 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Civilszervezetek/nők/vállalkozók a munkanélküli nőkért |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| 6
|
|
| "mégmindignő" |
2006.08.01. 16:46 [#9] |
Én csak hangosan gondolkodom.
Mivel nagyon sok a munkanélküli, ki lehetne dolgozni a munkanélküliek számára is könnyítéseket, kedvezményeket, úgy mint más célcsoportok számára.
Itt van rögtön az utazás, ma pl. fel kellett hívnom az ügyintézőt, hogy nem tudok az előírt időpontban menni a pecsételésre, mert nem jött még meg a segélyem és nincs pénzem odautazni. Elég szégyen, nem?
Miért nem utazhatunk bizonyítottan regisztrált munkanélküliek pl. kedvezményesen, mint a nyugdíjasok vagy a diákok. Nem lenne bonyolult, minden regisztrált munkanélküli rendelkezik kis könyvecskével, ezt felmutatva kaphatnák a kedvezményt. (Az én példámat véve a 18000 Ft-os szociális segélyemből én teljes árú jegyet válthatok, a nyugdíjas, akinek lehet akár 30.000, akár 100000 a nyugdíja féláron kapja a jegyet.) Tévedés ne essék, nem a nyugdíjast irigylem, csak a munkanélküli esélyei a munkakeresésre tovább romlanak pl. az utazási nehézségektől.
A nagy szolgáltatók: víz, gáz, villany, stb. adhatnának szintén megfelelő igazolásra némi kedvezményt. A nincsből nem lehet fizetni. Ez egyszerű matematika. Tudom persze, hogy lennének a dolgoknak hátulütői, lennének visszaélők, én naivul természetesen arra gondolok, hogy minden munkanélküli előtt egyetlen cél lebeg, mint előttem, dolgozni szeretne.
A hosszú munkanélküliség következménye a teljes anyagi és erkölcsi leépülés. Stációk vannak.
Nem tudok rendesen rezsit fizetni. Osztom szorzom, tologatom, mikor melyiket tegyem félre. Szégyelem. Kevésbé szégyelem. Kölcsön kérek. Már nincs olyan, akinek nem kell visszaadni. Már nem merek kérni. Már kimerült minden rejtett tartalék, már ötlet sincs... Már egyáltalán nem tudok fizetni...Jönnek a felszólító levelek. Válaszul könyörgő leveleket irogatok. Nincs több haladék. Kikapcsolják, lekötik, elzárják... Az adóssághalomnak nőnek a büntető kamatai... Behajtócégekhez kerülnek...A legvége csak a rémálom, de megtörténhet...hallottam ilyen történetet, nem egyet...Az értékhez képest nevetséges összeg miatt fogják elárverezni a fejünk fölül a házunkat.
Miért?
Vannak ugye kötelezettségeink az állam, a szolgáltatók felé, amiket nem tudtunk teljesíteni.
DE...
Az senkinek nem jut az eszébe, hogy az államnak is van kötelezettsége velünk állampolgáraival szemben? Az a kötelezettsége, hogy munkát biztosítson nekünk, hogy az azért járó bérből, amiért megdolgoztunk fenn tudjuk tartani önmagunkat is és reálisan tudjuk teljesíteni az állammal szembeni kötelességeinket. (adók, járulékok, nélkülözhetetlen szolgáltatások árai stb)
Tudom, közgazdasági tanulmányaimból, hogy az árak és a bérek párhuzamos, egyenlő arányú emelése inflációhoz vezet, de mégis valamit tenni kéne, de nagyon gyorsan, mert sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk. Nagyon nagyon sokan vannak elképesztően kétségbeejtő helyzetben.
