 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| hallohallo |
2008.08.13. 15:32 [#88] |
ez így van. szerintem kapásból fel kéne robbantani a tanárképzések alapjait. nem reformálni, robbantani.
most voltam tanárképzős diplomaosztón, barátnémén, hát aszittem, beokádok. tekintélyelvűség, frontális évzáró ünnepség, vigyázállás a dékánúrnak, nők kiskosztümben mosolyognak, kislányok kiskosztümben verset szavalnak, dékán úr meg (egyedüli férfiként) osztja az észt (nagyon sok marhaságot, amiben semmi eredeti sem volt ráadásul), a végén meg megtapsolta a közönség. aki a saját gyereke-rokona-barátja ünneplésére volt ott. ehelyett megünnepeltük a dékánurat. broáf.
ha ilyen a pedagógia szemlélete nálunk, akkor ezt viszi tovább az onnan kikerülők többsége :( |
| | Előzmény: [#84 | almonda | 2008.08.13. 15:25] |
|
|
| subculturalgirl |
2008.08.13. 15:30 [#87] |
A tizenéves kiscsajoknak még több szükségük van a dícséretre, főleg, ha nem trendigizdák.
De még huszonévest is sok olyat látok, aki valósággal felragyog, ha azt mondom neki, "milyen jól nézel ki", "milyen elegáns ez a ruha, te készítetted/tervezted?" ill. ha mesél a tanulmányairól, munkájáról, akkro is érdemes dícsérni, hog ezt jól csináltad, stb.
Szerintem meg kell nekünk is tanulni, hogy ne csak a rosszat vegyük észre, hanem a jót is; és túllépve a belénkkódolt NŐI RIVALIZÁLÁSON (amit gyűlölök), elmondjuk egymásnak a róluk alkotott pozitív észrevételeinket. Valahogy ki kell mozdítani a nőket egyrészt az önbizalomhiány "kultúrájából", másrészt a "szükségszerű" női rivalizálásból. |
| |
|
|
| hallohallo |
2008.08.13. 15:28 [#86] |
tényleg nagyon sokat jelentenek.
nekem annyira, de annyira jól esett, hogy a nagyon jól sikerült latinvizsgám után (amire már csak azért is büszke vagyok, mert lustaságból nem jártam órára, és az alapvizsga előtt pár hónappal kaptam észbe, leültem, és megtanultam magamtól) az utcán felismert, és elbeszélgetett velem. pedig zsinórban vizsgáztatott egy csomó embert. nekem ez nagyon jó volt.
meg amikor a híresen szórakozott, nagyon idős és nagyon nagy tudású és az irodalmat szívből élvező és szerető tanárom, aki akkorra már két egyetemen is tanított engem, három féléven keresztül, a harmadik vizsgán rámnézett fátyolos tekintettel, és azt mondta: "én magát már ismerem". most viccen kívül, ez nagyon nagy szó volt nála. |
| | Előzmény: [#83 | subculturalgirl | 2008.08.13. 15:21] |
|
|
| almonda |
2008.08.13. 15:25 [#84] |
| aha, amióta svédo.-ban élek sokkal többet fejlödtem, tanultam, kepeztem magam... s megvalósítottam, amiben ott egy csomóan akadályoztak... Ez van: a magyar gátol, fikáz, irigykedik, akadályoz, itt a kisgyerekkortól végig a dícséret, bíztatás, a segítés a jellemzö >>> a magyarok, jellemzöen, aláássák a tehetségük által ígéretes sikert, míg a jóval szerényebb átlag-svéd lépésröl-lépésre javítani tudja képességeit, önbizalmát, önképét... s mert mer - nyer is, többnyire. A közössége mindig mögötte van. Ez nem össze protekcionizmus - mert arra nem hajlandók! - hanem szolidaritás. |
| | Előzmény: [#80 | hallohallo | 2008.08.13. 15:15] |
|
|
| subculturalgirl |
2008.08.13. 15:21 [#83] |
| Hümm... Gimiben sok tanárom utált, mert nem voltam tündibündi átlag sablonjókislány, hanem - szörnyűséges, ugye?- bakancsban, feketében jártam, fekete körmökkel, erős sminkkel, és ezen nem voltam hajlandó változtatni, hiába csesztettek, azt hitték, drogos, szektás, sátánista, stb. vagyok, a némettanárom lenézett, egyszer azonban az volt az órai feladat, hogy a kedvenc könyvünkről írjunk, és én leadtam neki óra végén egy elemző-értekező fogalmazást németül a Mester és Margaritáról. Amikor köv. órán kiadta, el volt hűlve, és dícsérte, milyen jó lett, és hozzátette: "Én azt hittem, te nem vagy olyan okos" Minden dcsértetet összezúzott e beszólással, és megkeseredett az örömöm. Szerettem volna vele találkozni az osztálytalálkozón, a harmadévtől végig mindkét szakomon jeles átlagú indexem és a PhD programba nyert felvételim társaságában, de nem