondom, h te, porszívózzál föl már valamikor, akkor a hangsúly neki a valamikoron van, ugyanígy a keretmegállapodás is... |
| | Előzmény: [#212 | polaris | 2005.10.23. 21:48] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.24. 09:34 [#214] |
"A határok"
Mi természetvédelmi területen élünk, a környezet tisztán és rendben tartása annyira benne van a párom vérében, hogy számtalanszor, he sétálun az utcán ferlveszi az eldobott, szemetet, palackot, zacskót, becsukja a tátongó kukákat és belegyömöszöli a kilógó szemetet, ki kell hangsúlyoznom, nem rendmániás, csak itt a legtöbb jóérzésű ember ugyanezt csinálja, a miénk, a magunkénak érezzük, szeretjük és ápoljuk az egész környezetet, amikor pl. hónapokig nem jött a szomszédunk, nyaraló vana szomszédban, az ő kerítése mentén is lenyírta a párom a füvet, hogy jobban nézzen ki az utca.
|
| | Előzmény: [#213 | hallohallo | 2005.10.24. 09:26] |
|
|
| hallohallo |
2005.10.24. 09:26 [#213] |
nálunk eleinte volt lista, hogy ki mit csinál milyen sűrűn, de én buktam bele először. szóval az is szívás, mert kizárja a rugalmasságot. bár egy ismerős házaspárnak van egy olyan megállapodása, miszerint a férj felporszívózik legalább kéthetente, az időpont nem kötött, de a feleség nem figyelmeztetheti :).
nálunk most elvileg az működik, hogy kb fele-fele arányban takarítunk, senkinek sincs saját területe, de ezt úgy sikerült elérnem, hogy egyszer hagytam a lakást úgy, ahogy van, és ezt kb 2 hónapig. én bírtam, a párom nem, és nekiállt takarítani. szerintem így simán rá lehet jönni, hogy nem egy ördöngösség kipucolni a fürdőszobát (mondjuk azóta én is rájöttem, hogy a porszívózás se annyira rossz, mint régebben gondoltam). de ez a taktika tisztaság- és rendmániás embereknek nem való.
mondjuk most szívás van, mert a kedves vidéken dolgozik és heti egy napra esik haza, úgyhogy az enyém minden...
amúgy elgondolkodtam azon a meghatározáson, hogy a házimunka határteremtő. szerintem van benne igazság. egyrészt határt teremt a magánterület és a közterület között (ha mondjuk a kertemet söprögetem, az "normális", de ha kimegyek az utcára szemetet szedni, az már közösségi munka és megjelenik a helyi újságokban. de háztartáson belül is: a konyha hagyományosan "az asszony felségterülete", mert ő dolgozik ott, ő tudja, mi hol van, mit hogyan kell csinálni, azért nem szokványos, hogy az okoskodó férjek mondjuk beleszóljanak a levesfőzésbe. |
| | Előzmény: [#211 | zam | 2005.10.23. 21:37] |
|
|
| polaris |
2005.10.23. 21:48 [#212] |
zam, csak azt ne! mármint a listát, meg egyéb adminisztrativ intézkedéseket... egyes örült svéd csajok ezt teszik.... sztem ez már inkább a vég... mint valami jónak a kezdete. nem erröl szól az élet, hogy lessük a listánkat, s pipáljuk, ki s hogyan pucolta meg az ablakokat, s ki nem cserélt kereket a kocsin.
lehet ezt lazán, kedesen, szeretettel... életszerüen is. vagy? |
| | Előzmény: [#211 | zam | 2005.10.23. 21:37] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