Persze nincs munka, nincs munka!!! Hol is lenne? Nincsenek gyárak, nincs mit előállítani, nincs mit termelni, nem kell a munkáskéz. Nincs mezőgazdaság, oda sem kell munkaerő. A kereskedelem is lassan teljesen a külföldiek irányította multik kezében van. Miért kell a legegyszerűbb adminisztratív álláshoz is angol nyelvtudás, (az álláskereső portálok szerint)mert minden vállalat részben külföldi tulajdonú, minden Kft. vegyes tulajdonú.Rengeteg álláshirdetés így kezdődik, "külföldi tulajdonú partnerünk részére keresünk". Innentől elég kézenfekvő, hogy nekik nem kell az ötven körüli nő, aki egyébként nagyon rendes, ügyes, tapasztalt, képzett csak éppen "hátrányos helyzetű, mert magyarul vagy más nyelven beszél".
Én többet nem írok, eddig sem azért írtam, mert panaszkodni akartam, vagy sajnálatot kelteni. Csak arra gondoltam, hogy vannak itt olyan aktív és exponált helyeken dolgozó nők, akik tudnának olyan fórumokat találni, vagy talán ismernek olyan helyeket ahová a konkrét meghallgatásért lehetne írni vagy megszólalni. Mekkora lelkes mozgalom indult és eredményt is ért el pl. a Rudas fürdő esetében a női nappal kapcsolatban.
Írnak itt olyan újságírónők, akik elfogadott, elismert emberek, akik már megszólaltak hivatalos fórumokon, én bárhová írok még csak olvasói levélként sem jelennek meg az írásaim, kivéve a helyi újságot.
ennit akartam mondani |
| |
|
|
| Agi53 |
2006.08.01. 08:39 [#8] |
A következőket is náluk találtam.
"A nők érdekében
Napjainkban sokat hallunk a családok, a cigányok, a gyermekek szegénységéről. A női szegénységről azonban nem esik szó. Pedig a statisztika szerint nőlakosságunk 51%-ának nincsen állandó jövedelmet biztosító foglalkozása.
A női szegénység elhallgatásának talán egyik oka az is, hogy nehezen feltárható, mert a nők szégyellik és titkolják a szegénységüket.
Felmérésünk a nők elszegényedéséről:
A Főnix Újrakezdő Nők Országos Egyesülete (röviden Főnix Egyesület) felmérést végzett tagjai anyagi helyzetéről. A vizsgálat megmutatta, hogy a nőket a szakképzettség, a munkahelyek, az egészség- és nyugdíjbiztosítás, az anyai, háztartási és családgondozói foglalkozás és annak társadalombiztosítást adó elismerésének hiánya, továbbá a férfihalálozás és a válások magas száma, mint szegénységrizikók fenyegetik.
Azok, akik ilyen rizikókkal élnek, csak jelentős spórolással, takarékossággal tudják magukat, családjukat fenntartani. Például a vezetékes víz díjával sokan úgy spórolnak, hogy (vidéken a régi kútból hozva) a használt vizet a fürdőkádban gyűjtik, mert a vécét azzal öblítik le. Vagy a már modern házukban visszatérnek a hagyományos fűtéshez, a lakásnak mindenre csak egyetlen helyiségét használják. Van, ahol visszaköltöznek a régi nyári konyhába, és télen kikapcsolják a hűtőszekrényt. Sokan már azért is elmagányosodnak, mert elkopott ruhatárukat nem tudják felújítani.
A legnehezebb helyzetben az egyedül élők, a gyerekeket egyedül eltartók, közöttük is a kistelepülésen lakók, a fogyatékossággal élők, a roma nők és az idősödő nők vannak.
Vizsgálatunkból az is kiderült, hogy nőtársaink nem akarnak segélyekre - ahogyan ők mondják alamizsnára - számítani. Arra vágynak, hogy maguk és családjuk fenntartását jövedelmet adó munkával tudják biztosítani. Azonban tájékozatlanok, kilátástalanok, saját bajaik megoldásához többnyire gyakorlatlanok, bátortalanok.
