 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| éjszakásnővér |
2006.09.16. 22:46 [#115] |
Ez tök jó, ehhez gratulálok. Hány olyan barátnőt láttam, aki hat-hét évig nem tudta ezt megtenni, helyette már jósnőkhöz járt, aki azt jósolta neki, hogy igenis élete szerelme lesz, érdemes rá várni, aztán szép csendben megette a lelkét az egész és az alkohol meg az altató lett az egyetlen barátja, az egyébként tök intelligens nőnek. Hát nem hülyeség ez? És persze a barátnője az embernek, ha valóban szereti, akkor végig nyomja azt, hogy figyelj, de azt tudod, hogy nem fogtok soha együttélni és nem ő lesz a gyereked apja.
Egyébként tudok olyan pasit, aki azért nem mert szakítani és még évekig húzta és szolgálatban állt, mert már be volt fenyítve, hogy leleplezik, ha lelép. Szóval a házas fél részéről is van kockázat, de azt pl nem gondolom, hogy "több veszítenivalója volna" mert családja van. Ezt is szokják mondani:) |
| |
|
|
| haziboszi |
2006.09.14. 10:04 [#114] |
szerelem problematika: volt egyszer egy nálam jóval idősebb pasim, aki megmondta az első komolyabb randi elején, hogy ő nem az a fajta aki le tudja kötni magát, szivesen van velem, de többre sem ideje sem energája (sem kedve, gondolom) persze akkor már halálosan bele voltam zúgva, és nem érdekelt, pedig én az a fajta vagyok aki szorsabb, működő kapcsolatban érzi magát jól. lett is belőle konfliktus, és egyszer csendesen ennyit mondott: ez a te döntésed. rávágtam az ajtót :)) de rájöttem, hogy igaza volt, és kirúgtam. hetekig bőgtem utána, de persze elmúlt.
szóval valahol jó, ha az ember a tudatában van, hogy ez igenis az ő döntése: nem választjuk, hogy kibe leszünk szerelmesek, de azt igenis eldönthetjük, hogy mihez kezdünk azzal a kapcsolattal, szerelemmel.
sajnos sok lányt nem úgy nevelnek, hogy öntudatosak legyenek, hogy elhiggyék, hogy igenis érnek valamit egyedül is, és ettől kész vagyok. mártírokat nevelnek generációról generációra, és szerintem ez valahol a férfiaknak sem jó, legfeljebb kényelmes. |
| |
|
|
| sophia |
2006.09.13. 21:59 [#113] |
| ez a "férfilelkű" jó. váltanom kéne. én is voltam szerető évekig. nem nős pasinak, de nem is elkötelezetten, ahogy kiderült útközben sok sorstársam volt...persze tudtam és sejtettem, de mégis folytattam évekig. no persze emiatt nekem is voltak mások :), de mégis arra a "fő"pasira vártam sokáig. |
| |
|
|
| LilyW |
2006.09.13. 16:59 [#112] |
A ffiak szvsz a biztonságot nagyon szeretik. Ha a feleségük minden ellenére ragaszkodik, tűr, reménykedik a változásban és mindehhez még a kényelmet (kiszolgálást) is biztosítja a férjnek, egyértelmű, h a szeretőnek semmi esélye sincs, h feleség legyen. Az ismeretlen uis mindig bizonytalan. Bár létezhet olyan kapcsolat, ahol akármilyen oknál, érdeknél fogva a feleségnek megfelel ez a szerepkör. Bár érteni sosem fogom, aszem.