jött el. Sajnos a második magyartanárnőm sem, aki viszont egyszerű, ám őszinte bíztató sorokat írt minden fogalmazásom végére: "Kicsit félve írok rá osztályzatot, mert ez a fogalmazás nem csak terjedelmében, de minőségében is túlnőtte a h.f. szintet"; "Remeklés!" stb., így nem volt alkalmam megköszönni neki. Az első magyartanárnőm, aki néha elkérte az írásaimat a másodiktól (!!!), Erzsike néni viszont ott volt, tudtam Neki adni a közös verses füzetünkből, és meg tudtam neki köszönni a gondolatébresztő óráit, amivel megszerettette velünk az irodalmat, és a vitatkozást, és hogy arra biztatott minket, értékeljük a saját véleményünket. Inkább felfüggesztette a tananyagot egy vita kedvéért. NAgyon szerettük. E két tanárral, ha az utcán találkozok, örömmel állítanak meg beszélgetni. A második tanárnő alig változó stílusomat látva olyasmit mondott, hogy "Kialakult személyiség vagy, már az iskolában az voltál." Idős volt pedig, egyszerű, és mégsem a fanyalgó sztereotípiák éltek a fejében. Már akkor is a személyt látta bennem, és nem a kiríni igyekvő, problémás, zűrös, "biztosdrogosszektássátánista" gyereket. Elismerte a képességeimet, biztatott. Az ilyen emberek sokat jelentenek az ember életében. |
| | Előzmény: [#79 | almonda | 2008.08.13. 15:01] |
|
|
| juzsika |
2008.08.13. 15:21 [#82] |
| Ja, osztálytalálkozó. Volt egyszer a ballagás után egy vagy két évvel valami, arra hívtak, de nem tudtunk elmenni. Vizsgaidőszakban osztálytalálkozót szervezni 150 km-rel arrébb, hát kösz... A következő rá egy évre volt, írt egy lány utólag, hogy azért nem hívtak meg, mert "ti úgysem jöttök". Hmm. Két év múlva lesz a tízéves, majd kiderül. Ha meghívnak, elmegyek. Legalább lesz miről pletykálniuk. :) |
| | Előzmény: [#80 | hallohallo | 2008.08.13. 15:15] |
|
|
| hallohallo |
2008.08.13. 15:15 [#80] |
na igen, külföldiek sokszor többet dícsérnek. vajon miért?
amúgy, sok külföldi diák - mindenféle náció - között, ami nagyon meglepett engem, hogy mind elmondták, hogy ez meg az a lány milyen gyönyörű. ha ott volt, ha nem. és szinte mindenkit szépnek találtak valamiért, a haja, vagy a szeme, vagy csak úgy. valahogy magyarországon inkább az a szokás, hogy a kisgyerekekre mondják max azt, hogy szép, aztán amikor már nő lesz a gyerekből, akkor inkább a hibáit sorolják. ha igazán, igazán szépek, akkor meg pláne. szerintem a nagyon szép, nagyon tehetséges nők még kevesebb szemtől-szembe dícséretet kapnak, mint a többiek. (ezt is meg szoktam mondani azoknak, akiket szépnek és okosnak tartok :))
almonda, képzeld, engem meg nem hívtak el osztálytalálkozóra. 10 évesre. és egy csomó másik embert sem, aki nem tartozott a legnagyobb "brancsba". annyira nem bántam, mert már tépelődtem, hogy elmenjek-e, ha lesz, annyira senki nem hiányzott. akit kedvelek, azzal úgyis tartom a kapcsolatot.
de neked, ezt így, ofőtől, ezt a bunkót. |
| | Előzmény: [#78 | juzsika | 2008.08.13. 14:52] |
|
|
| almonda |
2008.08.13. 15:01 [#79] |
| erröl csak annyit, hogy a gimis oszt.fönököm (nö volt! apropó nök a nökért...), anno, úgy kommentálta a továbbtanulási szándékomat, hogy beszélni sem tudsz rendesen magyarul (akkoriban hadartam), hogy akarsz nyelvszakra menni, meg újságíró lenni (írni tudtam)... aztán idegenvezetö lettem 3 nyelven, meg írok is, fordítok is, tanítok is... szóval abból élek, hogy beszélek... :)) érettségi talira viszont csak egyszer mentem el, hogy mindezt elmondjam neki. |
| | Előzmény: [#78 | juzsika | 2008.08.13. 14:52] |
|
|
| juzsika |
2008.08.13. 14:52 [#78] |
| Ezt csak alátámasztani tudom. Egy év folyamatos szénné alázás után (nemhogy franciául nem tudsz, hanem magyarul sem; ezt különben sem így mondják; meg fogsz bukni a vizsgán; bruhaha, mekkora marhaságot mondtál; ugye nem gondolja komolyan? stb.) nekem kifejezetten jót tett, amikor Luxembourgban dicsértek fel s alá. Szerintem felerészt annak köszönhetem a sikeres évvégi vizsgámat. |
| | Előzmény: [#77 | hallohallo | 2008.08.13. 14:42] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
