 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| muzsa |
2005.06.12. 12:16 [#42] |
Azért egy dologra figyeljetek. Ti itt mindig abból indultok ki, hogy normális, se nem kövér, se nem vékony nőket rákényszerítenek, hogy még vékonyabbak, még izmosabbak legyenek. Eközben Magyarországon statisztikai adatok szerint a nők közel fele!!! túlsúlyos.
(2003-as ESzCsM adat, de gondolom nem változott sokat a helyzet két év alatt)
Tehát mindenki nézzen magába - azaz magára - és 1. ne dőljön be a Photoshopolt, művi szépségideálnak, 2. ne legyen rest bevallani, ha valóban elhízott.
Mert a túlsúly egészségtelen. Ezt ugye nem vitatjuk. |
| |
|
|
| macs58 |
2005.06.12. 11:44 [#41] |
Ugye? Nna, erről irtam én is. Egyetértek Veled.
Egyébként, én nem veszek női magazinokat, mert fejjel megyek a falnak tőlük, és a tévében is nagyon megválogatom mit nézek. Természetfilmeket stb...
És szoktam ilyenekről győzködni (amiket Te is irtál) több barátnőmet és ismerőseimet akiknél látom, hogy szenvednek ettől az egésztől. Igen, biztos hogy ez útja a megoldásnak. Csak lassú. De csak nem reménytelen!!! :))))
|
| |
|
|
| baguette |
2005.06.12. 11:20 [#40] |
Annyira szeretném, ha lenne annyi pénzem, hogy meg tudnék csinálni egy havi vagy heti magazint. Szines szagosat, csak éppen olyat, ami ahhoz ad segítséget, példákat, interjúkat és élettörténeteket, hogy hogyan tudjanak a nők ez alól a nyomás alól megszabadulni...Ebben az újságban is lennének nő témák, csak éppen a kozmetikumokat nem a trendiségük, hanem az állatkísérletekkel való viszonyuk okán tennénk bele. A receptek vagy étteremajánlók sem a külcsín, hanem az adalékanyagoktól mentes belbecs okán lennének 'megénekelve' és még sorolhatnám.
(Szerintem az egyik legjobb első lépés lehet az önfelszabadításvban a Tv től és tipikus fogyasztói nő magazinoktól való tartózkodás. Szerintem már egy két hétnyi ilyen típusú absztinencia beindít a gondolatokban egy jóhatású változást. Pár éve, amikor Amszterdamban jártam feltűnt, itthon nagydarabnak számító nőtársaim milyen boldogan válogatnak vidám, szines divatgöncök között és öltözködnek úgy, ahogy nálunk csak a modell alkatú csajok. irigyeltem őket, mert azt láttam, hogy felszabadultabbak, mint én. Pedig nem is vagyok 'nagydarab'. Nos aztán észrevettem azt is, hogy nincsenek női testes hirdetések az óriásplakátokon és ha vannak is nők, azoknak is inkább az arcuk és a kedves mosolyuk volt a fotón, nem pedig a mellük vagy a hátsójuk. A moziban ülve és a filmre várva a reklámok viccesek voltak, és nem nőcisek.)
Szóval visszatérve a témára: Te macs58, vagy bárki, aki ezt a weboldalt látogatja mesélhet a közvetlen környezetének és segíthet másképp gondolkodni és nézni, aztán ez gyűrűzhet tovább remélve a lassú, de biztos változást. |
| |
|
|
| macs58 |
2005.06.12. 10:57 [#39] |
| Baguette! Abszolút igazad van. Csak azt szerettem volna mondani, hogy nem mindenki képes eszerint gondolkodni és cselekedni. Sokan. |
| |
| muzsa |
2005.06.12. 10:35 [#38] |
Volt szó az állatokon tesztelt és nem tesztelt termékekről. Igaz, ez a lista korántsem teljes, és sok, nálunk nem forgalmazó cég neve is rajta van, de mégis hasznos lehet. Én pl. eddig nem tudtam, hogy a Colgate és a Johnson & Johnson kísérletezik állatokkal, igaz, nem is firtattam... Azt tudtam, hogy a Nivea nem, ami jó. Hiányolom viszont a Vichy termékeket a listáról.
Az ABC szerinti listán az egyes betűkre kattintva balra találhatók a nemtesztelők, jobbra a tesztelők.
Lista
Az állatkísérletekről elrettentésképpen itt van még egy oldal a Zöld Magazinból.
Na megyek végignézem a fürdőszobát, mit találok...
|
| |
|
|
| baguette |
2005.06.12. 10:23 [#37] |
Macs58, továbbra is azt gondolom, hogy önmagunk választása, hogy milyen elvárásra ugrunk és milyenre nem. Tényleg nagy a nyomás, de ha pl (az egyik topikban volt erről szó) kikérjük magunknak ha nőként negatívan diszkriminálnak bennünket, akkor ha a környezet arra nyom, hogy fogyjunk le, akkor azt miért nem lehet (normális kommunikációval) kikérni és őket is szembesíteni azzal, hogy egy implantált egészségtelen nő-képet akarnak ránk húzni? Mielőtt elmondjátok: tudom, nem mindenkivel lehet beszélni, nem is mindenki érti meg, de azokról lehet tudni, hogy fölösleges a beszéd, így viszont nem kell velük törődni.