Programunk az elszegényedés megelőzésére:
A Főnix Egyesület a Dabas Fejlődéséért Integrálódók Egyesületével (közismerten DAFI), és a budapesti Ember Egyesülettel együtt, a Dabason és a környező településeken, valamint Budapest 7. kerületében élő nők elszegényedésének megelőzésére közös programot dolgozott ki. Ehhez megnyertük a Pest Megyei Munkaügyi Központ, az Ország Közepe Többcélú Kistérségi Társulás, az Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetség Pest Megyei Közhasznú Egyesülete és az "Együtt" Családi Segítő Szolgálat támogatását.
Célunk, hogy megtaláljuk és segítsük azokat, akik a saját érdekükben együtt akarnak velünk működni. Tervünk az erre vállalkozók ingyenes felkészítése és foglalkoztatásuk biztosítása.
Távolabbi célunk, hogy az eddig nem fizetett anyai, háztartásgondozási munkát jövedelmező, családsegítő foglalkozásnak ismertessük el.
A program indulásának időpontjáról és a részvételi feltételekről rövidesen széles körű tájékoztatást adunk."
|
| |
|
|
| Agi53 |
2006.08.01. 08:30 [#7] |
http://www.fonix-info.hu/bemutatkozas.htm
Nos, megnéztem, s a következő bemutatkozást találtam:
Főnix Újrakezdő Nők Országos Egyesülete
1997-ben alakultunk. 2000-ben egyesületünk közhasznú minősítést szerzett. 2002-től székhelyünk a Pest megyei Inárcs községben van. 2003. december 15-én Közgyűlési határozattal országos szervezetté váltunk.
Tagságunk:
A tagságunk az egész ország területéről tevődik össze, közöttük polgármestereket és országgyűlési képviselőket is találunk.
Legnagyobb erőnk ideológiától és pártpolitikától mentes szellemiségünk. Ezért tudjuk sorainkba fogadni mindazokat, akik bármilyen elkötelezettségük mellett akarnak és képesek a mi céljainkért is együttműködni.
Céljaink:
1. A nők, kiemelten a középkorú és vidéki nők érdekképviselete.
2. A középkorú, kiemelten a vidéki nők újra munkához juttatása (munkaerő-piaci reintegrációja).
Tevékenységeink:
Az évek alatt mintegy 140 nőtársunkat tudtuk újra munkához segíteni.
Valamennyi tagcsoportunk saját munkaterve szerint rendszeres önképző foglalkozásokat, a helyi lakosok meghívásával, nyitott ismeretterjesztő, egészségvédő klubnapokat, egyéb társas programokat tart.
Mai Nagyasszonyok mozgalom:
2000-ben vezettük be az október 15-i Falusi Nők Világnapja évenkénti megünneplését. Ezzel egyidőben indult Mai Nagyasszonyok mozgalmunk, amelynek keretében megalapítottuk a Nagyasszony Elismerési Cím kitüntetést. Ezzel kívánjuk felhívni a figyelmet a nők közösségi értékteremtő tevékenységére, amiről alig esik szó a közéletben.
A 186 Nagyasszony címmel kitüntetett közösségi életrajzának tanulsága megmutatta számunkra a női lét legfontosabb rendeltetését: az élet védelmét, a gondoskodást, és a kultúránk alapját képező anyanyelvünk fenntartását.
A fentiekért azonban az tudja a legtöbbet tenni, akinek energiáit nem meríti ki az önfenntartásának ellehetetlenülése. Sajnos azonban ma a falusi nők többségének alig van helyi munkalehetősége és emiatt sokan élnek az elszegényedés fenyegető jövőképével. Pedig az otthonokban, a családokban is dolgoznak a nők. Az anyai, háztartási munkáért azonban fizetést és jövedelmet nem kapnak.
A családi háztartásvezető szakma bevezetése:
Egyesületünk a nők családi munkájának elismeréséért javasolja, hogy a mindenkori kormányzat tegyen lépéseket a családi háztartásvezető szakma és az ezt végzők számára az állami társadalombiztosítást nyújtó női önfoglalkoztatás megteremtésére.
