 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| tarka |
2005.02.21. 13:05 [#12] |
Sisso, nekem ettől nem tűnik hitelesnek ez a fajta viselkedés. Akkor lenne az, ha erőt vennél magadon, és te sem fetrengenél hajnalig a tévé előtt :-))
No meg hát most jóval kisebb gyerekekről beszélünk, ugye: miért jó egy babának akkor aludnia, amikor nem feltétlenül álmos, várnia akkor is, ha esetleg már éhes, egyedül játszani akkor is, ha társaságra vágyik, stb. Miért nem lehet bízni a babánkban annyira, hogy az igényeire hagyatkozás nem jelent feltétlenül őrületet. Így is kialakul előbb-utóbb, hogy mikor alszik, mikor eszik, mikor szeret nézelődni. De nekem fontos, hogy ez ne egy kívülről rányomott rendszer legyen, hanem olyan legyen a ritmusa, ami neki megfelel. Miért várjuk el egy ennyire csöpp emberkétől, hogy tanuljon meg alkalmazkodni hozzánk, és miért nem próbálunk meg inkább mi belesimulni az ő ritmusába. Vajon tényleg mitől működött ez a természeti népeknél és miért gondoljuk, hogy nálunk meg nem fog működni?
|
| |
|
|
| sisso |
2005.02.21. 09:58 [#11] |
| ja, szóval azt gondolom, hogy ettől hiteles a dolog |
| |
| sisso |
2005.02.21. 09:58 [#10] |
| azért próbálom a személyiségem elelnére nyomatni a napirendet, mert én a mai napig szenvedek anank a hiányától és ezt az anyám alakította így (valahogy nekem következetlen módon sokminden szabadott, amit nem, azt szintén következetlen módon nem) uh. arra gondolok, könnyebb lesz a kiskölöknek, mint nekem, ha le kell feküdnie egy bizonyos időben és nem fetreng majd velem a tévé előtt hajnalig |
| |
|
|
| tarka |
2005.02.21. 09:48 [#9] |
Szia csaruga!
Köszönöm a válaszod. Érdekes, amit írsz, lennének kérdéseim is.
Előre bocsátom a félreértések elkerülése végett, hogy négy kicsi gyerekem van, próbáltam a napirendes "módszert" is és a teljesen szabadot is, nekem az utóbbi jött be jobban, de nem hiszem, hogy ez az egyedül üdvözítő út.
Amit viszont nem értek, az az, hogy miért gondolod, hogy a gyerek igényeinek kielégítése működhet a természeti népeknél, és a modern társadalmakban pedig nem. Erről ír valamit a könyv? Tényleg kíváncsi vagyok, mert a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy sokkal könnyebb volt a dolgom, ha a gyerekem igényeire hagyatkoztam, és nem pedig a saját kereteimet erőltettem.
A bevezetődből úgy sejtem, hogy volt már pár vacak köröd a témában, remélem ezt most nem úgy éled meg, tényleg nem kötözködni szeretnék.
Még az tűnt fel, hogy azt írod, manapság divat a túlpszichologizáltság a gyereknevelésben: hááááát….... nem tudom, szerintem ez Mo-on nagyon nem így van.
Gina Fordnak van egyébként saját gyereke? Meg hogy mi módon foglalkozott ő 300 ilyen kicsi gyerekkel: elég nagy számnak tűnik. (A nanny vagy nővér meghatározás pontosan milyen munkát takar? Bocs, de nem vagyok képben ezek szerint.)
Szerintem egy csecsemő tökéletesen ki tudja alakítani a napirendjét, csak rá kell hagyatkozni. Valahogy úgy, mint amikor egy táncnál az egyik fél vezet, a másik meg hagyja, hogy vezessék, és harmonikusan mozognak együtt. Nekem legalábbis nagyon ilyen volt a harmadik és a negyedik gyerekemmel az együttlétem. És nagyon jó volt így átélni ezt az egészet. Fontos lehet az is, hogy vajon mitől vannak a nők annyira elbizonytalanodva a gyermekük születése után (én is tanácstalan voltam, nem csak másra mutogatok). Lehet, hogy inkább abban kellene nekik segíteni, hogy magabiztosakká váljanak, hogy higgyenek a saját érzéseikben, ösztöneikben, hogy tudni fogják jól csinálni a dolgukat. És hogy egy kis csecsemőnek semmi másra nincs szüksége az anyján kívül.
Amit a rengeteg alvásról írsz: igen , valóban így van, ennél nem tehetsz jobbat a gyerekeddel. Csak a tapasztalatom valahogy azt mutatta (és megint hangsúlyozom, hogy ez az én tapasztalatom, lehet, hogy másnak meg pont ez nem műxik), hogy amíg a két naggyal az egész nap az altatásról szólt, addig a két kicsi szopizott, amikor akart, majd beraktam őket a hordókendőmbe, és többségében pillanatokon belül, egy hang nélkül elaludtak – hosszú órákra. A legkisebb gyerekem 3 hónapos volt, amikor először hallottuk igazán sírni, a nagyszülők meg folyton reklamáltak, hogy nem látják őt soha, mert a kendőből csak a lábai lógtak ki J
Sisso hozzászólása kapcsán (hogy neki valahogy sose volt napirendje) az jutott eszembe, hogy mennyire jó dolog valami olyat nyomni a gyerekünknek, ami a személyiségünknek nem szerves része? Hogy mennyire lehet hiteles, átélt egy olyan viselkedés, ami nem belőled jön?
