 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
|
5
| »
|
| selkt-sa |
2008.11.25. 13:48 [#42] |
w blake: ártatlanság virágai
egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban fedezd fel a kéklő eget,
egy pillanatban az örökkévalóságot,
s tartsd tenyeredben a végtelent. |
| |
| selkt-sa |
2008.11.25. 13:47 [#41] |
| a végén még megszerettetitek velem a verseket... :-) |
| |
| Claudandus |
2008.11.25. 13:19 [#40] |
Rendben. Manapság már nem nagyon olvasok verseket, de régen ez az egyik kedvencem volt:
Mérget, revolvert
Mérget, revolvert, gyorsvonat elé!
Nyiszáld ketté recsegő
gégédet, őrült!
- Nézz szét: valaki kilopja
szemedet a homlokod alól,
friss vágyaidat hintója elé
fogja paripának, meleg szívedet
feltalpalja a cipője alá
s nyomorodból arany palotát
épít magának...
Nézd: százezrek, milliók
sorvadnak sírba, nyomorult
barmok, testvéreid,
akik valaha,
mint te,
hittek, akartak... Óh
nyisd ki hát boldogtalan szemedet,
te szegény,
frissenjött fiatalember,
te naiv, te őrült,
és menj haza,
állj tükröd elé
borotvád tedd a nyakadra -
...aztán rohanj
végig az esti körúton
és levágott fejed üvöltő
bombáját
csapd be az első
boldog ember ablakán!
Szabó Lőrinc vers egyébként... |
| |
| subculturalgirl |
2008.11.22. 15:38 [#39] |
| Ismételten kérem a kedves ide írogatókat :D, használjuk többen, többet ezt a topikot!!!!!!!!! |
| |
| subculturalgirl |
2008.11.22. 15:37 [#38] |
Baranyi Ferenc neve kedves emléket idézett fel, egy aranyos verset, amit drága Mamikám gyerekkoromban megtanított nekem kívűlről. A következő:
Őszi labdajáték
Költöznek a füstifecskék,
vadlibák és gyurgyalagok,
a gólyák is délre húznak,
követvén a kóbor Napot.
Hathetes madárfióka
sírva száll az égi pályán,
panaszosan csivitolja:
"Nem bírom tovább, anyácskám!"
Fecskemama tétovázik,
aztán rámutat a Napra:
"Látod azt a sárga labdát?
Azé lesz, aki elkapja!"
A kisfecske újraéled,
játszani a kedve megjő:
"Elkapom a sárga labdát,
meglásd, én leszek az első!"
Száll a Nap rugalmas ívben,
s száll a kismadár utána,
labdaűző, friss kedéllyel
érkezik meg Afrikába.
...Őszi szélben, őszi sárban
már tavaszt idéz az álom:
várjuk, hogy fecskénk a Nappal
labdázgatva visszaszálljon... |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.22. 15:34 [#37] |
Robin írta a beszélgetős topikba, ideollózom:
Baranyi Ferenc - Kímélj meg
Csak ama rettegőn-riadt
tekintettől kímélj meg engem,
mely minden tiltott nász után
felkönyörög ijedt szemedben,
mikor ketté-józanodunk
szemedben kérdő a kerekség,
azt kérdezi: így, így sem únsz?
Azt kérdezi: most is szeretsz még?
E pillantás csak cikkanó,
de épp elég, hogy megalázzon,
bántóan bizonygatja azt,
hogy nem nő túl a testi lázon
mi engem utánad tüzel,
s hogy bujaság a szenvedélyem:
se szív, se gond - csak vér. Szemed
ezt mondja s ez rám nézve szégyen.
Vagy talán őseredetű
e szolgamód riadt tekintet?
Visszacsörrennek néha még
Szokás csatolta ősbilincsek?
Megejtett s nyomban otthagyott
cselédlányok félelme ez még?
Kijátszott mátka kínja, ki
odaadta frigy előtt a testét?
Fekszünk, tilalmas nász után.
Töprengsz: maradj vagy elköszönj-é?
Nyugalmam gyengéd ernyedés,
csupán te túlozod közönnyé.
Pedig most inkább kell nekem,
hogy ittmaradj, hogy végre lássad:
ki jó volt lángnak lobbanón -
jó most duruzsoló parázsnak.
Miért alázol hát ijedt
alázatoddal engem? Ó hát
mikor érjük meg már a nők
tudat-emancipációját?
Merj úgy szeretni, mint ahogy
én szeretlek több ezer éve!
Hidd el: csak az a szerelem,
melynek a nász sosem a vége.
|
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.10.17. 17:53 [#34] |
Játszani
Ó, játszani, mit nem játszottam még soha!
Hogy Isten en érezze úgy magát
itt bennem,
minthogyha tömlöc volnék, kaloda.
Adj szárnyakart nekem, föld,
hasítsam nyílvesszőkkel át a
határtalant,
ne lássak mást körülöttem, csak eget,
fölül eget,
eget alattam -
s kigyúltan ott a fényözönben,
csak játsszam,
tele csodás, villámló lendülettel,
hoyg Isten szabadon lélegezzék bennem,
ne zúgolódjék:
"Tömlöcben rab vagyok!" |
| |
|
|
| Hid-rata-cio |
2008.04.17. 17:03 [#33] |
Hártó Szilvia: Tánc
Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
Egy éjjel s egy reggeli után
Elindulsz hogy új csoda várjon
De lesz még egy szép délután
Mi úgy lesz majd a miénk
Hogy nem zavar hogy késő már
Még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc
Keresném az ellopott időt
Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc
Egy váratlan kaland
Egy táncnál is többet ígérhet
Nevetnék, csak lennék már szabad
Csak múlna el a varázs
És kezdődne egy újabb dal
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém
Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc
|
| |
|
|
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
|
5
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