Másfelől pedig, ha mi nők, a saját mikrokörnyezetünkben nem kezdünk el tenni az ilyen nyomságyakorlás ellen, akkor hogyan várjuk, hogy megváltozzon? Magától nem fog megváltozni. Rajtunk áll, hogy első lépésben felismerjük, hogy valami olyan megfelelési kényszer munkál bennünk, ami nem értünk van (mégcsak nem is a társadalom jobbá tételéért), ezután el kell kezdeni máshogy viszonyulni, majd rátérni a környezetnek való védekező-építő visszajelzések adására. Ahogy nem fogadjuk el hogy a családban erőszakot tegyenek ellenünk és nőtársaink ellen, azt sem szabad elfogadnunk, hogy lelki-testi erőszakot tegyen rajtunk egy külső fals elvárás. Aminek gyökereit és hátterét oly szépen leírta Naomi Wolf.
De kérdem én: ki tudja ezeket az elvárásokat megszüntetni? Senki. Nagyban senki. Kicsiben viszont csakis mi. Azzal, hogy rendet teszünk magunkban odabent és aztán odakint. |
| |
|
|
| hallohallo |
2005.06.12. 09:24 [#36] |
és gondolom, ezekben a dolgokban (anorexia, bulimia...) tényleg nagyon fontos szerepet játszik a média, ami formálja a közvéleményt, ha akarjuk, ha nem - hiszen állandóan ezeket a tökéletes testeket látjuk, a normál testalkatokat meg fedi a ruha a hétköznapi életben. pl. nagymamám korában állítólag a nagyon alacsony, teltebb nők voltak divatban, sokan szerettek volna úgy kinézni, de mondjuk az enyhén telt alkatot elérni sokkal kevésbé egészségtelen, mint csontsoványra fogyni. na és azért ekkora testkultusz nem volt.
és még egy megjegyzés: a fotó kövérít, vagyis azok a modellek az életben sokkal-sokkal vékonyabbak, szóval a vékonyság meg a domborodó női idomok legtöbbször csak a fényképen léteznek. |
| |
|
|
| hallohallo |
2005.06.12. 09:16 [#35] |
| egyetértek. és valószínűleg, ha nagyon messze lennék ezektől az elvárásoktól, akkor nem nyomasztana annyira időnként, viszont állítólag éppen csak egy kicsit vagyok kövérebb meg alacsonyabb meg ilyesmi a "tökéletesnél", így ha lefogyok pár kilót, mindenki (!!!) ujjong körülöttem. a gond az, hogy mindig akkor fogyok, amikor éppen lelki problémám van, és vagy szimplán nincs étvágyam az állandó gyomorgörcstől, vagy - mint már életemben kétszer előfordult - tendenciózusan hánytattam magam. és arról leállni kínkeserves. pláne ha azt hallod, hogy milyen jól nézel ki most, hogy fogytál, és hogy ez neked milyen könnyen megy. és amikor visszahízom az alapsúlyomra, amivel viszont remekül ellennék, mert akkor érzem magam erősnek és egészségesnek, akkor időnként emlékeztetnek arra, hogy anno milyen könnyen lefogytam. és ezt akkor se nagyon lehet figyelmen kívül hagyni, ha látszólag nem törődöm ezekkel az emberekkel és a megjegyzéseikkel. |
| | Előzmény: [#34 | macs58 | 2005.06.12. 06:59] |
|
|
| macs58 |
2005.06.12. 06:59 [#34] |
| baguette, ezt próbáld meg elmagyarázni annak a rengeteg nőnek, akikben erőteljesen él a megfelési kényszer. Mert ezt minden józanul gondolkodó ember tudja, és valóban szószerint senki sem kényszeritette őket, de az hogy megfeleljünk az elvárásoknak, nagyon sok emberben igen erős késztetés. |
| |
|
|
| nadina |
2005.06.12. 01:31 [#33] |
a szépség kultuszát nemrég olvastam, szerintem tanítani kéne.
egyébként tipikusan szorongó típus vagyok, szélsőséges megfelelési és nem-megfelelési kényszerrel (azt hiszem, mostanában kezdek magamhoz térni, mindenesetre nem vagyok hajlandó borotválni a hónaljamat, csak gyantázni, gyantázni viszont csak megfelelő hosszúságú kinőtt szőr ellenében lehetséges, ily módon folyamatosan attól parázom, mikor teszi szóvá valaki a szőrösödő hónaljamat; nem könnyű), a mai ideálokhoz képest teljesen rossz testalkattal meg minden. viszont elkezdtem aerobikozni járni, és a kezdeti kudarcok után baromira élvezem. kifejezetten közösségi érzést nyújt, és nagyon szeretek a többi nő közt lenni. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
