 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| perix |
2007.02.07. 21:29 [#304] |
Ez a feleség szó már felmerült itt valmelyik topikban korábban nem tudom mi lett belőle. Személy szerint nekem sem tetszik, de anyukám szerint a legszebb szó, ő azt érti ki belőle, hogy a házasságnak a fele a feleség a másik fele meg a férj.
Valahogy azért én is átérzem azt, hogy egy tartós párkapcsolatban kifejezésre kellene juttatni, hogy nem a két ember két különböző vágyai, elvárásai a fontosak, hanem a "mi" vágyaink.
Azért a feleség még mindig jobb, mint a "neje".
Én még a "társa" szót szeretem, de az olyan túl vállalkozós, vagy a párom.
De elég elcsépeteltek. Főleg a feleség. Már sok jelentésárnyalat ragadt rá amit le kéne szépen hámozni. Rétegenként. :) |
| |
|
|
| emese |
2007.02.07. 19:16 [#303] |
Juzsika a te edesanyad teljesen atadta magat a gyerekeinek. csak a leanyok vettek eszre hogy ennek van hatara. Edesanyad szerencses hogy lettek leanyai akik vele allnak. A fiut pedig elkenyesztettek, o ugy gondolja hogy neki a mama orroke kijar mint segito .Hiszen a "feleseg" is ilyen, egy" mama" csak fiatalabb .Engem zavar meg a szo is "fele-seg". Honnan szarmazik ez?
A hazassag allitolag fele/ fele egyezmeny, de ez inkabb haromnegyed/negyed. Ertitek. |
| |
|
|
| juzsika |
2007.02.06. 21:44 [#302] |
Kérni akkor szoktam, ha semmiképpen nem tudom megoldani. Na jó, ha integrálszámítás, bele se kezdek, de azért az elég ritkán adódik... :)
Szerintem ez legkevésbé a szüleim hibája: vagyis nem ők szocializáltak másképp, hanem mi vagyunk különbözőek. Hiszen hozzám is eljönne akár egy napra is, ha kérném, mert tudom, hogy mindig számíthatok rá, csak éppen nem élek vissza vele. Habár az igazat megvallva, édesanyám "hibás" egy kicsit: mindig mindent megtett azért, hogy nekünk a lehető legjobb legyen. Apám természetesnek vette, hogy anyám intéz mindent, a bátyám is. A nővérem meg én beálltunk anyám mögé, és megpróbáltuk felmenteni, ami alól csak lehetett. A bátyám azt vitte tovább, hogy neki minden jár - furcsa lehet ezt harmincvalahány évesen komolyan gondolni, nem? |
| | Előzmény: [#301 | csilla | 2007.02.06. 20:54] |
|
|
| csilla |
2007.02.06. 20:54 [#301] |
| segíteni én is szeretek, kérni kevésbé. én sem értem, hogy lehet egy családon belül pl. testvéreket arra szocializálni, hogy az egyik kihasználós legyen, a többi ne. már szakítottam meg amiatt barátságot, mert úgy voltam vele, ha az illetőtől még egy "szívességkérést" (a háromezredik) és energialeszívást ki kell bírnom, belehalok. az is rejtély volt, hogy nem veszi vki észre a totális egyoldalúságot (cigim, jegyzetem, sprém, betétem, mindenem mindig nekem legyen, mert egy két lábon járó bolt vagyok, ahol ingyen be lehet vásárolni). |
| | Előzmény: [#300 | juzsika | 2007.02.06. 16:11] |
|
|
|
|
| csilla |
2007.02.06. 10:32 [#299] |
Teljesen megértelek.
Nálunk is van ilyen ugráltatósdi a tágabb családban (különböző fokokban realizálódhat, pl. gyere el értem kocsival, mert most fáradt/lusta/elfoglalt vagyok, de úgy, hogy nem is lakunk együtt, és neked min. fél órát kell kocsiznod, hogy elérj hozzám, aztán fuvarozgass), rühellem.
minden családban vannak ilyen örök segítségkérők, lejmolók stb. (mondjuk biztos én vagyok a másik véglet, mert utálok szívességet kérni, kölcsönkérni- és adni, utóbbit azért, mert egy kezemen meg tudom számolni, hányan adják úgy vissza, ahogy kapták).
tudod, néha én is felvetettem ilyen esetekben, hogy talán nem kellene hagynotok kihasználni magatokat, de mindig azt a választ kaptam, hogy majd megtudom, ha ez meg az leszek. ezek szerint a szülő olyat, hogy kihasználás, nem bír érzékelni, ami nagyon szépen hangzik, de altruizmusnak is brutális. |
| | Előzmény: [#298 | juzsika | 2007.02.05. 15:07] |
|
|
| juzsika |
2007.02.05. 15:07 [#298] |
| Szerintem nálunk az van, hogy közönségesen visszaélnek anyám szeretetével és azzal, hogy mindig, mindenikünkért képes bármiről lemondani. S akkor most ne ordítsam le bizonyos rokonaim fejét. Bocs a kirohanásért, de ez mindig annyira felidegesít. |
| |
|
|
| juzsika |
2007.02.05. 15:00 [#297] |
Nálunk is kb. ekkora a távolság, mégis megteszik. Ha pedig szóvá teszem, akkor én vagyok a gyermektelen ateista feminista (a sor tetszés szerint folytatható), aki nem érti, nem tudhatja, rosszindulatú, szeretetlen stb. Már elnézést, 16-20 évesen szó nélkül végigpesztráltam a gyermekeket. Azon kívül meg miért kell ahhoz háromgyermekes anyának lenni ahhoz, hogy valaki belássa: az anyádat sem lehet a végtelenségig kihasználni? Megszült, felnevelt, most nevelje az unokákat is, mert "nincs más dolga"?
Semmi kifogásom a gyerekszülés ellen, de nem hiszem el, hogy egy városban nem találnak egy barátot, akire rá lehetne bízni a gyerekeket egy hétvégére. |
| | Előzmény: [#296 | csilla | 2007.02.05. 14:32] |
|
|
| csilla |
2007.02.05. 14:32 [#296] |
| egy játszótéren én is megdöbbenve hallottam egy igen idős nénitől, hogy kb. 250 kilométernyit utazott (oda-vissza 500), hogy két napig vigyázzon a kisunokájára. azért ehhez pofám nem lenne szülőként. ha jól belegondolok, több ilyen nagymamával találkoztam már. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