Szimpatikus célkitűzéseket is találtam,de ami kicsit meglepett: 140 új munkahely és 186 Nagyasszonyi cím.
|
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2006.07.31. 15:01 [#6] |
Másfél év álláskeresés alatt rengeteg tapasztalatom van. Bárhová írok a válasz csak szimpla sajnálkozás, "nagyon sajnálom, nem vagy egyedül, segíteni nem tudunk, de tenni kéne valamit". Ez semmi, annál is kevesebb! Természetes, hogy mindenütt - beleértve a legmagasabb fórumokat is - csak homokba dugják a fejüket, nem figyelnek igazán a nagyon is súlyos problémára, mert tehetetlennek érzik magukat vagy nem is akarnak tenni ellene és közben nagyon jól tudják, hogy a munkanélküliség - és itt most szorítkozzunk a nők és főleg az 50 körüliek munkanélküliségére (tudjuk más rétegeké és korosztályoké is nagy probléma) - már az egész rendszernek egyre hatalmasabbá duzzadó rákfenéje.
Sokat beszélgetünk erről a párommal (aki nem éppen avatatlan, mert politologus létére kiváló elemző)és mindig arra a megállapításra jutunk, hogy az egyszeri megítélésnél még sokkal súlyosabb a probléma. Ha nagyon sarkítani akarom a kérdést, egy egész korosztálynak veszik el ezzel a hátra lévő időre az emberhez méltó élethez minden esélyét. Én sajnálom a fiatalokat is nagyon, mert őket kezdésnél éri rögtön kudarc, de ahogy mondani szokás előttük áll még az élet és van idő a kibontakozásra, az útkeresésre, talán még vannak segíteni tudó szüleik, rokonaik. Mi már magunk vagyunk és a legtöbbünk még nagyon aktív lenne és nagyon szégyelli az ellehetetlenülését és tehetetlenül nézi az elmúlt élet munkájának kárbaveszését. Aki 50 körül munka nélkül és szolgálati idő nélkül marad, annak számára minden perccel a már megdolgozott értéke is veszít az elszámolásnál, a meglévő átlaghoz hozzáadódik a sok nulla. Sajnos oda kellett jutni, hogy az ember már "irigyli a kisnyugdíjast is", mert fél hogy még odáig sem fog eljutni. Sőt számunkra években számolható távoli jövő sem létezik, mint fogalom, csak hetekre tervezünk előre, hó végén csak holnapra. (én például télen nem tudom, hogy fogok fűteni, miből telik tüzelőre és van egy kiskorú gyermekem, magam még csak betakaróznék és várnám az estéről reggelt, a reggelről estét...)Sok hasonló korúval beszéltem már és mondhatom én még a derűlátók, az optimisták közé tartozom, a legtöbbnek azon forog az agya, hogy ha nem változik semmi, ő koldulni nem fog, nincs más hátra, mint a kötél. Tudom néha drasztikusan fogalmazok, de ébreszteni igazán valahogy csak így lehet. Itt már az életről van szó. Sokan vannak, akik nem elég erősek, nem tudnak jól küzdeni, belebetegszenek, vagy ki tudja italhoz, gyógyszerhez nyúlnak, elvesztik tartásukat, nehezen vagy soha nem tudnak visszatérni a normális élethez. A mában az élethez, az alapvető emberi szükségletekhez sajnos pénz kell, a pénzhez munka. Elvesztettük a munkához való jogunkat? Másképpen fogalmazva az élethez való jogunkat? Kicsit hosszú lettem, de megindultak a gondolataim. Számtalanszor teszem fel magamnak a kérdést, de tényleg mi lesz, hogyan tovább, ahogy eltelt két év jönni fog az ősz és a tél is, senkit nem érdekel a történetem és másoké sem.
