 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| éjszakásnővér |
2006.09.10. 22:38 [#65] |
A gyerek valóban okosabb, ha belebetegszik is igyekszik a szülei közötti feszültséget enyhíteni.
Az a furcsa ebben a dologban egyébkéntm hogy sokat olvasok, hallok erről és mégis, amikor egy ilyen nagyon régi barátság kapcsán hirtelen életközelivé válik egy dolog akkor olyan, mintha nem is velem történne, hanem egy film peregne. kívül is kell lennem meg belül is és ettől érzem tehetetlennek magam. A gyerek miatt el vagyok keseredve, a szülőket próbálom megérteni, de tuljadonképpen haragszom rájuk a tágabb családjukat meg sajnálom, akiket szintén régen ismerek, mert teljesen kivannak ők is. Egyszerűen nem látok kiutat, mivel ez az állapot évek óta tart és közben ez a baráti körömben legalább a harmadik hasonló eset. |
| | Előzmény: [#64 | veget | 2006.09.10. 22:30] |
|
|
| veget |
2006.09.10. 22:30 [#64] |
Hát ... a gyereket az tartja életben, hogy azt gondolja, mindegyik elég hosszú időn keresztül, hogy az ő szülei jók. Bárki aki tönkreteszi ezt a hitét - nem tudja egyébként - a hitét venné el az élettől. Nem szerencsés ezt megtenni.
Leegyszerűsítve azt hiszem nem az történik, hogy ő szólna másképp a szülőjéhez, inkább ha a szülő szól rá, akkor kevésbé feszülten reagál, és az oldhatja a szülő feszültségét is. |
| | Előzmény: [#60 | Gak | 2006.09.10. 22:23] |
| veget |
2006.09.10. 22:27 [#63] |
Hát nem úgy, hogy körbe-körbe rohangál és ismételgeti, hogy jaj milyen szörnyű.... Gyerekpszichodrámában meséket játszanak el, nem direkt történeteket. A mese önmagában is szublimálja az élményt vagy az érzelmi történést. Nem életik át direktben a gyerekkel ami "szörnyű".
Ártalmas nevelést már kevésbé nyomorítóan szoktak tovább adni. Könnyen lehet, hogy ő már okosabb lesz... |
| | Előzmény: [#59 | éjszakásnővér | 2006.09.10. 22:22] |
|
|
| éjszakásnővér |
2006.09.10. 22:26 [#62] |
| Ezt hogy képzeled mégis krumpliorr. Állati rosszindulatú vagy. É, veled ellentétben nem magamról beszélek, ha nekem volna problémám akkor azt az én problémámként tálalnám. Nem élettársam van, ahnem férjem, ami persze mindegy, a társam és szerelmem és a gyerekem apja, tulajdonképpen az exét nem nagyon ismertem, engem csak annyira avatott be bármibe a múltjával kapcsolatban, amennyire akart. De ezt nem azéert mondom el, hogy neked tetszelegjek, hanem, hogy rámutassak mennyire beteg gondolkodásod van egyrészt, másrészt meg azt gondolom, hogy én nem csinálom rosszul. Egyelőre senki nem lelkibeteg körülöttem, az anyámat is beleértve. Mi egészen nprmálisan meg tudunk beszélni dolgokat és nem folyunk bele a külvilág meg mások életébe, ártó módon legalábbis. |
| | Előzmény: [#58 | krumpliorr | 2006.09.10. 22:21] |
|
|
| veget |
2006.09.10. 22:24 [#61] |
Az említett szülővel nem biztos hogy nehéz barátkozni, mármint az ő fogalmai szerint. Közeli barátja valószínűleg nincs. Esetleg vágyik rá, de megvalósíthatatlannak tartja és eleve lemond róla.
Azért nehéz a szülők nemzedékét bármiért is "felelősségre" vonni, mert az egyharmada háborús árva volt, a másik egyharmada abban nőtt fel, hogy tilos a múltról beszélni, a harmadik harmada pedig "osztálytváltott" mindenféle alkalmazkodási minta nélkül. Most hogyan magyarázod meg pl. egy háborús árvának, hogy mi a szülői szeretet meg gyengédség? Sose látott olyat, vagy ha igen, akkor annyira korán elvesztette, hogy bármi ami emlékezteti rá szinte elviselhetetlenül fáj, mert feldolgozatlan.
