 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| __ii__ |
2008.10.11. 10:10 [#18] |
nekem az, hogy nem akarok gyereket, nem volt kimondva hosszan. igazából összesen kétszer volt fellángolás, hogy mégis akarok, egyszer egy hónapig nem szedtem fogamzásgátlót, egyszer meg végigkutattam, hogyha egyedül akarnék gyereket azt lehetne-e. persze abszolút végigcsináltam, volt donorapa, és orvosi háttér stb.stb. és ebben megnyugodva maradt minden a régiben. tudtam, hogy lehetne, de ennyi elég volt. egyetlen további lépést se tettem.
és tulajdonképpen akkor gondolkodtam rajta először komolyan, hogy talán én igazából nem is akarok gyereket. de valahogy inkább azt mondtam magamnak mindig, hogy nem úgy alakult az életem, hogy legyen. viszont kimondani csak nem rég tudom. pedig nem vagyok egy nemkimondós fajta. valami tudatalatti módon nyilván vagy cikinek éreztem, vagy selejtnek magam mert így gondolkozom, vagy simán egyszerűbb volt azt mondani, hogy én nem "nem akartam" csak így alakult. ha a tettek szintjén nézem, akkor be kell hogy lássam, mindent megtettem azért hogy ne legyen. de csak most tudok örülni ennek a döntésemnek. furcsa. |
| |
|
|
| grizabella |
2008.10.11. 09:41 [#16] |
Én 33 leszek az idén, mégse ketyeg nálam semmi. Egyébként már 10 évesen is tudtam, hogy soha nem akarok gyereket, és ma már szégyellem, hogy ezt nem hangoztattam erőteljesebben.
Sokszor hallottam "érvként" a gügyögőátokban szenvedőktől, hogy a "kisbabák ooooooolyaaaaan aranyosak". A válaszom: "a kiselefánt is az, de azt se szülök" |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.10.11. 02:38 [#15] |
Gyermektelen, de a férjszerzés elvárását már "kipipáló," :) 30 éves barátnőm gyakran panaszkodik arra, hogy - nem elég, hogy a családja bsztatja, hogy 1. miért nincs gyerek?, 2. milyen dolog az, hogy a férje mosogat? - a munkahelyén rá akarják sózni a legtöbb munkát, mert egyedül neki nincs gyereke, ezért -hah, mintha más dolga nem lehet jogosan az embernek!!!- biztos ráér. "Kefélni sincs időm" - fakadt ki szegénykém. Pedig ő gyermektelenként ugyanannyi fizetést kap, mint "szent" gyermekes munkatársai. (NEM akar gyereket. Egyáltalán nem, és a férje is egyetért. Ahh, távozz, Sátán!)
Én egyszer lehet, hogy szeretnék, ugye 27 évesen már úgy kéne nyilatkoznom, hogy "mielőbb szeretnék, ajjaj, lassan ketyeg a biológiai órám" - de nem izgat, ha amiatt nem lesz, mert állítólagos termékeny éveimben mással voltam elfoglalva. Ez esetben vállalom, hogy ez lesz a döntésem következménye, (meg az anyagi helyzetemé, ha addig meg nem változik - ugye másképp állna az ember a dolgokhoz, ha hozathatná az ebédet, meg megengedhetne magának fizetett segítséget, meg nem kell a gyerekmiatt mindenről lemondania, letrottyosodnia, lemondania kedvteléseiről, barátairól, stb. meg ilyen undok kis apróságok).
De nem hiszem, hogy egy gyerek értékesebb lenne az én "más dolgaimnál". Főleg, mert nem ugyanaz a kategória, és ezt egyes anyák nemigen fogják fel. (Szerintem egyes dolgok az önmegvalósításért vannak, de a gyerek nem lehet az önmegvalósítási projekt része, és neki is jobb, ha nem nézik annak, vagy frusztrációhelyrehozónak, akárminek)
Soha nem felejtem el 33-34 körüli ex-kolléganőmet (akinek a férje még akkor se mosogatott el otthon, amikor a nő 40 fokos lázzal szédelgett be dolgozni) - elhúzódó tantestületi értekezletről (bleee) autókáztunk haza, én mondtam, hogy még tanulnom kéne a másnapi szemináriumomra, egy másik kolléganő szntén említett valami -ÖNZŐ!!!mert nem gyerekkel kapcsolatos- dolgot, erre a gyermekes kolléganő megszólal:"Mi a ti kis ügyete ahhoz képest, hogy a gyerekem lázas betegen fekszik otthon?" Hah, annak van apja, a disszertációmnak viszont nincs. Az ilyen típuú szülk ellenszenvesek számomra.