Akit érdekel, lehet a nonprofit.hu oldalán megtalálható (levelezőlistában) Újrakezdő nők alapítványnál a női munkanélküliség témában önkéntes munkát, érdekképviseleti munkát végezni. Én nem tudok mást tenni, mint legfeljebb a szó erejével hatni, mert kimozdulni sem tudok a településről, ahgol élek annyi pénzem sincs, nekem az önkéntes munka ráfizetés lenne. |
| |
|
|
| Űrlény |
2006.07.31. 12:37 [#4] |
| Ha néhány perből sikerülne pénzt szerezni, abból már lehetne finanszírozni a továbbiakat. De nem ismerem annyira a jogi oldalát, hogy tudjam, ez megvalósítható-e a gyakorlatban. Néha látni a hírekben, hogy valamilyen civil szervezet perelni akar egy céget, mert nem alkalmazott valakit (többnyire romát). De azt sose hallom, hogy mi a vége ezeknek az ügyeknek. Elhalnak? :-( |
| | Előzmény: [#3 | Agi53 | 2006.07.31. 12:25] |
|
|
|
|
| Űrlény |
2006.07.31. 12:17 [#2] |
Sziasztok!
Új vagyok a fórumon, eddig csak olvasgattam, de ez a topic telibe talált (köszönet Agi53). Munkát keresek épp, és már a második interjú, ahol miniszoknyás, mélyen dekoltált leendő főnöknő és nyálcsorgató, mellbámuló nagyfőnök férfi fogadott. Pedig irodai munkára jelentkeztem, nem 18+. A korábbi munkahelyemen (ugyancsak szimpla iroda) volt olyan ügyfél, akire a főnökömnek kellett rászólnia, hogy ne fogdosson, mert én hiába küldtem el az anyjába. Hogy aztán pár hónap múlva a főnök küldjön el engem, mert neki is nemet mondtam... Pedig nem vagyok egy világszépe, van eszem, fiatal vagyok, mégis reménytelennek látszik olyan munkát találni, ahol a tudásomat nem csak kávéfőzésre vagy ügyfelekkel való mosolygásra akarják használni (és ez még a jobbik eset).
Kedvenc álláshirdetésem: "Fiatal, csinos lányokat keresünk telefonos(!) munkára."
Létrehozhatnánk egy céget, ami a diszkriminatív hirdetéseket keresi (pár embernek máris lenne munkája:-)), és nagyüzemben beperli a hirdetőket. Jogász fórumozók, van esély ebből pénzt szerezni?
Ja, és köszönet a Tűsarok oldalért a készítőknek, én mindenkit agitálok, hogy jöjjön, mert itt valódi problémákról van szó. |
| |
|
|
| Agi53 |
2006.07.30. 16:53 [#1] |
Több topicban is felmerül újra és újra a munkanélküli nők reménytelen helyzete, az információk, lehetőségek hiánya.Azért indítottam ezt a topicot, hogy segítsük egymást legalább információval, ha már egyszer a hálózati társadalom korában élünk.
Milyen civilszervezeteket ismertek, ahová fordulni lehet, s -röviden - mit tudtok róluk?
Vannak itt újságírónők, akik könnyebben jutnak infóhoz, mit lehet tudni, hány nő (milyen megosztásban: kor, lakhely, iskolai végzettség, munkakör stb.) munkanélküli, mennyi az egyedülálló, mennyi azok száma, akik párban munkanélküliek?
Itt a tagok, fórumozók közül ki munkanélküli/avagy rokona, barátja, ismerőse?
Milyen cikkek jelennek meg e témában, mit sugall a tv, rádió? Pozitív és negatív példák.
Konkrét túlélő tippek segítségek, ötletek.
Konkrét munkaajánlatok, de bármi más, ami ehhez a témához tartozik.
SEGÍTSÜK EGYMÁST!!!!
Köszönöm. |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| 6
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
