 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| __ii__ |
2008.10.09. 23:49 [#8] |
itt ezen a helyen nem vagyunk az a kifejezett reprezentatív minta :)) aminek örülök, mert látom, hogy vannak akik hozzám hasonlóan gondolkoznak. de van olyan élményem, hogy kutyát sétáltatok, odacsapódik hozzám egy másik kutyás nő, elmegy mellettünk egy babakocsis mama, és azonnal kötelezőnek érzi, hogy prüntyögjön. jó esteben még utána azt is mondja, hogy szegény gyerek de ronda volt. persze ezt már csak nekem. nem a mamának. ezekből érzem, hogy vannak rossz beidegződések. én mondom ilyenkor rögtön, hogy miért nem ezt mondtad az anyának.
szóval hogy kis zuglói felmérésemet összegezzem: nem egészen azonos a minta a tűsarok olvasóival. :)) |
| | Előzmény: [#6 | niche | 2008.10.09. 21:18] |
|
|
| emese |
2008.10.09. 21:20 [#7] |
En tisztelem a gyerektelen noket. nem kell mar sok gyerek, annyian vagyunk a foldon. Csinaljunk baratokbol csaladot. Azok jobban is ragaszkodnak hozzank mint a verbeli rokonok.
A kismamak meg tudjak, hogy ez mindent megvaltoztat az eletunkben. Szerintem nem csalk gyest kene adni nekik, hanem duplan fizetni ,mert az o kicsinyeik lesznek a jovo ado fizetoi. |
| |
|
|
| niche |
2008.10.09. 21:18 [#6] |
automatikusan tisztelnem kellene az anyákat, el kellene tottyannom, ha kisbabát látok, nyálazva bele kellene kukkantanom (jaj, de édes) minden babakocsiba.
Azért erre nem hiszem, hogy bárki kényszerítene, vagy elvárná tőled. Talán csak te gondolod, hogy ezt gondolják, pedig nem. Nekem például eszembe se jut belenyáladzani mások babakocsijába, és szerintem a gyerek anyja sem veszi ezt feltétlenül jónéven. És nem szoktam decukizni, vagy jaj de gyönyörű ez a gyerekezni indokolatlanul. Ha viszont tényleg cuki az a szerencsétlen, akkor nem érzem cikinek, vagy tüntyi-prüntyiségnek, ha megmondom.
Tanácsom: annak a nőnek, aki ezeket a rossz érzéeseket kelti benned, mondd meg kerek perec, hogy neked ez rossz, hagyjon ezzel békén, és te úgy érzed jól magad, ahogy vagy, gyerek nélkül. That's it. |
| | Előzmény: [#1 | __ii__ | 2008.10.08. 10:59] |
|
|
| niche |
2008.10.09. 21:09 [#5] |
| Ál-tisztelet helyett lehetne valódival is körbevenni őket. Mert tökre lehet tisztelni anyákat azért, amilyenek. Meg tökre nem, ha olyanok. Ez olyan szerintem, mint hogy nem minden nő a havernőm, csak azért, mert nő. Ha úgy csinálja a dolgait, hogy becsüljem, akkor becsülöm. Ha úgy, hogy ne tartsam sokra, akkor nem tartom sokra, a feltétel nélküli sziszterhúd baromság. És az arra nem érdemesek tisztelete, csak azért, mert szültek egy vagy több gyereket, szintén hülyeség. |
| | Előzmény: [#4 | robin | 2008.10.08. 14:49] |
| robin |
2008.10.08. 14:49 [#4] |
| szerintem azért a legtöbb esetben az történik, hogy az anya szerepet túlmisztifikálják, valami ködös ál-tisztelettel veszik körbe. valami olyasmi, hogy ha gyereked van, akkor társadalmilag jobban meg vagy becsülve. én ugyan akarok gyereket, de egyelőre nagyon nem aktuális, tehát nem tudom, hogy valaha lesz-e. |
| |
| jegesviki |
2008.10.08. 11:15 [#2] |
| ugyanígy éreztem ahogy te, most van egy féléves gyerekem, de ebben a kérdésben nem változtam meg ezáltal. nem lettem ősanya, megértem azt akinek nem ez az élete értelme, aki másképp dönt. meg ez persze nem is mindig döntés kérdése, alakulhat így valakinek az élete, de ha éppen így dönt az is egy szabad akaratnyilvánítás. én meg azért érzem magam selejtnek mert bár 'leszültem' nem vagyok az a klassszikus tüntyi-prüntyi kismama...ja és ez nagyon szép hogy eddig ugye teljesítettem: férj, gyerek. most a kérdés: mikor jön a kistestvér? hogy ennek mikor lesz vége b..meg, neverending story megfelelni, én már feladtam. |
| |
|
|
| __ii__ |
2008.10.08. 10:59 [#1] |
kíváncsi vagyok a véleményetekre. én sokáig keresgéltem az úgynevezett "igazit", sok kapcsolatom volt, amikor éreztem, hogy nem Ő az, kiléptem/tünk belőle. természetesen ezekben a kapcsolatokban tudatosan nem akartam gyereket. amikor megtaláltam az igazit, már nem voltam huszonéves, és megszerettem a gyerektelen életemet. néha volt fellángolás, hogy mégis, de aztán elmúlt.
a tapasztalatom az, hogy a nők kirekesztőek tudnak lenni egy gyermektelennel szemben. vannak a szokásos szereotípiák: az igazi nő gyereket akar, vagy van gyereke. az anyaság az élet értelme, nem igazi nő, aki nem akar mindenáron gyereket, stb. automatikusan tisztelnem kellene az anyákat, el kellene tottyannom, ha kisbabát látok, nyálazva bele kellene kukkantanom (jaj, de édes) minden babakocsiba. de én nem akarok. szuperül élek a párommal, neki van gyereke, tehát nyugodtan élhetünk így. és nem akarom magam selejtnek érezni. és különösen utálom, hogy az ezzel kapcsolatos rossz érzéseket nők okozzák. |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
