 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
| »
|
| robin |
2008.04.13. 01:16 [#12] |
| Blake, Yeats, Poe. Mindig is tudtam, hogy rokon lelkek vannak itt...:) |
| |
|
|
| virgo |
2008.04.12. 19:03 [#11] |
József Attila
ÁPRILIS 11
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, április estén.
Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az útban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.
Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.
Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.
Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.
S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.
Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka-alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.
A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendóbe kötözött gondnak.
A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.
(1925.) |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.04.12. 14:00 [#10] |
Nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon jó ízlésetek van!!!
|
| |
| subculturalgirl |
2008.04.12. 13:48 [#9] |
Ladányi Mihály: Kés
Mint öngyilkos
kezéből kiütött kés,
elémzuhansz és
fényed veri át
szememben a halált.
Kabátom alá veszlek,
szorongva szorongatlak,
s utolsó estemig
szerelmem lassan-lassan
reádrozsdásodik.
Ladányi Mihály: Mi ketten
Akár az ujjak az ökölben
az ütlegekhez összezárva:
szorongunk gyűrötten, gyötörten,
kik jók lennénk simogatásra.
Nemes Nagy Ágnes: Nem bírod
Nem bírod el, hiába,
Ki egyenrangú véled.
Szeresd, szeresd továbbra is
A kurvát vagy a cselédet.
Willaim Blake: The Sick Rose
O Rose, thou art sick!
The invisible worm
That flies in the night,
In the howling storm,
Has found out thy bed
Of crimson joy:
And his dark secret love
Does thy life destroy. |
| |
|
|
| hermes |
2008.04.12. 13:30 [#8] |
Tankcsapda ÖRÖKKÉ TART
Gyere mond el mi a baj bébi, én figyelek rád
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád
Látom, van valami, ami a szívedet nyomja
Tudom, az élet súlya, tudom a világ gondja
Gyere ne félj tőlem, én nem verlek át
Ha belekezdtél, hát folytasd tovább
Ha akarod, suttoghatsz, nekem az is elég, hogy halljam
És én majd ott leszek, és segítek, ha baj van
Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék
Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék
Ha nem hiszed el, hogy az élet tényleg örökké tart
Hiába úszol, belefulladsz, pedig ott van a másik part
Na jól van, borítsunk fátylat a múltra
A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen
És néha elvisznek magukkal arra az útra
Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem
Gyere, ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt
Néha mindenki elkövet néhány hibát
De ha magadba nézel, és azt látod, hogy a szíved tiszta
Akkor jó az út, amin jársz és többé ne is fordulj vissza |
| |
|
|
| virgo |
2008.04.12. 12:23 [#7] |
William Blake
The Tiger
Tiger! Tiger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?
In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?
And what shoulder, and what art,
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand? and what dread feet?
What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? what dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?
When the stars threw down their spears,
And watered heaven with their tears,
Did he smile his work to see?
Did he who made the Lamb make thee?
Tiger! Tiger! burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?
William Blake
A TIGRIS
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?
Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?
milyen váll és mily művész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szíved,
milyen kar s láb bírt veled?
Milyen pőröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?
S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?
Szabó Lőrinc fordítása |
| |
|
|
| Binary |
2008.04.12. 11:12 [#6] |
W. B. Yeats: He wishes for the cloths of heaven
Had I the heavens' embroidered cloths,
Enwrought with golden and silver light,
The blue and the dim and the dark cloths
Of night and light and the half-light,
I would spread the cloths under your feet:
But I, being poor, have only my dreams;
I have spread my dreams under your feet;
Tread softly, because you tread on my dreams.
W. B. Yeats: Ki az égi kelme után vágyik.
Ha kezembe foghatnám az ég hímes kelmét,
Kivarrva arany s ezüst sugarakkal,
A kék, a fakó és a sötét brokát,
Festve éjjel, fénnyel és pirkadattal.
A lábaid elé teríteném azt a kelmét.
De elszegényedtem, csak álmaim maradtak,
Így lábaid elé szórtam az álmaimat,
Óvatosan lépdelj, mert eltiprod a vágyaimat. |
| |
|
|
| Macskalány |
2008.04.12. 08:27 [#5] |
József Attila
Reménytelenül
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
|
| |
|
|
| robin |
2008.04.12. 01:21 [#4] |
Edgar Allen Poe:
Lee Annácska
Sok-sok hosszú eszendeje már
tengerpart bús mezején
élt egy kis lány - ismerhetitek
Lee Annácska nevén
s csak azzal a gondolattal élt,
hogy szeret s szeretem én.
Gyermek volt s gyermek voltam én
Lee Annácska meg én
De Szerelmünk több volt mint szerelem
tengerpart bús mezején
Irigyeltek még az angyalok is
fenn a felhők tetején.
S ez lett oka, hogy, sok éve már,
tengerpart bús mezején
felhők közül jött egy csúnya szél
s meghűlt Annácska, szegény;
s elvitték úri rokonai
s egyedül maradtam én:
koporsóba csukták el őt
tengerpart bús mezején.
Irigyeltek az égi angyalok,
hogy boldogabb ő meg én
az lett oka (mind jól tudjuk ezt
tengerpart bús mezején)
hogy jött felhőből éjjel a szél
s meghűlt s meghalt a szegény.
De szerelmünk több volt mint soké,
ki nagyobb mint ő meg én,
okosabb mint ő meg én
s sem az angyalok a felhők felett,
sem az ördögök tenger fenekén
nem tehetik hogy, szívtől a szív,
elváljunk, ő meg én.
Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord,
Annácska küldi felém;
s csillag ha ragyog, már véle vagyok.
Annácska szemét lesem én;
s így az éj idején veled éldelek én,
jegyesem, szívem élete, szép kicsikém,
melletted a sír fenekén,
tengerpart bús mezején.
BABITS MIHÁLY fordítása |
| |
|
|
| emese |
2008.04.11. 22:02 [#3] |
Agikam, nagyszeru otlet ! Imadtam a verseket. Micsoda ihletett forditas Adrienne Rich tol.
|
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