Itt viszont visszakanyarodnék a hsz-om elejéhez: számomra az egyik legfontosabb alaptétel az lett, hogy a gyereknek nem hazudok magamról mást, mint ami vagyok: ha rendetlen vagyok, akkor nem nyomatok szigorú napirendet, de ha pontos időbeosztás mellett érzem jól magam, akkor viszont valszeg csak a feszültség fog gyűlni bennem, ha a gyerekem folyamatosan változó igényeire próbálok hagyatkozni. Ezért érzem azt, hogy számomra teljesen elfogadható mindkét véglet, nem hiszem, hogy ezért bárkinek joga lenne a másikat kritizálni.
Bocs, kicsit hosszú lett.
Üdv!
|
| |
|
|
| sisso |
2005.02.21. 08:09 [#8] |
nem,nekem valahogy soha nem volt napirendem
csak a gyerek miatt van most:)) |
| |
| evet |
2005.02.21. 07:33 [#7] |
| Az én kislányom 13 hónapos, és mire beállna valamilyen napirend, addigra biztos változik valami. Két-három hét alatt kialakult, hogy stabilan 3 óránként alszik, ez ment is egy hétig, de aztán kezdett áttérni a 4 óránkénti alvásra napközben, és mostanában már ez is borul. Az egyetlen biztos pont, hogy 8-1/29 között fürdés, evés, alvás. De hogy legközelebb 10-kor vagy éjjel 2-kor ébred az kiszámíthatatlan. Ráadásul én se vagyok a rendszeresség mintaképe, ti alapból rendszeretőek vagytok és ezért klappol a módszer? |
| |
| sisso |
2005.02.21. 01:54 [#6] |
| ja, és az én kis fiam közben nem annyira jó baba:)) uh. már most tudom, hogy a napirend betartatásán a későbbiekben is sokat fogunk harcolni |
| |
| sisso |
2005.02.21. 01:52 [#5] |
nekem is 9 hónapos a fiam és hasonló a napirendje, csak ezekszerint eltérő szerzőktől tanultunk
mondjuk az a különbség, hogy 8-kor alszik el és hatkor kel
most pedig az van, hogy fogzik és ez bezavart, de annyira, hogy többször is felébred éjszaka, amígy egyszer csak közénk rakjuk (akkor azonnal alszik tovább)
most próbálunk visszatérni a régi kerékvágásba
de, amikor álmos is nagyon nehezen alszik el, minden porcikájával ellenkezik, mígnem elájul
én már nagyon kivagyok, gondolom ő is
napközben még egész jól tudjuk tartani a rendet |
| |
|
|
| csaruga |
2005.02.20. 22:16 [#4] |
Szia tarka!
A konyvnek az a lenyege, hogy ugye Angliaban (meg mara mar Magyarorszagon is) eluralkodott a tulpszichologizalt gyermeknevelesi mod, angolul demand method-nak hivjak, ami azt jelenti, hogy a gyereket a sajat igenyei szerint nevelik, most inkabb csak az elso eletevet nezzuk. Szoval amikor o akar, akkor eszik, akkor alszik, nem szabad semmire sem kenyszeriteni, mert akkor valami nagyon csunyat teszunk vele. Ez a konyv tulajdonkeppen erre egy ellenreakcio, hiszen ez a modszer nagyon jol mukodik termeszeti nepeknel, az un. modern tarsadalomban viszont gyakran tulhajszolt es osszezavarodott anyakat eredmenyez. Gina Ford egy nanny, aki kb. 300 kisgyerekkel foglalkozott egesz eleteben, es kikiserletezett egy nagyon hasznalhato napirendet, ami, legalabbis nekem, nagyon megkonnyitette az eletemet, ami ertheto modon teljesen felborult a szules utan. Szerinte ugyanis az elso evben az a legfontosabb a gyereknek, hogy az eletkoranak idealisan minel tobbet, nyugodtabban es rendszeresen aludjon, mert az agya pihenes kozben tudja feldolgozni rendesen az ebrenlete alatt eszlelt rengeteg ingert. Nekem most 9 honapos a kislanyom, az o napirendje a kovetkezo: 7-kor kel, eszik, utana 9-ig "szabad program", 9-10 kozott alvas, 10-kor egy kicsit eszik, utana seta stb. 12-kor ebed, fel egy-fel 3 kozott alvas, uzsonna, utana seta stb, 5-kor vacsora, utana furdes, utana meg egy kis cumisuveg (sajnos mar nem tudom szoptatni) meg jatek, es legkesobb 7-kor irany az agy. Meg rengeteg mindent tudnek mondani a dologrol, nekem tenyleg nagyon bejott, gondolom, egy tobbgyerekes anyanak annyira nem nagy szam, de egy elso babaval kuszkodonek mindenkepp.
Azert kerdeztem, hogy ismeri-e valaki, mert az en kislanyom nagyon jo baba, es nagyon konnyen megszokta ezt a napirendet, es kivancsi lennek, hogy vajon rakoncatlanabb csecsemoket is ra lehet-e szoktatni. Ha tudsz angolul, a kov. oldalon van a novel beszelgetes:
http://www.mumsnet.com/onlinechats/livechat03.html
Ha meg mindig erdekel, es nem riadtal vissza barbarisztikus modszereimtol, irj.
csaruga |
| |
|
|
| sisso |
2005.02.20. 22:12 [#3] |
| nekem a tracy hogg nevű szintén nővér és nem orvos Suttogó című könyve jött be, legalábbis, ami a napirendet illeti (etetés, altatás, ébrenlét) |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