Nem lehet tudni. Én hajlamos vagyok funkcionális oldalról megközelíteni a kérdést: jól érzed magad az életedben? Ha a válas "igen", akkor a szüleid olyan nagyot nem hibáztak ... |
| |
|
|
| Gak |
2006.09.10. 22:23 [#60] |
| Arra gondoltam, hogy azonkívül hogy gyógyító hatású, segít a gyereknek felismerni azt a helyzetet, amiben van, és eszközt is adhat a kezébe. Hazamegy, és egy kicsit másképp szól az anyjához. Másképp reagál dolgokra. Kilépteti magát egy játszmából, ilyesmi. Szerintem erre képesek a gyerekek. Persze, nem tudatosan, hanem csak annyira, amennyire a játék tette őt erre alkalmassá. |
| | Előzmény: [#56 | veget | 2006.09.10. 22:18] |
|
|
| éjszakásnővér |
2006.09.10. 22:22 [#59] |
Azért az is milyen helyzet, amikor egy pszichodráma órán kiderül valami döbebnetes egy gyerekről. Azt hogy kezeli egy csoportvezető?
Annyit akartam még a "környzeetszennyező nőkhöz" és ezt én témyleg öniróniából használom, meg, mert szeretek kitaláni kifejezéseket. Szóval, hogy sok csajnál van az, akit ismerek, hogy az anyja volt elnyomó otthon, az apjuk úgynevezett papucs. Aztán ezt ők is megpróbálták a kapcsolatukban, az általam említett nő is, csak az ő férje nem alkoholista lett csendben és elférfiatlanodva, mint az apa, hanem lelépett egyik percről a másikra, és persze ez is szar ügy, de ez van. És ez a kislány, szóval neki drukkolok, hogy mégis jók legyenek a férfiakkal való kapcsolatai. Simán benen van, hogy ő is megpróbálja, de lehet, hogy lesz olyan okos, hogy belátja: a másik felett való hatalom nem lehet a boldogság kulcsa. |
| | Előzmény: [#54 | Gak | 2006.09.10. 22:13] |
|
|
| krumpliorr |
2006.09.10. 22:21 [#58] |
"Kérlek ne bántsd magad,"
Örülök, hogy felismerted, hogy bátnos magad. csak az a baj, hogy nem csak magadat, sajnos Te az élettársad exét is szereted bántani és elképesztően torzan, egyoldalúan látod magadat ebben a helyzetben, (MINT MEGVÁLTÓT ÉS ÜDVÖZÍTŐT) amelyben persze gátlástalanul "környezetszennyező nőknek" hívod azokat, akiket az utadban találsz, és mondjuk nem tetszik nekik, amit művelsz, ahogy viselkedsz. |
| | Előzmény: [#55 | éjszakásnővér | 2006.09.10. 22:17] |
|
|
| Gak |
2006.09.10. 22:20 [#57] |
Gondolom az említett szülővel barátkozni is q nehéz, valószínűleg van egy fal, ami mögé még saját magát sem ereszti.
Sajnos képben vagyok, mert az én szüleim is ilyenek.
Nekem az segített volna annak idején, ha a környezetünkben élő felnőttek beszéltek volna a szüleimmel. Folyamatosan, mindenki, mindenről. Úgy is, hogy meghallgatják őket, felnyitják őket, de úgy is, hogy kis meggyújtott gyufákat dobva a mély kútba, valahogy megvilágítják az elméjüket, hogy amiről azt gondolják, hogy jó, az valójában rossz. És amiről azt gondolják, hogy örökké, az nem az. Bár a kádár korszakban mindenki a maga bajával volt elfoglalva. |
| |
|
|
| veget |
2006.09.10. 22:18 [#56] |
Mi van vele?
A pszichodráma tényleg segít (mármint aki tiszteli a szabályait). Van gyerekpszichodráma is. Pszichodráma vezető elvileg pedagógus is lehet, a gyerek műfaj, az egy kicsit más mint a felnőtt. Pl. nincs verbális visszajelzés.
Iskolában dráma pedagógia szokott menni inkább, meg play back színházak. (Na, az egy nagyon jó dolog, ott főleg.) |
| | Előzmény: [#54 | Gak | 2006.09.10. 22:13] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