A másik: így nem fogalmazódott meg bennem még, de most belémvillant, lehetséges, hogy valójában én is "férfilelkű" vagyok? Szeretek "szeretni találkozni" :-) izgalmas, nem fárasztó, nem unalmas, a biztonság meg szeretek én magam lenni, nem mástól függve érezni magam biztonságban. |
| | Előzmény: [#110 | éjszakásnővér | 2006.09.13. 15:15] |
|
|
| éjszakásnővér |
2006.09.13. 15:17 [#111] |
| Aztán persze ott van a Szex és New York Samanthája, akinek pont akkor jó, ha nem akar a pasi együtt élni vele, mert azt nem tudná elviselni. Csak szeretőt akar, pedig egyedülálló. Azt meg általában a pasik nem tudják megemészteni. Végülis egy nő nem lehet ilyen "férfilelkű".:) |
| |
| éjszakásnővér |
2006.09.13. 15:15 [#110] |
| Szerintem végülis az van, hogy mindegy ki rúgja ki, mert, ha a szeretőből feleség lesz, akkor előbb-utóbb lesz új szerető és lehet, hogy a kényelmes:) pasik ezt a szituációt szeretnék megelőzni. Minek annyi faxni?:) Ezt pedig a nők szépen végig asszisztálják és képesek mindent egy lapra feltenni. Ezt önkritikusan is mondom, mert, bár sosem volt nős pasim, de tudom, hogy, ha hülyén szeretek valakit, akkor képes lennék nem látni a valóságot és elhinnék mindent a tények ellenére egy darabig. |
| |
|
|
| LilyW |
2006.09.13. 11:07 [#109] |
| Én mondjuk nem csak a szeretőt nem értem, hanem a feleséget sem. Ő vajon miért nem rúgja ki a férjét? Ő miért ragaszkodik a (valszeg nem az első és nem az utolső) szerető ellenére a férjéhez? Mert papírja van? Megy a kényeztetés rendesen :P:-) ... mert oké, szeretők jönnek-mennek, de a feleség marad. és ált. ha már legalább egyszer van szerető, lesz többször is, és akkor ...? Ki menti meg a feleséget, ha ő nem akarja magát? nem értem... |
| | Előzmény: [#108 | éjszakásnővér | 2006.09.13. 09:38] |
|
|
| éjszakásnővér |
2006.09.13. 09:38 [#108] |
| Szeretőség: amikor kiderül, vagy a feleség rájön, hogy mi van, akkor sem rúgja ki egyik nő sem a pasit, hanem várja, hogy mi lesz. Ezt sem értem, mert, ha ez a szitu már régóta működik (vagyis nem vált el a pasi egy év alatt és nem is akar) akkor elég egyértelmű, hogy ő két nőt akar párhuzamosan. Na akkor vagy meg kell egyezni:)) vagy kirúgni. Lehet az ember szolidáris a feleséggel, ha szerelmes? Szerintem igen és akkor emg főleg, ha a pasi nem is olyan jó pasi, ember etc. |
| |
|
|
| sophia |
2006.09.12. 22:01 [#107] |
ja, valószinű igazad van eben a nevelés dologban.
szegény anyámba is rúgtak néhányat élete folyamán és nekünk mégsem - vagy pont azért - nem tudta megtanítani, hogy csináljuk másként, mint ő. nekem sok év kemény munkájába került és még mindig dolgozok rajta és teljesen valószinű soha nem készülök el :), hogy ne menjek bele alárendelt szitukba, hogy jó lenne előtte és nem közben észrevenni a dolgokat..., mihamarabb kilépni, ha szar, de ez nagyon nehéz.
nekem fiam van és nem lesz több gyerekem. ma azon gondolkodtam, hogy mit tanítsak neki. |
| |
|
|
| éjszakásnővér |
2006.09.12. 15:42 [#106] |
Nem nőspecifikus valóban, de arra is vonatkozik, hogy ebben speciel mi is hibásak vagyunk. Szerintem egyébként angy megoldás volna az,hogy az anyáknak tanácsot adni, hogyan neveljék a gyermekeiket, mert, ha eleve úgy jönnének a családból, hogy egyenlők a fiúk és a lányok, ennyi "hülyén" viselkedő nő sem lenne.
A krumpliorr mániájának megfelelő állítólagos családom, vagyis a férjem ex női, akiket kínozok:)), de a valóságban a barátaim, akiket nem kínozok, hanem a gyerekeiket próbálom terelgetni (ezt is lehet színvonaltalanságnak nevezni persze, ha valaki eleve nem bírja a nőket gyerekekkel, ez is diszkrimináció) szóval ezeken a kölykökön annyira látom, hogy a szerepek már lejöttek nekik: az a nő, aki, ha hatalma van visszaél vele, ha nem tudja megszerezni akkor mindenkit üt-vág, a férfi pedig akkor férfi, ha egy darabig tűr csendben, aztán egyszer csak elmegy és nem old meg semmit. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
