 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| emese |
2005.10.28. 19:54 [#330] |
| meghalt Rosa Parks, a feketek civil rights activistaja. Ez a no az aki megszerezte a feketeknek az emeberi jogokat. Volt errol Magyarorszagon megbeszeles? Emlekeznek e ra nalunk? Ha nem majd irok tobbet is rola. |
| |
| Stellamaris |
2005.10.18. 15:40 [#328] |
Békéért tüntető nagymamákat vettek őrizetbe New Yorkban
Őrizetbe vettek 18 nagymamát, akik további nyolcvan társukkal együtt az iraki háború ellen tüntettek a New York-i Times Square-en - közölte kedden egy polgári tiltakozó csoport.
A tüntetők - a Nagyanyák a Háború Ellen nevet viselő csoport tagjai - egy toborzóiroda előtt ülve adtak hangot nézeteiknek. Előzőleg be akartak jutni az irodába, mondván: be akarnak állni a hadseregbe. Nem fogadták őket, ehelyett a rendőrség érkezett ki valamivel később. A begyűjtött tiltakozókat, akiknek kora 49 és 90 év között van, rendbontás miatt vonhatják felelősségre. (MTI)
|
| |
| polaris |
2005.10.15. 10:55 [#327] |
mai rádio hír: internetes site indul a munkahelyi zaklatásokat elszenvedök számára... hamarosan:
www.zaklatas.hu |
| |
|
|
| loncka |
2005.10.14. 17:23 [#326] |
őszirózsa, ehhez én csak annyit fűznék hozzá, hogy bár fontosan a személyes tapasztalatok, de csínyján kell velük bánni, hogyha csak az egyik felet van lehetőségünk meghallgatni (ugyanígy vélekedem a párkapcsolatokról is). Előfordulhat, hogy egy beosztott kevésbé képzett, mint a vezetője, vagyis nincs akkora rálátása a folyamatokra, vezetési technikákra. Még magyarabbul, halovány lila gőze sincs, hogy mit miért csinál a főnöke. De bátran ítél és véleményez, mert neki valami a vezető bánásmódjában vagy szakmai hozzáértésében nem tetszik. Ugyanez a vezető persze valahogy így nyilatkozna ugyanerről a beosztottról: túl sok érzelmet hoz be a munkahelyére, összekeveri a magánéletét a munkahelyével, önálló ötletei vagy kezdeményezései nincsenek, munkatársaival összeférhetetlen, vagy hasonlóak.
Szerintem kevesen születnek igazi vezetőnek, a többséget képezni és fejleszteni kell. A példáuk inkább mutatnak rá a vezetők személyiségére, mint szakmai hozzáértésére vagy vezetői alkalmasságuk objektív megítélésére.
Egy vezetőt nem szeretni kell. Nem ez a cél és a feladat a munkahelyen. Ha valakit mégis "szeretnek" a beosztottai, akkor az már csak hab a tortán. A közmondás szerint pedig: minden főnök hülye :) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.14. 17:08 [#325] |
Nő vagy férfi-e a "jó vagy rossz" főnök?, ez egy nagyon sokrétű, sokféle szemszögből megközelíthető témakör...
Nekem volt nagyon jó női főnököm, megkövetelte, amit kellett, de amúgy empatikus, szinte "jóbarát" volt, ezt fölfelé nem szerették, de vállalta...jó közösséget alakított
volt nagyon jó férfifőnököm, aki nagyon szigorú volt, néha féltünk tőle, de nem volt érzéketlen a magánéleti jellegű problémákra, "családbarát főnök volt", hozzá kell tennem, hogy tapasztalt, nagyon művelt, széleslátókörű, idősebb ember volt, mindenki szerette, a férfi kollégák is...
volt nagyon rossz férfifőnököm, folyton ordított, következetlen volt, a neki szimpatikus nőket favorizálta, a többi szóhoz sem juthatott, máshoz sem...az ő esetében bizony sokan használták, akiknek ez ment a nőiségüket...egy beképzelt, törtető hólyag volt a hapsi...
a legutolsó főnököm is nő volt, a saját félelmei szerint irányította az osztályt, semmi más nem érdekelte, csak, hogy ő megfeleljen fölfelé, e miatt könyörtelenül átgázolt bármin és bárkin...állandóan elégedetlen volt mindennel és mindenkivel, képtelen volt egyetlen jó szó is elhagyni az ajkát, csak a korbács hiányzott a kezéből, de nme tudta semmivel enyhíteni, oldani a hajcsárkodást, közben pedig annyira stresszelt saját hatalmának az elvesztéséért, hogy láttuk az értekezleteken, elfehéredik a keze úgy szorítja egyiket a másikkal és vörösödik a feje...elég sok kellemetlen pillanatot szerezhettem neki, mert mikor azt mondta, hogy na, lehet hozzászólni, de alapvetően nem várt hozzászólást, főleg ellenvetést, javaslatot nem, én bizony mindig szóltam, akkor jött az amerikai stílus a szembe "kipszmájling" (csak fonetikusan, ahogy hallom, nem beszélek angolul, minő hiba)a hátam mögött pedig a kanál víz...
Anyám nő létére és nem a mai időkben, mérnökként 20, 30 kemény, vagány férfinak volt a főnöke, szerették és tisztelték a szakmai hozzáértéséért és mert "leereszkedett" hozzájuk, meghallgatta őket, a felsőbb főnökei már sokkal kevésbé értékelték ezt (akik férfiak voltak, főmérnök, igazgató)...az már más téma, hogy a munksahelyéről hazahozott ártalom miatt, itthon nem igen tudott igazán nőies, kedves lenni, szigorú, nem is annyira szigorú inkább kedélytelen anya volt...
Szóval nehéz kérdés ez és nyilván mindenki elsősorbana saját tapasztalatai szerint gondolkodik...
Én személyszerint jobban utáltam a rossz női főnököket, és ebben nincs semmi szexizmus, csak azt éreztem, hogy azok, akikkel én találkoztam sokkal kegyetlenebbek voltak egy női beosztottal, mint aférfi főnök, lehet, hogy a nő jobban félti a nehezebben megszerzett hatalmát és nehezebben éli meg, hogy főnök....
sokszor eljátszottam magamban a gondolattal, hogy mikor éppen mit és hogyan tennék az említett agresszív ámde reszkető főnöknőm helyett...
Volt egy barátnőm, akit hirtelen betegség miatt, a főnöke helyett kineveztek megbízott osztályvezetőnek, pánikba esett, összeomlott, pedig beosztottként is már ő végezte a munkát és később mikor véglegesíteni akarták, mint vezetőt, végképp megijedt és elmenekült...ő biztos alkalmatlan volt, pedig nagyon jól dolgozott és szerették azok, akiknek a főnöke lett volna, szinte csak névlegesen... |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