Ügyürü bügyürű - na én soha. Mit csináljak, nem hat meg egy kisbaba látványa. És még csak nem is szégyellem magam emiatt. Bezzeg ha valaki megmutatja a kiscicája képét, akkorát visítok, hogy csak na. "Aranyos, drága, pici cicaaaaaaaa!" :D:D:D:D Ez van, nah.
Bár amikor egyik barátnőm kezembe nyomta a kislányát, elég jól elvoltunk, mert nem húzta meg a hajamat, csak megfogta, és tartotta. :) De szirupos megingás helyett én világosan felismerem, hogy ettől még nagyon messze van az, hogy gyereket akarjak. |
| |
|
|
| __ii__ |
2008.10.11. 00:02 [#14] |
hát igen. ezt én a másik oldalról éltem át. minden megbeszélés órákkal tovább tartott, mert vagy olvasgattam amíg a gyerekabalygatás volt, vagy a gyerekek lógtak rajtam, mint érdekes új jövevényen. sokszor javasoltam a gyerekes barátnőknek, hogy találkozzunk valami játszóházban, mert ott a gyerekek elvannak, és mi tudunk dumálni.
nekem az a véleményem, és van erről pozitív tapasztalatom, hogy kb 3 éves kortól egy gyerek képes megérteni, ha az anyja valakivel beszélgetni akar, és nem zavarja. persze elő kell készíteni, játékot, rajzolni-festeni valót, vagy hasonlókat adni neki. a saját gyerekkoromból is erre emlékszem. hozzánk sokan jártak, és nekem eszembe se jutott nyúzni se az anyámékat, se a vendégeket. csináltam a dolgom. játszottam, vagy aludtam. úgy voltam szoktatva, hogy este 8-kor akárhol voltunk, elaludtam. még most is mesélik a szüleim ismerősei, hogy akárhova letettek 8-kor, betakartak, és már aludtam is. szerencsénk volt egymással. mármint a szüleimnek és nekem. |
| | Előzmény: [#13 | emese | 2008.10.10. 19:23] |
|
|
| emese |
2008.10.10. 19:23 [#13] |
Amikor a fiaim meg kicsit voltak, minden baratnom elhagyott mert nem tudtak elviselni a gyerek felsobseget amikor nalam voltak. ha gyerek elkezdett nyafogni, nekem kellet oket megnyugtatani, abba kellett hagynom a veluk valo megbeszelest. utanna amikor visszatertem hozzajuk, a levego megvaltozott, es az o gondolataik elszalltak.
Igy nem igen jottek hozzam, es kis ido multan teljesen egyedul maradtam. Voltak hetek amikor csak a gyerekkel beszeltem, egy felnottel sem. A ferjem hetvegen jart haza. Az se segitett sokat. |
| |
| grizabella |
2008.10.10. 13:16 [#11] |
Én sem kapok gügyögőrohamot, ha meglátok egy babakocsit.
Alapvetően úgy látom, hogy az anyaság kétoldalú: egyrészt kiszolgáltatottá tesz, másrészt hatalmat ad. A gond az, hogy a hímsoviniszta társadalom a kiszolgáltatottságot kihasználja és kiélezi, a hatalomízét viszont el akarja venni a dolognak. Ezért megy el egyre több nőnek a kedve a szüléstől. |
| |
| __ii__ |
2008.10.10. 09:44 [#10] |
| a barátnőm is ezt mondta. hogy ha úgy tennék, mintha valami ezzel kapcsolatos dráma lenne az életemben, azonnal abbahagynák a traktálásomat. meglehetősen drámai alkat vagyok, de sajnos nem szeretek hülyéknek játszani. viszont ezen a nyomon elindulva lehet hogy ki lehet találni valamiféle elfogadhatót. |
| | Előzmény: [#9 | ButaTyuk | 2008.10.10. 02:57] |
| ButaTyuk |
2008.10.10. 02:57 [#9] |
ó, én tabu ellen tabuval harcolok.
ha valaki jön azzal a baromsággal, hogy hát a gyerek a mindenség csúcsa, akkor bevágok egy párás- messzire nézős- szájösszezsorítós pofát, amiről ő azt gondolja, hogy 'biztosan valami baja van, meneküljünk innen' közben valójában azt jelenti, hogy: 'az emberi butaság és tapintatlanság határtalan, neked meg semmi közöd', ezzel együtt, vagy ennek ellenére beválik. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
